Rainbow Rowell: Szív küldi

Eredeti címe: Attachments (2011.)

Kiadta: Scolar (2019.)

Oldalszám: 328

Forrás: kölcsön kapott

Értékelésem:

2015-ben olvastam az írónőtől az Eleanor és Park-ot, ami nagyon tetszett, ugyanerre számítottam ezzel a könyvével kapcsolatban is, de nem jött össze.
Igazából ez a történet egy kis semmiség. Nem történik benne lényegében semmi. Unalom az egész, az olvasó pedig oldalról oldalra várja, hogy majd most megtörik a jég és végre a férfi és a női főszereplő összejön, aztán a nagy fenéket. Csak húzva van előttünk a mézes madzag. Aztán persze a vége happy end - ezzel tudom, lelövöm a poént -, csak épp értelmetlen az előtte levő 300 oldal. Nincs értelme, nincs jelentősége, nem azt kapja az olvasó, amit vár és túlságosan vékonyra lett nyújtva az a rétes már.

Szóval adva van két fiatal nő egy lapkiadónál. Beth és Jennifer. Jó barátnők, akik a munkaidő alatt se tudnak elszakadni egymástól és eközben is e-maileket váltanak. Megbeszélik így a velük történteket, kivel mi van, kit mi foglalkoztat, kinek hol tart a párkapcsolata, épp milyen válságban van, stb.
Lincolnnak pedig az a feladata, hogy éjszakai műszakban átnézze a dolgozók e-mailjeit. Így akad fenn a rostáján Beth és Jennifer levélváltásai. Hamar azon kapja magát, hogy éjszakáról éjszakára várja, vajon mit dumcsiztak meg egymás között a lányok aznap és vonzódni kezd Beth-hez annak ellenére, hogy a valóságban még sose látta a nőt. Aztán persze minden kicsit túlbonyolódik.

A könyv sztorija nagyon könnyed, lényegében két nézőpont váltakozik. Az egyikben a lányok e-mailezgetnek, a másikban pedig Lincolt ismerjük meg jobban.
Igazán bajom nem volt a karakterekkel annak ellenére sem, hogy különösebben nem kerültek közel hozzám. Beth egy elég fura párkapcsolatban él, Jennifer pedig lelki válságon megy keresztül (egyedül az ő szála volt az, ami mélyen megfogott), Lincoln pedig az útját keresi az életben egy szerelmi csalódás után.

Igazi love story lehetett volna a Szív küldi, csak épp nem jött össze.

"Vannak pillanatok, amikor az ember el sem meri hinni, hogy valami csodálatos dolog történik vele. És vannak olyan pillanatok is, amikor teljes bizonyossággal tudja, hogy valami csodálatos dolog történik vele."

Érdekes volt a folyamatos e-mailek alapján való szereplők megismerése, izgalmas volt Lincoln ilyen fajta kukkolása és a kíváncsiság, hogy mikor fog színt vallani, de kicsit olyan volt, mint egy brazil szappanopera. Tudjátok, amikor csajszikát megcsalja a férje az ajtó mögött, a csaj már ott áll és épp kinyitni készül azt a bizonyos ajtót, aztán mondjuk egy szobalány épp arra felé rohan és sietve elcipeli őt, mert épp ellik a macska. Kicsit ilyen érzésem volt, mindig közbejött valami, mindig időhúzást hozott össze az írónő, csak ne találkozzanak még a főszereplők. Ami 100 oldalon keresztül még elmegy, de amikor még 100-on keresztül el van húzva, akkor már dühítő.

Milyen is akkor ez a könyv? Egy kis semmiség és számomra csalódás volt.