Catherine Isaac: Te ​Én Minden

Kiadta: Művelt Nép (2018.)

Oldalszám: 450

Forrás: kölcsön kapott

Értékelésem:

Nem sokan olvasták ezt a könyvet a molyon egyenlőre, velem együtt négyen. És én értékeltem a legrosszabbra.

Igazából nem is tudom, hogy miért kezdtem el olvasni, de magával sodort, olvastatta magát, reményt adott az elején, hogy egy igazán jó kis sztori lesz.

Kezdődött minden azzal, hogy a női főszereplőnk épp vajúdik és a baba apja nincs mellette, mert valószínűleg épp egy nővel hempereg. Persze az olvasó egyből a szívébe zárja szegény csajt, hogy így kifogta. Aztán amint kibújik a pici fiú, betoppan az apuka is, rúzsfoltos nyakkal és kocsmaszaggal. A csaj pedig eldönti, hogy betelt a pohár.

Aztán ugrunk az időben egyből 10 évet. Egyedül maradt a csajszika a fiával, az apuka nem nagyon tartja velük a kapcsolatot. Ráadásul ők Angliában élnek, a pasi meg Franciaországban. Az olvasó egyre jobban megveti a pasit, magunkban szitkozódunk is, hogy az ilyennek az Ég minek ad gyereket. 

Na de a lényeg. A csaj édesanyja nagyon beteg és azt szeretné, ha javulna a pasi kapcsolata a fiával. (Igen, nem tudom kinek mi volt a neve, ezért csajszikázok, pasizok, meg gyerekezek.) Így a csaj elutazik a 10 éves fiával nyári szünetben az apjához. És itt egy picit minden a feje tetejére áll.

Úgy érzem, hogy be lettem hülyítve a sztori elején. Miért is? 

Mert adva van szerencsétlen csaj, aki egyedül neveli fel a fiát, mert a pasi félrelépeget és ezt a csaj megunta. 

Aztán ott van szegény gyerek, aki igazán nem is ismeri az apját, de nagyon vágyik erre. 

Na meg a léhűtő apa, aki olyan sűrűn cserélgeti a nőit, mint más a bugyiját, de a fiára igazán nem kíváncsi. 

Mire is számítottam, amikor eljutottam odáig az olvasásban, hogy elutaztak Franciaországba? Röviden arra, hogy összejön a szomszéd pasival a csajszika. Egész jó sztori lett volna ez is. De nem így történt.

Kiderült, hogy a csaj komoly titkot hordoz magában az egészségével kapcsolatban. 

Kiderül, hogy nem csak az anyja, hanem ő is arra vágyik, hogy a pasi igazi apja legyen a fiának, csak mert csak. 

Aztán kiderül az is, hogy nem közömbösek egymásnak. 

Aztán kaptam egy nagy pofont és a történetet kudarcként könyveltem el.

Miért is? Mert a pasi balfasz. És a titka, nevetséges, szánalmas, dühítő. Értem én, hogy teszünk egy ígéretet valakinek, de ha a kapcsolatomról van szó, a családomról, akkor mi a fontosabb? Az adott szó vagy a családom, a gyermekem? És mire mindez megfogalmazódott bennem, rájöttem, hogy csalódtam a történetben és dühít a végkifejlete.

Ajánlanám-e elolvasásra a könyvet? Közepesre értékeltem, szóval nem az elégetős kategória. De csalódtam benne. Nagy csattanóra számítottam, a szálak máshogy való vezetésére. Hát van ilyen.