Szentesi Éva: Hamvaimból

Kiadta: Athenaeum (2016.)

Oldalszám: 168

Forrás: kölcsön kapott

Értékelésem:

Kemény fába vágta a fejszéjét az írónő, amikor megírta egy könyvben a tapasztalatait és az emlékeit a rákkal folytatott harcával kapcsolatban.

Úgy gondolom, hogy igen, írni kell erről a témáról, fel kell hívni a figyelmet rájuk, fel kell rázni az embereket, hogy hahó, ha élni akartok vigyázzatok magatokra és járjatok szűrésekre! Nem csak méhnyakrák, mellrák, tüdőrák létezik, nagyon sok alattomos betegség van, amit egy kis odafigyeléssel, ha időben elkapnak, még van remény. Mondjuk sok múlik azon is, hogy a fantasztikus magyar EÜ-s dolgozók felismerik-e a betegséget. Példának tudnám mondani az édesapámat, akit fél évig tüdőgyulladással kezeltek reménytelenül, aztán kiderült, hogy hoppá bocsi, ez nem tüdőgyulladás, hanem rák. Nos, fél év nem megfelelő kezelés egy daganatos beteg esetében felér a halálos ítélettel. Egy évet élt még ezek után. De a mai napig nem tudok elsiklani afelett, hogyha azt a fél évet nem vesztegetjük el a tüdőgyulladásra, akkor lehet, hogy még ma is itt lenne, látná a legkisebb unokáját. ...

Vagy ott van egy barátnőm. 28-29 éves volt emlékeim szerint, rendszeresen, évente járt méhnyakrákszűrésre, ahol soha semmi problémát nem találtak nála. Aztán az egyiknél közölték vele, hogy hoppá, minél előbb megműtjük, mert gikszer van. Igen, 1 év alatt a nulláról tudott nála kialakulni a gikszer. Belegondolni se akarok, mi lett volna ha megrántja a vállát, idén nem megyek el rákszűrésre, mert tavaly voltam, meg amúgy is 28-29 éves vagyok. Ma már nem biztos, hogy itt lenne.

De visszatérhetnénk a magyar EÜ-re, ismerősöm eredménye a méhnyakrákszűrésen P4-es lett, mire az orvosa vitaminokat írt fel neki és elbocsátotta ennyivel: Fél év múlva kontroll. P4-el vitaminok, fél év múlva ellenőrzés? Hol szerezted bakker az orvosi diplomádat? A Józsefvárosi piacon annó?

Szóval igen, beszélni kell, írni kell erről a témáról! Nyilván minden olvasó másképp éli meg. Máshogy jön le a benne leírtak annak, akinek a környezetében volt ilyen-olyan daganatos megbetegedés már és másképp annak, aki csak a hírekben látott ilyen beteget. De ettől függetlenül nem tudok elvonatkoztatni attól, hogy nekem nem jött be a Hamvaimból, másra számítottam.

"Hálás vagyok a sorsnak, hogy megkaptam ezt a betegséget, mert nem is alakulhatott volna ennél jobban az életem. Hálás vagyok ezért a tanulásért, és nem másik ember lettem, hanem igazi. Olyannyira igazi, akinek nincs szüksége többé álarcokra és maskarákra, aki képes arra, hogy boldogan éljen. Nem másvalakitől, vagy egy rajtam kívül álló dologtól függ többé a boldogságom."

Állítólag az írónőnek volt/van blogja (nem néztem utána) és sok mindent onnan ollózott át a könyvbe. Eléggé olyan érzést keltett így, mintha csak másoljuk át az egészet papírra, mert a blog elég olvasott, hátha a könyv is hoz egy kis suskát. Feleslegesnek tartom és dühítőnek. 168 oldal az egész! És még ebbe másolgatni?

Nagyon sokszor ingadozást figyeltem meg a történetben, ami alapjáraton elképzelhető. Hisz nem lehet mindenki mindig csak pozitív, néha a padlóra kell kerülni, de sokszor ellentmondott saját magának. Nem félek, de jaj, mégis félek. Akkor most félsz vagy sem? Mert ha félsz, az is maximálisan érthető, én összepisáltam volna magamat a helyedben már 10 oldallal korábban.

"Nagyon nehéz legyőzni önmagad! Nagyon nehéz abbahagyni a harcot, és úgy győzedelmeskedni, hogy közben nincs háború. Meg kellett értenem, hogy egyetlen lehetőségem van a gyógyulásra, mégpedig az, ha szembenézek minden hülyeségemmel, és megengedem végre, hogy olyannak szeressenek, amilyen vagyok."

Ami pozitívuma, hogy úgy érzem őszintén írta le Éva a vele történteket. Miken ment keresztül, a vizsgálatok, a műtétek, hogyan élte meg, ki állt mellette, stb. Emberileg minden elismerésem, mert a halál torkából jött vissza. És biztos vagyok abban, hogy sok akarat és erő volt ebben.

Olvasó szempontjából viszont nem vagyok elégedett. Annak ellenére sem, hogy nem olvastam a bizonyos blogot, ismeretlenek voltak számomra a bejegyzések, de mégis ott motoszkált a fejemben végig: lehetett volna külön tartalmat gyártani, nem pedig ide-oda ollózni.  Megfogalmazni, átírni ezeket a bejegyzéseket, nem csak másolgatni, miért nem lehetett így összehozni?

Ugyanakkor mégis azt mondanám, hogy olvassátok el ezt a könyvet és tanuljatok a benne leírtakból!