Lucy Atkins: A hiányzó láncszem

Részlet az egyik angol nyelvű kiadás borítójából

Miért is lettem kíváncsi erre a könyvre? Imádom, ha egy fülszövegben említést tesznek valamilyen titokra. Kíváncsi ember lévén elég csak olvasnom a bűvös "titok" szót és már be is kattan valami nálam, titkok tudója akarok lenni. Ráadásul itt egy elhunyt édesanya titkáról van szó.
De ami a legmeggyőzőbb érv volt számomra, hogy elolvassam A hiányzó láncszemet, az egy érzés volt, ami a hatalmába kerített. Egyszerűen kirázott a hideg, miután a fülszöveg végére értem. Annyira baljóslatú, éreztem, hogy itt nem egyszerű, könnyed kis tinédzser kori titokról van szó, amikor Jolánka beleszeret a szomszéd srácba, de p.fára esik és mérgében zöld festéket löttyint a srác piros kocsijára; hanem valami más, rémisztő, nehéz dolog lesz a középpontban.
Aztán elkezdtem olvasni a könyvet és beszippantott.

Kalinak sose volt igazán jó a kapcsolata a szüleivel, de a húgára mindig számíthatott. Élete egy hatalmas mélyponton van miután kiderül, hogy a férje megcsalta, de ekkor éri az újabb sokk: meghal az édesanyja.
Miközben a testvérek pakolászgatnak az édesanya holmijai közt, Kali egy rakás furcsa képeslapra bukkan, melyet egy bizonyos Susannah küldött minden évben. Ki ez a nő? Miért nem hallott róla soha? És mi köze volt az anyjához?
A lelkileg amúgy is labilis Kali fogja a másfél éves kisfiát és Kanadába repül vele, hogy felkutassa a nőt, aki egy kis városkában él művészként. Igen ám, de semmi sem alakul jól! 

Eredeti címe: The Missing One (2014.) 

Kiadta: GABO (2016.)

Oldalszám: 576

Forrás: kiadó

Értékelésem: 

Susannah furcsán viselkedik, Kali is egyre rosszabbul érzi magát és egyszerűen nem jut egyről a kettőre. Nagyon lassan szerez új információkat az édesanyjáról, de azok is zavarosak, nem tiszták. Majd egyszer csak összeáll a kép és minden összeomlik. Kiderül, hogy mi történt a 70-es években és miért is "menekült" Angliába az akkor még kisbaba Kalival az édesanyja.

Kicsit furán érzem magamat írva a bejegyzést a könyvről. A bejegyzés elején azt írtam, hogy a történet beszippantott, de igazán nem tudnám megmagyarázni ennek az okát, mert összességében A hiányzó láncszem nem az agyamat eldobom kategória. 
Jó volt olvasni, megvolt a történet varázsa, a nyomozás Kalival, hogy mi történt az édesanyjával, de valahogy minden annyira logikus volt és előre látható, hogy emiatt vesztett a varázsából a történet. Jóval a csattanó előtt sejteni lehet, hogy mi történt, csak az nem volt még tiszta, hogy Susannahnak mi köze van az egészhez.

Ami viszont kiakasztott, hogy egyszerűen nem értettem miért húzta az édesapa az időt, miért nem öntött tiszta vizet a pohárba. Tudta, hogy a lánya veszélyben van, de ahelyett, hogy elmondta volna neki, hogy "Figyelj Kali, azonnal gyere haza, mert a múltban ez és ez történt", ehelyett hagyja az egész magyarázatot és csak annyit közöl a lányával, hogy "gyere haza". Erre melyik gyerek fog azonnal hazarohanni úgy, hogy sose volt jó a kapcsolatuk?
Igazából a történet nagy negatívuma az időhúzás. Értem én, ha hamarabb kiderül minden, akkor nem sikerült volna a szerzőnek egy 500 oldalas történetet összehoznia, de akkor is úgy érzem jobb lett volna, ha hamarabb kiderül minden, mert egyszerűen a szereplők felesleges köröket futottak körbe-körbe, pusztán csak a szerző időhúzása miatt.

Lényegében a történet két idősíkon játszódik. Kezdetben a jelenben vagyunk, amikor is Kali elmegy Susannahhoz, hogy választ kapjon a kérdéseire. A másik idősíkban pedig a múltban vagyunk, amikor megismerjük Kali édesanyjának a múltját.
A fiatal nő az orkák életét kutatta. Itt lehet hogy lesznek, akik kicsit értetlenkedve húzzák fel a szemöldöküket: az orkák nem mások, mint a gyilkosbálnák. (Tudjátok: Szabadítsátok ki Willyt!) Sokat megtudunk ezeknek az állatoknak az életükről és Sussannah is itt fog valahogy bekapcsolódni Kali édesanyjának az életébe.

"Amíg nem találkozott a gyilkos bálnákkal a természetes közegükben, nem ismerte fel,milyen szorosak köztük a családi kötelékek. Összetartanak, megérintik egymást és egész idő alatt verbális kommunikációt folytatnak. Harmonikusnak tűnt az életük, amelyből soha nem hagyják ki az idősebb orkákat, amelyek mindig a csoport közepén úsznak, és a raj mindent megoszt egymással – a gyerekgondozást, a vadászatot, a játékot."

Lényegében nem egy lélegzetelállító pszicho-thrillerhez lehet szerencséje annak, aki elolvassa A hiányzó láncszemet, de mégis megvan a maga varázsa. Könnyed, de mégis magába tud szippantani. Tudni akarja az olvasó, hogy mi a TITOK, közben pedig a szerző nagyon okosan adagolja a feszültséget. Érezni lehet, hogy Kali veszélyben van és tegyük hozzá ehhez, hogy ott van vele egy másfél éves kisfiú is, így a veszélyt még nagyobbnak és félelmetesnek érezzük.
Klassz kis történet, de tán jobb lett volna, ha annyira nem kiszámítható és kicsit "betegebb". Hű de fura ilyet írni, de biztos értitek. ;o) Mindenesetre ajánlom a figyelmetekbe, ha nem egy véres, nagyon sokkoló pszicho-thrillerre vágytok.