 |
Eredeti címe: Brother (2015.)
Kiadta: Agave (2016.)
Oldalszám: 256
Forrás: kölcsön kapott
Értékelésem:
 |
Nagyot csalódtam ebben a könyvben. Sokkal, de sokkal többre számítottam a fülszövegét olvasva. Lényegében egy kis semmiség. Nem mondhatnám, hogy izgalmas, nem váltotta be a hozzá fűzött reményeimet. Vérre számítottam, mocsokra, undorra. És bár persze, nem épp egy romantikus sztori, de ennél azért keményebb történetre vágytam a fülszövegéből és a borítóból is kiindulva.
Nem egy tipikus rémtörténet, nem thriller, pszicho-thrillernek is gyenguska, krimi meg főleg nem, igazán azt se tudom hová lehetne sorolni azon kívül, hogy számomra a nem ajánlom kategória.
A világ végén van egy házikó, ahol apuka, anyuka él a három felnőtt gyerekükkel. Michael 19 éves, Misty 21, Rebel 23.
A szerző nem sokat teketóriázott, egyből belevágott a sűrűjébe, már az első oldalakon sikítozik egy lány, akire a halál vár. Ugyanis ebben a sztoriban fiatal lányokat rabolnak el, ölnek meg, esznek meg, szóval azért megvan benne az undiság és az olvasóban motoszkáló gondolat: miért? Hát, számomra a kérdésre adott válasz nem éppen kielégítő.
A szülők-gyerekek és a gyerekek-gyerekek közti viszony sem épp egyszerű, ráadásul elég nagy titkot cipelnek magukkal a gyilkolászáson kívül.
Aztán egy napon a szellemileg picit elmaradott Michael megismerkedik egy fiatal lánnyal, aki felkelti az érdeklődését. A drága bátyus pedig ördögi és beteg tervet eszel ki. Olyat, amin igazán meg se döbben az olvasó majd.
"A stoppolásnak megvannak a maga veszélyei, és az, hogy valaki egy autó csomagtartójába zárja őket, az egyik ilyen veszély."
Valahol mélyen onnantól kezdve, hogy Alice felbukkan a színen, sejteni lehet, hogy mi a sztori lényege és mi lesz a vége. Nem döbbentem meg és csalódott is vagyok emiatt.
Milyen is akkor a Vértestvérek? Tipikusan egyszer olvashatós olvasmány, de szerintem inkább keressetek mást helyette, ha borzongani akartok, mert ehhez ez a könyv kevés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése