 |
| Eredeti címe: Down London Road (2013.) Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó (2014.) Sorozat: Dublin Street Oldalszám: 454 |
Cameron McCabe-hez azonban tagadhatatlanul vonzódik. Elég csak ránéznie a szexi pultosra, máris liftezni kezd a gyomra. És felötlik benne, mi lenne, ha most az egyszer a saját igényeit helyezné előtérbe. Cam is heves érdeklődést mutat Jo iránt, de a lány olyan áthatolhatatlan falat vont maga köré, hogy ember legyen a talpán, aki keresztüljut rajta.
Miután azonban Cam beköltözik a szomszédba, egyre nehezebben lehet megálljt parancsolni a bimbózó románcnak. Főleg mert Cam mindenáron meg akarja fejteni Jo titkát… még ha téglánként is kell lebontania a falat.
Dublin Street #2
A Dublin Street bár koránt sem volt tökéletes történet, ettől függetlenül kellemes olvasmány volt. Így érthető, hogy a London Roaddal szemben túl nagy elvárásaim nem voltak, de viszonyítva a széria első kötetéhez, azért egy közepes színvonalat elvártam volna. Nem jött össze.
Jo már feltűnt az előző kötetben is, ő lenne Joss kolléganője a bárban, aki mindig gazdag pasikra bukott és bepróbálkozott anno Bradennél is. A lány az édesanyjával és az öccsével él együtt, nem épp felhőtlen körülmények között. Az anyuka alkoholista, nem tud jóformán már magáról gondoskodni sem. Az öccse pedig épp a kamaszkorát éli. Jo az aki dolgozik, eltartja őket és hogy jobb körülményeket tudjon biztosítani nekik, csak gazdag pasikkal kezd. Olyan értelemben nem prosti, nem fűvel-fával csinálja, fix partnerei vannak és próbálja bebeszélni magának, hogy mindig érez valamit irántuk.
Aztán feltűnik a színen Cameron, aki nem más, mint a jelenlegi pasijának az exének a pasija. Szívdöglesztő, de nem pénzes.
Vajon Jo hogy fog dönteni? Enged a vágyainak és megadja magát Camnek, vagy kitart a pénzes pasija mellett?
Ha röviden össze kellene foglalnom a véleményemet a könyvről, aki ennyi lenne: nem tetszett.
Akármennyire is próbálkozik az írónő szánalmat kelteni az olvasóban, hogy úgy érezzük Jo feláldozza önmagát a családjáért és mindent csak értük tesz, az én szememben akkor se volt több egy ribinél. Egy üres fejű, buta, de nyilván csinos prosti. Nagyon nem volt szimpatikus.
Ami pedig Camet illeti, ... igazából nem is tudom. Az egyik hibája a könyvnek a nem épp kidolgozott karakterek voltak, így nem is tudom, hogy mi a véleményem róla. Végülis a plafonra nem másztam tőle, de azért nem is olvadoztam.
Ami leginkább irritált, az a nagyon hülye beszólások voltak a történetben. Többször kitér arra az írónő, hogy Jo milyen okos, művelt. Hát lássuk akkor, hogy mennyire is tud választékosan beszélni:
"- Nagyon választékosan fogalmazol. Művelt lány vagy.
Hogy lehet az, hogy Cam mindig az elevenembe talál a bókjaival?
[2 sorral később]
- És tehetséges.
- Én? Tehetséges?- rezzentem össze a döbbenettől.
Ez beszívott?
- Jo, ezzel kéne foglalkoznod- mutatott körbe Cam.
- Ööö, mivel?"
Túl nagy meglepetést nem okoz majd remélem, de ha valakinek mégis, akkor bocsi. Szóval Jo lepattintja a gazdag pasit és Cam mellett dönt. És hát amilyen "jó szíve van" a csajnak, nem hagyhatja, hogy a pasitól Karácsonyra kapott órát megtartsa,
"Reszkető kézzel tűrtem fel a kabátom ujját, hogy lecsatoljam a csuklómról a karácsonyra kapott Omega karórát."
de az már nem zavarja, hogy ott a rengeteg ruha, amit tőle kapott. Az meg se fordul a fejében, hogy visszaadja azokat is, ha már a karórát a szentem visszaadta, inkább
"Sűrű nap várt rám. Tudtam, hogy mindent el kell mesélnem Cole-nak, és a Malcomtól kapott ruhákat is fel akartam tenni a netre. Már a puszta gondolatra görcsbe rándult a gyomrom. Furdalt a lekiismeret, hogy így kellett véget érnie a szerelmünknek."
Erotikus ágyjelenet is van bőven a történetben, de igazából szóra se érdemesek.
Maga a cselekmény még úgy ahogy elmegy, de semmi extra. Nem is tudom mihez hasonlítani, igazából egy kis semmisség, jó pár oldalon keresztül. Az előző kötet jóval jobb volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése