2010. november 15., hétfő

Brunonia Barry: A csipkeolvasó

"A nevem Towner Whitney. Nem, ez nem egészen igaz. Az igazi keresztnevem Sophya. Egy szavamat se higgyék, mert én mindig hazudok.
Így üdvözöl bennünket Towner Whitney, A csipkeolvasó bevallottan megbízhatatlan narrátora egy salemi családból, ahol az asszonyok meg tudják jósolni a jövőt a csipkéből, és nemzedékek óta őriznek titkokat. Ám amikor két nő eltűnése visszahozza Townert Salembe, kiderül, mi is az igazság Towner ikerhúgának halála körül."



Annyira biztos voltam abban, hogy ez a könyv nekem tetszeni fog! Meg se fordult a fejemben, hogy megtörténhet az ellenkezője is.
Eddig csak pozitív véleménybe botlottam bele, és egyszerűen fáj leírnom, hogy nekem nem tetszett, nem fogott meg.
Ahhoz képest, hogy milyen ütemben szoktam haladni egy könyv olvasásával, A csipkeolvasóval nagyon lassan haladtam. Félretettem, pihentettem, elolvastam más könyvet közben, de utána se kerültem jobban a hatása alatt.

Nekem túl lassú volt a történet. Olyan, mit egy alig-alig csörgedező kis patakocska. Vagy, mint egy hullámvasút, ami nagyon lassan halad, így a bukkanók se olyan élvezetesek, mintha átszáguldottunk volna rajta.
Mikor olvastam, hogy Salemban játszódik, akaratlanul is "elvártam" egy misztikus, boszorkányos légkört. Ez nem így lett.
És maga a történet is annyira kacifántos volt, hogy néha azt se tudtam, most akkor hol is tartunk. Sőt, a végét őszintén szólva nem is értem.

Towner 31 éves. 17 évesen látta, ahogy az ikerhúga öngyilkos lett. Ezek után évekig pszichiátriai kezelés alatt állt.
Most visszatér Salembe, a gyökereihez, mert eltűnt a nagynénje, a híres csipkeolvasó.
Towner visszatér és kísérteni kezdi a múlt. Előtörő emlékek, látomások, megismerhetjük a családját és a végén jól megdöbbenünk. Most akkor mi is a helyzet?

Nem csalódtam, mert végülis érdekes történet volt, csak másra számítottam. Jóval másabb történetre.

Emlékszem, mikor kicsi voltam, dédikém szobája tele volt csipkével. Csipketerítő a szék háttámláján, az ágyon, a polcokon, az asztalon, ablakon, csipke mindenhol. Szerettem nézegetni a mintákat. Előhozta a könyv ezeket a gyerekkori emlékeimet is. :o)

Tartalom: 3
Megjelenés: 2009/2006
Eredeti cím: The Lace Reader

Brunonia Barry Massachusettsben született és nevelkedett. Irodalmat és kreatív írást tanult.
Salemban él férjével és a kutyájával.
Hivatalos oldala: http://www.brunoniabarry.com
A csipkeolvasó oldala: http://www.lacereader.com

4 megjegyzés:

  1. Jaj, ezt most megnyugtató volt olvasni - eléggé szenvedek vele. Én is azt hittem, tetszeni fog, mint sokaknak, de nem...

    VálaszTörlés
  2. Most te is megnyugtattál engem. Már azt hittem valami baj van velem. :o)))

    VálaszTörlés
  3. Hmm, hát elbizonytalanodtam kicsit. :| Azért, ha bent lesz egyszer a könyvtárban, mindenképpen kikölcsönzöm majd.
    Erről a könyvről egyébként mindig az jut eszembe, amit a párom mondott rá a születésnapi ajándékom kiválasztásakor: "Hú, ez szerintem tök unalmas lehet."

    VálaszTörlés
  4. Igen, egy kicsit unalmas. Túl vontatott, lassú, stb. Pedig jó kis történet lenne, de valahogy nekem nem jött be.

    VálaszTörlés