Könyvesem

2015. május 16., szombat

Grégoire Delacourt: Vágyaim listája

Niki május 16, 2015 0 Hozzászólás

Fura vagy sem, de többnyire 3 okból kifolyólag kerülhet fel egy könyv a Kívánságlistámra:
1. sorozat esetén olvastam az előző részt és a folytatás is felkeltette az érdeklődésemet.
2. mások jókat nyilatkoztak róla vagy épp pont ellenkezőleg, rosszakat, és ezzel keltették fel az érdeklődésemet. A lényeg, hogy a visszhang miatt.
3. a borító. Igen, egy szép borító bármire rá tud venni.
Ennél a könyvnél a borító keltette fel az érdeklődésemet. Semmi extra, de mégis annyira egyszerű, szép, hogy tudni akartam milyen lehet a „belseje”. Így amikor a könyvtárban megláttam, azonnal kaptam utána. Egyáltalán nem bántam meg.

Rövid történet, semmi extra. Sokakat megihletett már, hogy mi lenne, ha a története főszereplője megnyerné a Lottón a főnyereményt, hogyan változtatná ez meg az életét, stb. Valljuk be, ki nem játszadozott el ezzel a gondolattal, mire tudná költeni a nyereményt? Így hát érthető, hogy sokakat vonz is egy ilyen történet.
A Vágyaim listájának röviden ez lenne a lényege. Adva van egy negyvenes háziasszony, aki éli a megszokott mindennapjait. Elégedett az életével, túl nagy vágyai, álmai nincsenek. De vajon mennyire változtatja őt meg a gazdagság?

A Vágyaim listájában senki se fog luxusutazásokról, hatalmas költekezésekről olvasni, ugyanis Jocelyn teljesen másképp reagál a főnyereményre, mint ahogy arra az olvasó első körben számítana. Sőt, tán a cselekmény folytatása is teljesen más, mint ahogy ezt el lehetne képzelni. …
Gyorsan haladtam az olvasásával, olvastatta magát. Semmi extra, kellemes könyvecske. Olyan, ami után az olvasó elégedetten nyugtázza a ráfordított időt, nem pedig bosszúsan.

„Az első szerelmes éjszakáinkat juttatta eszembe, azokat, amikor hajnalban azt gondolja az ember, hogy most már akár meg is halhatna, azokat, amelyek nem szólnak semmi másról, megállnak önmagukban, nem ér el hozzájuk semmi, sem a világ zaja, sem a gonoszsága. Aztán idővel ezek a zajok és gonoszságok mégis elérik az embert, és jönnek a nehéz ébredések és a kegyetlen kiábrándulások. A vágyat mindig maga alá gyűri az unalom. Az unalom pedig lebírhatatlan: csak a szerelem enyhítheti. A nagybetűs szerelem, az, amiről mindannyian álmodozunk."

A korábban reklámszakemberként dolgozó Grégoire Delacourt Franciaország egyik legnépszerűbb írója. Már első könyve, a L'Écrivain de la famille (Te vagy az író a családban) számos díjat nyert, de a 2012-ben megjelent Vágyaim listája közel félmillió példányban kelt el, színdarab és film is készült belőle.

A vidéki kisvárosban élő rövidáruboltost, Jocelyn Gourbette-et egy nap hatalmas szerencse éri: nyer a lottón. Bármit megvehetne magának, amit csak akar, őt mégis az foglalkoztatja, nem éppen most veszít-e el mindent, ami fontos volt számára.

2015. május 1., péntek

Eva Stachniak: A Téli Palota

Niki május 01, 2015 0 Hozzászólás

Egyáltalán nem vártam sokat ettől a történettől, sőt, őszintén szólva egy unalmasabb történelmi regényre számítottam, de a fülszövege mégis annyira vonzott, hogy átlendülve ezen, kivettem a könyvtárból.
Pozitívan csalódtam, teljesen magával sodort a majdnem 500 oldalával. Faltam, élveztem, mindig alig vártam, hogy végre legyen egy kis szabadidőm és folytatni tudjam Varvara történetét.
Azt nem tudom, hogy mennyire volt hiteles -bevallom, hogy Oroszország ekkori történelme nem nagyon maradt meg bennem a történelem órákon tanultak alapján-, de sikerült nagyon jól elém festenie ezt a kort.
Egyetlen dolgot sajnáltam és vontam le emiatt az 1 csillagot: részletesen megismerhetjük Zsófia „trónra” emelkedését, de mégis amikor bekövetkezett az adott pillanat, azt az írónő elintézte fél oldalban. Ráadásul az azt követő időszak is nagyon rövid szerepet kapott csak. Olvastam volna részletesebben a puccsról és Zsófia uralkodásáról, ami ténylegesen II.bNagy Katalinná tette. Hiányérzetem maradt, mintha nem lenne teljesen egész a történet, mintha a végére elfáradt volna az írónő a mesélésben.
Bárcsak kitartott volna, akkor tökéletes lehetett volna. …

"Figyelt, mesélt és jelentett. Tudta, hogy a Téli Palotában a falnak is füle van. Varvara éles eszének és jó megfigyelőképességének köszönhetően került II. Erzsébet cárnő szolgálatába. Nemcsak a kémkedés művészetét tanulta meg, hanem azt is, legyen résen s várjon a nagy lehetőségre.
És a nagy lehetőség meg is érkezett az anhalt-zerbsti hercegnő, Zsófia személyében, akit a cárnő azért hozatott az udvarba, hogy hozzáadja unokaöccséhez. A fiatal lánynak csak egy bizalmasa lesz, Varvara, aki bár hűségesen szolgálja a cárnőt, sokat segít Zsófiának az orosz udvari életbe való beilleszkedésben, a lelki fájdalmak elviselésében, a rosszindulatú pletykák távoltartásában, s végül a trónra jutásban.
Zsófia áttér az ortodox hitre és új nevet kap: Katalin lesz, a majdani II. Nagy Katalin, Oroszország legerőteljesebb és legbefolyásosabb cárnője, aki uralkodásának ideje alatt megreformálta a törvényeket, politikai befolyást szerzett Oroszországnak, fellendítette az építészetet, támogatta a művészeteket és az oktatást."