Anna Banks: Triton

Szirénia öröksége #2

Furcsa a kapcsolatom ezzel a sorozattal. Már a Poszeidónnál is megfogalmazódott bennem, hogy összességében jó volt olvasni, de a végén mégis csak közepes érzést hagyott maga után. Így voltam a második résszel is. Jó volt olvasni, gyorsan is haladtam vele, eltekintve pár problémától kellemes is volt, de újra csak azt tudom írni a végén, hogy közepes. Aranyos mese, de nem nagy szám.
És fura a bennem végigfutó gondolat is, hogy ez egy mese. Mert amikor pl. vámpírokról, vérfarkasokról volt szó olvasmányaim során, ez nem fogalmazódott meg bennem, holott a vámpírokat se tartom valóságosabb lényeknek, mint a sellőket.

Na de visszatérve a könyvre.
Kiderült az első részben, hogy Emma édesanyja a rég halottnak tűnt hercegnő, aki fogta ebben a részben a lányát és menekülni kezdett. Útjában vannak viszont a többiek és utol is érik őket. Aztán jön a nagy összeborulás, Nália megtudja, hogy Grom még sem halt meg és jöhetne a boldog vég, de még sem. Hisz Gromot összepárosították mással, így Náliának be kell bizonyítania a mélységben, hogy él, valamint el kell fogadtatnia, hogy félvér gyermeke született.

 "Azután Grom, a tritonkirály térdre ereszkedik anyám előtt, és egyetlen könnycsepp gördül le az arcán.
– Nália! – suttogja.
És ekkor anyám arcul csapja. Nem az a fajta nyakleves ez, amit feleselésért kap az ember. Nem is ökölcsapás, amilyet anyu a konyhánkban Galénnak és Tórafnak osztogatott. Az a fajta pofon, amit egy nő annak a férfinak ad, aki mélyen megsértette."

Természetesen nem mindenki fogadja örömmel a felbukkanását, ami egy lavinát indít majd el.
A vége? Nincs lezárva és kicsit fura is.
El fogom-e olvasni a 3. kötetet? Azt hiszem: igen.

Eredeti címe: Of Triton (2013.)

Kiadta: Maxim (2015.)

Oldalszám: 272

Forrás: könyvtár

Értékelésem:

És milyen problémákról van szó, melyeket fentebb említettem?

• A karaktereket annyira semmilyennek tartom, totál nincsenek készen, de mégis van bennük valami, amiért érdekelt a sorsuk.
• A cselekmény? Mint Ariel, mese az egész, de mégis, míg így 32 éves fejjel is kellemes volt ezt a mesét olvasnom. 
• Valamint valahol furának tartom, hogy Nália hosszú évek óta rejtőzködik, de amikor kiderül, hogy Grom él, azonnal merülne a mélységbe, hogy visszatérjen.
• És a 132. oldalon feljegyeztem magamnak, hogy elég fura a "nemzedékek óta" megfogalmazás (utalva arra, hogy nemzedékek óta, szájról szájra jár a mese, mi történt Náliával és Grommal). Az eltelt 70 év alatt, mióta Nália a felszínen él, mégis hány nemzedékről beszélhetünk? Hisz Grom öccse is csak "tininek" számít. 

Mindezektől függetlenül kellemes olvasmány volt és ajánlom a figyelmetekbe. ;o)