Adva van egy édesanya, aki haldoklik. Tudja az olvasó, hogy mindez valós történet, teljesen meg van hatva, rettenve, potyognak a könnyei. Örül annak, hogy sikerült úgy lezárni az életét a „főhősnek”, hogy boldog, elégedett legyen.
És akkor vannak olyan olvasók -mint én is-, akik hozzájuk nagyon közel álló szeretteiket veszítették el egy bizonyos alattomos betegség miatt. Végignézték a sorvadásukat, a szenvedéseiket, a fájdalmaikat, a halálukat. Ők tán más szemmel nézik ezt a könyvet, mint azok, akiket megmentett ettől az élet.
Susan újságíróként dolgozott. Élt Budapesten is a férjével, így a története számunkra még közelebb kerülhet érzelmileg. Nyugodt, békés családi élete volt, gyermekei születettek, sikeres újságíró lett, aztán jött az alattomos betegsége, az ALS. Sokat eddig nem tudtam erről a betegségről, de a könyv egész jó rápillantást ad rá.
Természetesen a betegsége mindent felborít. Lassacskán elkezd leépülni és jön a gondolat: emlékeket ad a szeretteinek.
Örülök annak, hogy Susan boldogan fejezte be az életét. Örülök
annak, hogy olyan tartós emlékekkel tudta itt hagyni a gyermekeit, a
szeretteit, akik ezekbe egész életükben kapaszkodni tudnak majd.
Ugyanakkor összeszorult a szívem és az amerikai álom itt is megvalósult. Susan számunkra luxuhelyekre ment pihenni, luxusélményeket, luxusemlékeket adott a szeretteinek. Átlagos magyar állampolgár, úgy gondolom örül annak, ha a kezelésekre el tudja vinni a haldokló hozzátartozóját, ha fizetni tudja a gyógyszereit … ne adja az ég, de örül annak, ha van miből eltemetnie, ha sajnos eljön ennek az ideje. … Lehet, hogy volt bennem egyfajta irigység is. Mert én azon kívül, hogy ott álltam az adott szerettem mellett, nem tudtam neki mást adni. ...
Egy kicsit másra számítottam az olvasása előtt, így egyfajta csalódás is van bennem így utólag.
Nehéz megfogalmazni, hogy mire számítottam, valahogy másfajta búcsúzásra az élettől. Visszaemlékezésekre -melyeket megkap az olvasó-, de valahogy nem így. Egyszerűen más szemmel szerettem volna olvasni. De az is lehet, hogy mindannyian mások vagyunk, mindannyian másképp búcsúzunk. Ez a könyv emlék azoknak, akik itt maradtak. Susan vidám búcsút akart itt hagyni emlékül. Amire pedig én vágytam, az a haldokló legmélyebb érzései, gondolatai, hogy emlékeket csaljon elő belőlem, hogy amíg olvasom a könyvet, visszakapjak valaki így, akit elveszítettem. Tán nem szabadott volna ezt várnom a könyvtől, de mégis erre számítottam.
4 csillagot adtam rá. Nem a történetre, hanem a stílusra. A vége felé nagyon nehezen csúszott. Tán túl hosszú. … Na de nyilván valakiknek ez egy örök emlék és rövid is. ...
_____________________________
Kiadta: Libri Könyvkiadó (2014.)
Oldalszám: 436
Forrás: könyvtár
Értékelésem:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése