2010. november 14., vasárnap

Ki lennél?- játék

Labda pattant sajtosrolotól, zakkanttól és Nancytől.

Melyik általad olvasott könyvben vállalnál szerepet, ki lennél, és miért?
Mikor először olvastam a kérdést, egyből olyan könyvek ugrottak be, amiket szerettem.
Pl. Harry Potter, ez már valószínűleg a film miatt is, de elsőként jutott eszembe. Utána jött az Elfújta a szél és a Büszkeség és balítélet, de igazán egyik szereplő bőrébe se bújnék. Pl. nem lennék odáig az örömtől, ha ilyen Voldemort-félék vadásznának rám. Bár Scarlettet nagyon szerettem, de meghal a kislánya, erre gondolni sem akarok. Büszkeség és balítélet. Hm. Annyira nem. Bár Mr. Darcy nagy "szerelmem" volt. Nem is tudom. ;oP
Igazából egy olyan könyv se ugrik be, amely szereplőjének szívesen bújnék a bőrébe.
Viszont van egy mű, ami pár éve nagy hatást tett rám, és akkor párhuzamot tudtam vonni a saját életem és a főszereplő nő élete között.
Puskin Anyeginéről van szó, és Tatjana szerepéről.

Nagyon szeretem az Anyegint, és 17 évesen egy kapaszkodó volt nekem ez a mű.
Egy szerelmi csalódáson voltam túl. Gondolom nem sok újdonságot mondok, biztosan sokan éreztetek már ti is így, amikor szeretünk valakit, de a másik nem szeret minket viszont, visszautasít.
Tizenévesen még tán másképp éljük ezt meg, mint huszon- vagy harmincévesen. Kicsit olyan világvégi hangulat lesz úrrá olyankor az emberen. Így jártam én is, nagyon szomorú voltam, ugyanakkor nagyon mérges.
Pont akkor vettük a suliban ezt a művet. Tatjana átment azon amin én, úgy éreztem, mintha az én érzelmeim lennének rímbe szedve. Egyrészt fura volt, másrészt pedig fantasztikus érzés.
Tatjana büszkesége, ahogy emelt fejjel viselte a fájdalmát, a tisztasága. ... Nagyon megszerettem. És reményt adott nekem, hogy el fog jönni az én időm is, amikor majd a fiú térden állva fog könyörögni nekem. 17 évesen látni szerettem volna, ahogy tele zokogja ő is a párnáját a szerelmi bánattól. :o)
Szóval Tatjana az, akit leginkább közel érzek magamhoz.

Aki nem olvasta, hajrá! ;o) Pl. itt is el lehet olvasni. Akik pedig szerelmi bánatban szenvednek, fel a fejjel, nem jött még el a Világ vége. És bármennyire is úgy érzed, hogy vénkisasszony maradsz, mert tuti ő volt a nagy Ő, ez nem igaz.
Egyrészt, ha tényleg ő lenne az igazi, akkor ő is felismert volna téged.
Másrészt, én is azt hittem, hogy vénkisasszony maradok, aztán tessék. ;o)


"Ifjabb voltam s tán jobb lehettem
Találkozásunk idején.
Anyegin, szívemből szerettem,
S szívében mit találtam én?
S válasz mi volt? Szigorusága.
Egy halk leány szerelme, vágya
Nem is volt újság, ugye, nem?
Ma is meghül még - istenem! -
Vérem hideg, feddő szavától
S szemétől... Nem hibáztatom:
Nemes szándékú volt nagyon
A szörnyű órában, s magától,
Amit tett, nem volt helytelen:
Köszönöm, hogy úgy bánt velem..."


Olyan sokan kaptátok már meg! Igyekeztem olyanokat választani, akik tudtommal még nem kapták meg, de ha mégis, akkor pluszba megy. ;o)
Nixy, Timi és Blanka, márti

3 megjegyzés: