Könyvesem

Forrás

Számomra nagyon gyorsan elrohant a 2015-ös év is. Míg 2014 az újrakezdésről, a talpra állásról szólt, a 2015 a visszatérésről és ez a blog felületén is megmutatkozott. Úgy érzem, hogy sikerült újra visszarázódnom a blogéletbe, újra olvasnom és írni az olvasmányélményeimről. :o)

Fogadalmat nem teszek az új évre sem (mert betartani tuti nem tudnám ebben az esetben), de igyekezni fogok továbbra is rendszeresen jönni könyves bejegyzésekkel, így tartsatok velem 2016-ban is. ;o)

De addig is:

A Kitekintőben olyan könyvekre próbálom felhívni a figyelmet, melyek kis hazánkban még nem jelentek meg, de jónak tűnnek a külföldi értékelések alapján.

Jessica Sorensen: Entranced: Part One

Alana élete koránt sem normális. A családja harcosokból áll, akik arra esküdtek fel, hogy megmentik az emberi fajt. Alana is elkezdi az iskolát, ahol nyomozóvá képzik ki, hogy később meg tudja oldani a paranormális bűncselekményeket. A társa a vérfarkas Jaxon lesz.
Aztán meggyilkolják a lány nagyapját és elhatározza, hogy kideríti ki volt a tettes.

Eredeti címe: Ne plus vivre avec lui (2009.) Kiadta: Könyvmolyképző (2014.) Oldalszám: 138 Forrás: könyvtár Értékelésem:

Nagyon vegyesek a könyvvel kapcsolatban az érzéseim, de azt el kell ismernem, hogy nagy hatást tett rám a maga módján. Másra számítottam az olvasása előtt, mint amit kaptam, ugyanakkor meg amire nem számítottam, azzal pedig meglepett.

A főszereplőnk a 16-17 éves Sylvia, aki az ikerhúgaival folyamatosan ingázik az édesapja és az édesanyja között, mióta azok elváltak. A lánynak nincs különösebben jó viszonya az édesapjával. Nincsenek emlékei a férfiról gyermekkorából, mert az apuka folyamatosan dolgozott és tiniként sem veszi észre a fáradozásait érte, értük.
Aztán beüt a krakk. Sylvia épp telefonon közli az édesapjával (aki eközben kocsiban ül és vezet), hogy nem szeretné többé a második heteket vele tölteni, majd hallja, ahogy az apja nekiütközik valaminek és tudja, hogy meghalt.
A rövid történetecske 1 évet ölel át. Hogyan birkózott meg a lány, a család az édesapa elvesztésével, miközben Sylvia rájön, hogy az édesapja többet jelentett neki annál, mint életében gondolta. ...

Lehet az is szerepet játszott abban, hogy ezt a könyvet leemeltem a könyvtár polcáról, hogy ebben a hónapban lesz az édesapám halálának a második évfordulója és akarva-akaratlanul, érezni akartam a múltat. A Nem akartam vele élni ebben maximálisan segített.
De mi is az, amire számítottam a történet olvasása előtt és nem kaptam meg? Eva Kavian bár szimpatikus szereplőket hozott létre és a történetben rengeteg az érzelem, ettől függetlenül úgy érzem, hogy ezeknek a mélysége, az igazi fájdalom nem jön át kellőképpen azoknak az olvasóknak, akik nem veszítették el szerencsés módon az édesapjukat. Valamint egyfajta morbidságot is érzek a történetben, ami viszolygással töltött el. Miért nem lehetett egyes részeket szépen, nem pedig "fura" humorral megírni?
És mi az, amire nem számítottam és megkaptam? Az édesanyákról és az édesanyák fontosságáról rengeteg történet szól. Ők azok, akik ha betegek vagyunk ápolnak, akik óvva átölelnek, akik mindent megbocsátanak, akik szenvednek értünk, akiknek fájdalmat okozunk, de azt ők sose adnák vissza. Hol vannak az édesapák eközben? Ők a családnak a sziklái. Akik megteremtik a hátteret, dolgoznak fáradhatatlanul értünk. Akik nem gyengülnek el úgy, mint az édesanyák, hisz a sziklák szilárdak, de a felszín alatt nem tudhatjuk, hogy milyenek. Ők azok, akik sziklák lévén mindig ott lesznek. Támaszt nyújtanak, támogatnak, segítenek. Ha baj lesz, bántanak minket, hozzájuk menekülhetünk, megvédenek. De mi lesz, ha ezzel a sziklával valami történik? ... Akkor jövünk rá igazán, hogy a háttérben meghúzódó, állandóan dolgozó édesapa, aki tán nem mindig mutatta ki az érzelmeit, mit is jelentett nekünk. ... Mi volt a plusz a könyvben? A ráébresztés.

"Én sosem gondoltam arra, hogy te halandó vagy. Az apák, azok nem halandók. Az apák itt vannak, tartósan, és itt is maradnak. Betonba öntve."

Az írónő karakterei nem kerültek teljesen kidolgozásra, különösebben egyik se lopta be magát a szívembe. Az édesanyát pedig fura módon nagyon unszimpatikusnak találtam, egyszerűen nem tudtam felfogni, hogy tehet annyi terhet az édesapját épp, hogy elvesztő lányára, mint amennyit ő tett. Aztán persze a végén kiderül, hogy mi az oka az egésznek.
És ha már okok. A történet nem csak egy édesapa elvesztéséről és a gyász feldolgozásáról szól. Szól egy szerelemről, melyet az egyik fél valamiért nem mert felvállalni. És szól arról, hogy vannak olyan kapcsolatok, amik bár véget érnek, de akkor se tudunk a másik nélkül élni.

Az értékelésnél sokáig gondolkodtam azon, hogy három vagy négy csillagot adjak rá. Mert kellemes olvasmány, jó volt olvasni, megríkatott. De ugyanakkor hiányérzetem is maradt, a szereplőket jobban ki lehetett volna dolgozni és a humor se volt mindig a helyén. Mindezektől függetlenül ajánlom a figyelmetekbe! Főleg azoknak az olvasóknak, akik elveszítették az édesapjukat. 

Még egy RÉGEBBI bejegyzésben kértelek titeket, segítsetek abban, hogy fel tudjam éleszteni a Kérdezz! Felelek!-et, vagyis kérdezzetek. Jöttek is kérdések, most pedig válaszolok közülük egyre. 

Lehet, hogy volt már kérdés, de emlékszel még rá, melyik könyvet olvastad legelőször teljesen magadtól, szórakozásból? melyik volt az?

2010-ben ezzel kapcsolatban már írtam egy bejegyzést, kukkantsatok rá, ha lesz egy kis időtök. ;o) Lester del Reytől, A szökevény robot volt az a bizonyos könyv. Az első.

És ezennel végére értem azoknak a kérdéseknek, melyeket ENNEK a bejegyzésnek köszönhetően tettetek fel. Jövőre már azokra a kérdésekre válaszolok, melyeket a rovatfrissítések okán tettetek fel nekem. :o)

Mi is az Ajánlok egy könyvet a figyelmedbe?: külföldi minta alapján indult rovat. A lényege az, hogyha ajánlanál egy könyvet a figyelmembe/figyelmünkbe, akkor "ragadj tollat" és írj egy ajánlót róla nekem. Én pedig megosztom a gondolataidat a blogomon.
Bővebben ITT olvashatsz a hogyanokról és a rovatról.
A mostani könyvajánló ENNEK a bejegyzésnek köszönhetően futott be hozzám. 




 Kedves Niki!

Egy számomra nagyon kedves könyvet szeretnék neked ajánlani, ez pedig nem más, mint Bernhard Schlinktől A felolvasó.
Leginkább azért fogott meg ez a könyv anno, évekkel ezelőtt, amikor először olvastam, hogy nem egy klisés tucatregény; keveredik benne a romantika némi történelmi utalással és nem kevés drámával, ami szerintem akár a fiatalabb, de kicsit érettebb korosztályt is egyaránt megérintheti. A regény megtanít arra, hogy nem minden fekete és fehér, hogy hogyan élhetünk együtt a saját és mások hibáival, valamint felhívja a figyelmet a társadalmi különbségekre és az elfogadásra is. (Pozitívum, hogy szerintem a könyvből készült film is zseniálisan sikerült.)
Érdemes elolvasni, akár többször is. 

Üdvözlettel:
DarkFuture



Kedves DarkFuture!

Köszönöm a könyvajánlót és csak megerősíteni tudom a benne leírtakat: érdemes elolvasni! ITT már írtam a történetről és úgy érzem, hogy a bejegyzésem első mondata mindent elmond a könyvről: "A felolvasó jóval több a történetnél." Olvassátok el!

Ó, hogy én ezt a filmet mennyire szerettem! Bevallom, a könyv mellett kismilliószor elmentem a könyvtárban, kb. ha 1X levehettem a polcról, hogy belekukkantsak, majd vissza is tettem. De ha tudtam volna, hogy ennyire jó lesz, tuti nem hagytam volna, hogy ott árválkodjon.

Miről szólt a film?

"Egy tökéletes jövőben, ahol nincs háború, fájdalom, szenvedés, az ifjú Jonas is megkapja életre szóló feladatát a vének tanácsától. A mentorával töltött idő alatt azonban ráébred, hogy mekkora árat kell fizetnie mindenkinek ezért a színtelen békéért. Az emlékek ifjú őre letér a kijelölt ösvényről és a szabályokat felrúgva azt teszi, amiről azt gondolja, hogy helyes."

Véleményem?

Mint ahogy már említettem, imádtam! Kezdetben Beavatott beütése volt (bár inkább a helyes fogalmazás az lenne, hogy a Beavatott ütött erre a történetre), de másképp alakult.
Nagyon szerettem Jonas karakterét, ahogy feltárult előtte a múlt, ahogy reagált a fájdalomra és a történelemre. Annyira ártatlan, fájdalmas volt! És annyira megmaradt bennem, amikor látta, ahogy az elefántot megölték, utána meg a háború látványa. ... Végigfutott bennem, hogy miért is tesszük azt a Földdel, amit teszünk? Tényleg ilyenek vagyunk, néha szinte állatok?
A történet nem csak nagyon látványos, megrendítő, de nagyon elgondolkodtató is, csak ajánlani tudom a figyelmetekbe, ne hagyjátok ki!

Akik olvasták a könyvet: a könyv is ugyanilyen jó? Tervbe vettem, hogy beszerzem az egész könyvsorozatot. Igen, sorozatról van szó, a 4. rész 2013-ban jelent meg az Animus gondozásában.

Kiadta: Athenaeum (2015.) Oldalszám: 100 Forrás: kiadó Értékelésem: ****

Akik már régebb óta olvasnak azok tudják, hogy nagyon szeretem a babavárós könyveket főleg, ha a humorosabb fajtából valóak. Ez nyilván abból fakad, hogy a mai napig csak áradozni tudok a saját babavárásomról, az átélt humoros szituációkról és olvasva az ilyen történeteket újra átélhetem az én kilenc hónapomat, ami nem épp ma volt, hanem lassan 7 éve már.

Hercsel Adél neve valahogy ismerős is volt a borítót nézegetve, de valahogy nem is. Tudjátok, amikor ott motoszkál a fejetekben a gondolat, mintha valahol már hallottam volna a nevét, de nem ugrik be hogy hol, aztán vagy utánanéztek a neten vagy ezt elfelejtitek. Na, én elfelejtettem. Majd befejezve a rövid kis könyvecskét akkor esett le, hogy a nem olyan rég megjelent Magyar szeretőket is ő írta és több helyen belefutottam ebbe a könyvébe.
Az AnyukaLand viszont valahogy a háttérben maradt, nem olvastam róla annyi értékelést, véleményt a blogokon, mint amennyit szerintem érdemelne.

Kézhez kapva a könyvet, első pillantásra az jutott eszembe, hogy ez egy mesekönyv. Kicsi keményfedeles négyzet -gyorsan végigpörgettem a lapokat-, színes illusztrációkkal. Első pillantásra nem az volt, amire számítottam.
Aztán egy éjszaka lefekvés előtt nekikezdtem az olvasásának. Kinyitottam és egyből azzal találtam szembe magamat, hogy "Fergeteges bébinapló mókás kedvű szülőknek". Elégedetten nyugtáztam: igen, most erre van szükségem. Nevetésre, mókázásra, kacagásra, babavárós sztorikra. És hogy mindez valóra vált-e?

"- ... És kisfiú lesz vagy kislány?
- Hát, már megint lány. A tiéteket hogy hívják?
- Róza Sarolta.
- Nekünk már van egy Saroltánk. Egy igazi kis ribanc. Ezel a Sárik már csak ilyenek. Meglátod, az lesz a tiéd is."

Az biztos, hogy a babavárós sztorik 100%-ban megvalósultak az oldalakon. Ismerős helyzetekkel találtam szembe magamat a lapokon és ami különösen tetszett, hogy valóságosak voltak, olyan információkkal, melyek hasznosak lehetnek azoknak, akik még a babavárás előtt állnak és ez szerintem fontos. Fontos, hogy az ilyen történetek ne csak szórakoztassanak, hanem megfelelő információt is nyújtsanak az olvasóknak és ez a kis 99 oldalas történet megadja ezt.

Nem a regényekben megszokott történetfelépítésről van szó a könyvben. Fejezetenként találjuk szembe magunkat egy-egy kis rövid visszaemlékezéssel, melyek néha időben, térben is teljesen máshol történnek.

És hogy megvalósult-e a móka, kacagás? Nekem ez volt az egyetlen problémám vele, számomra nem jött össze. Aranyos volt, néhol kellemes humorú, de nem kacagtam végig, sőt, úgy igazán egyszer se nevettem fel az olvasása közben, max mosolyra húzódott a szám. Kellemes humorú volt, de nem fergeteges.

Ajánlom a könyvecskét babavárás előtt állóaknak, babát váróknak vagy épp nosztalgiát kedvelőknek. ;o)

Még egy RÉGEBBI bejegyzésben kértelek titeket, segítsetek abban, hogy fel tudjam éleszteni a Kérdezz! Felelek!-et, vagyis kérdezzetek. Jöttek is kérdések, most pedig válaszolok közülük egyre. 

Mi a kedvenc műfajod? A leg-leg!

Csak egy műfajt nem tudok kiemelni, hogy igen, ez a kedvencem és kész. Mindenevő vagyok és több műfajt nagyon kedvelek. Legyen szó pl. YA-ról, NA-ról, történelmi regényekről, romantikus/erotikus történetekről, stb. Egyszerűen nincs leg-leg-leg nálam. Lényegében jöhet bármi, csak bejöjjön a végén is. ;o)

Forrás

Tegnap véget ért a karácsonyi nyereményjáték és bár a fa alá időben szerintem már nem fog odaérni a csomag a nyertesnek, de ettől függetlenül bízom abban, hogy nagyon fog neki örülni. :o)

No, nem is húzom tovább az "idegeiteket", aki a Twister Media jóvoltából 1 példányt nyert a Jók és rosszak iskolájából, valamint extra meglepetéseket mellé, az nem más, mint ...

A Kitekintőben olyan könyvekre próbálom felhívni a figyelmet, melyek kis hazánkban még nem jelentek meg, de jónak tűnnek a külföldi értékelések alapján.

Angolul megjelent: 2015.

Colleen Oakes: Wendy Darling: Stars

 
Az írónő csavart egyet a klasszikus Pán Péter történeten.

Wendy Darling hétköznapi életet élt a szüleivel és a testvéreivel, míg egy napon megjelent Pán Péter és elrepült vele.
A szigeten próbál emlékezni, hogy honnan jött és gyanakodni kezd, hogy a rémálmai válhatnak valóra.

Még egy RÉGEBBI bejegyzésben kértelek titeket, segítsetek abban, hogy fel tudjam éleszteni a Kérdezz! Felelek!-et, vagyis kérdezzetek. Jöttek is kérdések, most pedig válaszolok közülük egyre. 

Előfordult már veled, hogy a könyv végére lapoztál, hogy megtudd mi lesz a vége?

Tegye fel a kezét, aki nem tett még ilyet? Az enyém bizony nagyon el van dugva a hátam mögött. :oP
Igen, bevallom, nem egyszer lapoztam már a könyv végére, csak hogy megtudjam mi lesz a vége, hogyan fog alakulni valaki sorsa, stb. Tudom, hogy nem szabadna lelőnöm magam előtt a poént, de nem tudok mit tenni, néha az észérvek nem győzik meg a kíváncsiságomat. ;o)

Díjat kaptam Anditól, amit még egyszer köszönök! :o) Kicsit változtattam a szabályokon, de ha valaki az eredeti szabályok szerint szeretné tovább adni a díjat, Andi blogján megtalálja.

Szabályok

1. Köszönd meg a díjat és tedd ki, hogy kitől kaptad!
2. Írj egy rövid kis szöszt az illető blogjáról!
3. Írj 12 dolgot a saját blogodról!
4. Válaszolj 12 kérdésre!
5. Tegyél fel 12 kérdést!
6. Küldd tovább a díjat azoknak, akiknek szeretnéd!

Andi könyves blogjáról:

Mint ahogy a bejegyzés elején már írtam, Anditól kaptam a díjat. A blogját nem olyan rég - bár relatív, hogy kinek mit jelent ez - fedeztem fel és iratkoztam fel rá rendszeres olvasónak. Hogy miért is térek vissza újra és újra az oldalára? Mert többnyire olyan könyvekről ír bejegyzéseket, melyeket én is olvastam vagy épp a várólistámon szerepelnek. Az oldala letisztult, üde, jó rákukkantani, csak ajánlani tudom a figyelmetekbe. Amúgy egy korosztály is vagyunk, tán emiatt is kedvelem az írásait és követem figyelemmel az olvasmányait. ;o)

A Könyvesem blogról:

1. A blog 2010-ben jött létre, azóta írok könyvekkel kapcsolatos bejegyzéseket ide.
2. Jelenleg több, mint 1600 bejegyzésem jelent már meg az oldalon. 
3. A blog indulása óta a legolvasottabb bejegyzésem a 3096 nap, több, mint 13 ezren kattintottak rá.
4. Magyarország után a legtöbb látogató az USA-ból érkezik, utána pedig Romániából.
5. A blogot egyedül vezetem és ezen nem is fogok változtatni.
6. Több rendszeres rovatom is van.
7. Az oldalra 99%-ban csak hétvégente van időm, így hétköznap előre időzített bejegyzések jelennek meg.
8. A rovatokkal előre dolgozom. 1 hónappal előre megírom a bejegyzéseket hozzájuk és csak időzítem őket.
9. Nagyon változó, hogy mennyi időbe telik egy-egy bejegyzés megírása, van hogy pár perc alatt elkészülök, van, hogy órákat töltök el a megírásával.
10. Az évek alatt több féle sablonnal működött már, nagyon szeretem cserélgetni őket.
11. Igyekszem nyereményjátékokkal is rendszeresen jönni, eddig 30 könyvet sorsoltam ki az oldalon, melyek egy részét a könyvkiadók, a szerzők ajánlották fel, valamint természetesen én is.
12. A címkék szerint leginkább romantikus könyveket olvasok.

A kérdések, melyeket kaptam: 

1. Ki a kedvenc bloggered és miért? 
Nincs kedvenc bloggerem. Minden blog egyedi, melyeket követek és mindegyik valamiért a kedvencem.

2. Kedvenc kritikád, amit egy könyvről írtál? 
Nehéz kérdés és nehéz rá válaszolni is, de tán ez: Mi lehet az Ötven árnyalat trilógia sikere mögött? 
(És mielőtt valaki megjegyzi, igen Romana, csak utólag már nem akartam javítani a bejegyzésen. Na meg valamiért bennem Ramona maradt meg és így is fog már.)

3. Mi alapján döntöd el, mi legyen a következő olvasmányod? 
Csak egy dolog számít: épp mely könyvet szeretném olvasni. :o) 

4. Hányadik blogod a jelenlegi? Ha nem az első, mi lett az előzőekkel?
Harmadik. A Könyvesem előtt volt egy ego blogom, majd egy kismama-babablogom. Ezek törlésre kerültek.

5. Példaképed? 
Nincs példaképem.

6. Miért szeretsz írni? Milyen pluszt ad neked? 
Hm, Andi jó kérdéseket tett fel. :oD Mindig szerettem írni, már kislányként is. Ez is egyfajta kikapcsolódás, mint az olvasás. Jó érzés írni egy-egy olvasott könyvről, jó érzés a bejegyzésekkel foglalkozni és jó érzés visszajelzést kapni tőletek.

7. Honnan a blogod neve? Elsőre lett ez, vagy már keresztelted át korábban? 
A blog neve könyves blogként mindig Könyvesem volt, bár az url nem erre utal, hisz az meg azajtom.blogspot.hu. Tudom, hogy sokan furának találják, hogy nem konyvesem.blogspot.hu vagy ilyesmi vagyok, de így jött össze. Amúgy meg erre a Coelho idézetre utal az url:
"Az embereknek meg kell érteniük, hogy senki sem játszik cinkelt lapokkal, egyszer nyerünk, másszor veszítünk. Ne várd, hogy visszakapj valamit, ne várd, hogy észrevegyék az erőfeszítéseidet, hogy felfedezzék a tehetségedet, hogy megértsék a szerelmedet. Minden egyes ciklust le kell zárni. Nem büszkeségből, nem azért, mert nem bírsz tovább harcolni, nem is gőgből, hanem egyszerűen azért, mert már nem része az életednek. Zárd be az ajtót, cserélj lemezt, takarítsd ki a házad, rázd ki a porrongyot. Felejtsd el azt, aki voltál, és legyél az, aki vagy."

8. Melyik volt a 3 eddigi leglátogatottabb bejegyzésed?
Natascha Kampusch: 3096 nap, E. L. James: A szabadság ötven árnyalata, Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 1.

9. Melyik oldalakat látogatod leggyakrabban? 
Nincs olyan oldal, ahová többször néznék vissza, mint máshoz. Mint ahogy már írtam, többnyire hétvégente van időm leülni és a bloggal foglalkozni. Ilyenkor pedig végigmegyek azokon az oldalakon, melyekre fel vagyok iratkozva és visszaolvasom, hogy azon a héten miről írtak. Igen, attól még, hogy nem kommentelek állandóan, mindenki oldalát hetente 1X tutira megnézem. ;o)

10. Melyik témát unod már a könyvekben, és melyik áll a legközelebb hozzád? 
Nincs olyan, amit unnék. Ha egy szerző egy adott témát jól ír meg, akkor tőlem lehet kivesézett téma már, nem fogom unni. De ha persze siralmasat alkot, akkor unni fogom.
Melyik áll legközelebb hozzám? Aminek köze van a II. vgh.-hoz, a koncentrációs táborokhoz, vagy épp a babaváráshoz, ezeket nagyon kedvelem. És persze jöhet a romantika, sőt az erotika is, egyiktől se fordulok le a székről. ;o)

11. Csalódtál már egy-egy oldalban? 
Nem. Persze olyan előfordult már, hogy kedveltem egy oldalt, visszajártam, majd valamilyen oknál fogva ez a "kedvelés" megváltozott bennem és nem látogattam egy idő után az illető blogjára. Változunk mindannyian és ez befolyásolja azt is, hogy mely blogokat kedvelünk éppen vagy nem.

12. Ha te írnál egy könyvet, milyen címet adnál neki?
:oD Jó kérdés, nyilván függne attól, hogy miről szólna, így erre válaszolni most nem tudok.

A kérdéseim a díjazottaimnak:

1. Miért azon a néven írod a blogodat, amilyenen?
2. Hogyan tudnád magadat jellemezni 5 mondatban? (külső, belső tulajdonságok, stb.)
3. Heti szinten mennyi időt fordítasz az oldaladra?
4. Mely általad írt bejegyzésed a kedvenced?
5. Melyik a leglátogatottabb bejegyzésed, mióta az oldalt vezeted?
6. Hogyan képzeljünk el bejegyzés írása közben?
7. Mi a legnagyobb sikerélményed a blogoddal kapcsolatban?
8. Mi volt a legnegatívabb élményed a blogoddal kapcsolatban? (visszajelzés, stb.)
9. Az ismerőseid, hozzád közel állók tudják, hogy könyves blogot vezetsz?
10. Éves szinten kb. mennyit költesz könyvekre?
11. Jársz rendszeresen könyvtárba?
12. Átlagban milyen tanuló voltál magyarból (irodalom, nyelvtan)?

És akiknek a díjat tovább adnám:

• Shanara- Könyvek erdeje
• Bea és Zsófi- Könyvutca
• S.Bea- Könyvvilág
• Andi- Élményeim, álmaim, vágyaim
• Gabó olvas
• Könyvkukac
• koalány- Koa-könyvek
• Könyvlelő

Kiadta: magánkiadás Oldalszám: 80 Forrás: szerző Értékelésem:

Függőségben #1

Nem szoktam abból titkot csinálni, hogy hazai írókkal szemben kritikusabb vagyok, mint a külföldiekkel. Amit egy határon túlinak "megbocsátok", elfogadok, egy hazainak nem. Tudjátok, mint az édesanya, akinek a gyereke kettest hoz haza az iskolából, majd a gyerek azzal védekezik, hogy na de a Pistike is kettest kapott, mintha ez az édesanyát meghatná. Kit érdekel Pistike eredménye, amikor az ő gyereke kettest hozott?
Kritikusan és tán kicsit szkeptikusan kezdtem neki az írónő történetének, így nagyon kellemes volt a csalódásom. Azt hittem, hogy majd egy hazai tucattörténetet olvasok, melyben idegesíteni fog a külföldies "cselekmény", nem fog tudni átállni a szerző a "külföldiességre", bugyuta lesz a történet, de nem így lett.
Végig Simone Elkeles Tökéletes kémiája cikázott előttem. Hasonlít, emlékeztet rá a cselekmény néhány momentuma, de egyáltalán nem zavaróan.

Alex gazdag családból származó jókislány, aki iskolaváltásra kényszerül és ekkor egy focimeccsen a véletlen folytán találkozik Nate-el, a középiskola focista szépfiújával. A szimpátia kölcsönös kettőjük közt, de a sors úgy hozza, hogy kevés időt tudnak együtt tölteni. Ugyanis Nate és a szülei elköltöznek, a fiatalok kapcsolata teljesen megszakad.
Négy év telik el, mire a sors úgy hozza, hogy újra találkoznak. A fiú elhatározza, hogy megszerzi magának a fiatal lányt, ha az élet úgy hozta, hogy újra egymásra találtak. ...

A Függőség első része lényegében a történet eleje. Olyan, mintha vennénk egy regényt, majd külön kötetben olvasnánk az első 100 oldalt, a másik 300-at pedig majd a második kötetben. Szóval ez a bekezdés, a felvezetés, ami nagyon jóra sikeredett.

Nem volt több annál, mint aminek lennie kellett. Azt hittem, hogy végig YA történethez lesz majd szerencsém, kicsit meglepett amikor hirtelen négy évet ugrottunk előre az időben, de jobban belegondolva ez így volt tökéletes. Nem lehet majd zavarónak találni, amikor reményeim szerint a két főszereplőnk összegabalyodik, hogy tizenévesekkel történik ez meg, hisz az idő elteltével felnőttekké váltak.
De tetszett az is, hogy amíg középiskolások voltak, addig a cselekmény megmaradt ennek megfelelően a középiskolás szinten. Kedves volt, bájos, ártatlan. De bízom abban, hogy jönnek majd a forróbb jelenetek is a folytatásban.

Szóval a cselekményben kivetnivalóm nincs.
Úgy érzem, hogy a karakterek kidolgozására is odafigyelt az írónő. Külsőleg jobban kidolgozottabbak, de ez tán azért van, mert a rövidség miatta a belső értékeik nem tudtak még nagyon kibontakozni. Majd tán a folytatásban.

Kezdésnek nagyon jó volt a történet, bízom a folytatásban is. :o)

Eredeti címe: When It Rains (2013.) Kiadja: Könyvmolyképző Várható hazai megjelenése: 2015. dec. Forrás: kiadó Értékelésem:

Eső #1.

Nagyon örültem annak, hogy a várható megjelenése előtt lehetőségem adódott a kiadó révén elolvasnom ezt a könyvet. Nagyon bíztam abban, hogy tetszeni fog.
Megfogott a borítója első pillantásra.
Megfogott a fülszövege első olvasásra. Annyira fájdalmas, annyira titokzatos volt, titkok tudója akartam lenni, reményt akartam látni.
A történet viszont olvasva, sajnos nem fogott meg. ....

Az Amikor esik... tipikus YA/NA történet, semmi újdonságot nem nyújtott. Adva van egy középiskolás főszereplő lányunk, akivel 17 évesen egy esős éjszakán, valami szörnyűség történik. Addig az élete az elmondása szerint maga volt a cukormáz, a rózsaszín habos-babos tündérmese, de az az éjszaka mindent tönkretett. Megsebzett, rémült, magába forduló fiatal lány vált belőle, aki csak egy valakit volt hajlandó magához közel engedni, a szomszéd fiút, akivel gyerekkoruk óta a legjobb barátok voltak. Igen ám, de még neki se merte elmondani, hogy mi is történt vele, miközben kint kopogott az eső az ablakon.
A fiú főiskolára megy, a lányunk pedig egyedül marad a magányában. Nem tanul tovább, vár még valamire. De aztán egy napon betoppan a munkahelyére egy titokzatos új fiú, aki első pillantásra leveszi a lábáról.
A fiú más, nem ismeri őt, vajon képes begyógyítani a sebeit? És ha igen, akkor minden jó, ha jó a vége?

Jól indult a történet. Az írónő nem sokáig lacafacázott, gyorsan belevágott a sűrűjébe és már a legelején kiderül, hogy mi is történt a lánnyal. Aztán még a folytatása is jó volt, de amikor eljutottam odáig az olvasásban, hogy Beau (legjobb barát) elment a főiskolára, majd hipp-hopp betoppant a képbe Asher, valahogy nem éreztem megfelelőnek a cselekmény vezetését. Nem csinálok titkot abból, hogy én végig Beaunak szurkoltam és igazán nem értem miért csavart az írónő nagyot a cselekményen és hozta be a képbe Ashert. Én máshogy írtam volna meg, máshogy alakítottam volna a szálakat. ;o)
Már csak azért is feleslegesnek tartom az egészet, mert amikor végre minden jó és szép lehetne, a fiatalok együtt vannak, szerelmesek, naná hogy kiderül Asherről valami, ami mindent tönkre tehet. Nem kellett volna ez a fordulat sem. Túl sok volt, túl megemészthetetlen. Túl lehangoló, túl boldogtalan. Hiába valóságos, de nem, nem illett bele a történetbe, nem így kellett volna alakulnia a dolgoknak.
Aztán az újabb fordulat -ami a szívemnek kedves lehetett volna- más annyira sok volt, annyira sok a fordulat ebben a történetben, hogy igazán már örülni se tudtam neki.

"Arra is rájöttem, hogy különbség van a lelki társ és az igaz szerelem között. A felszínen hasonlóak, de ha mélyebbre ásunk, valójában nagyon is különbözőek. (….) Jobb-e az egyik fajta szeretet a másiknál? Nem tudom, de szerencsés vagyok, hogy én mindkettőre rátaláltam."

Mi is a baj ezzel a történettel szerintem? A túl sok fordulat. Túl sokat akart az írónő belepréselni a sztoriba, túl sok(k) lett.
A Kate-el történtek, az üzenete az egésznek fontos dolog, ami fölött nem szabad szemet hunyni. Fel kell hívni a fiatal lányok, nők figyelmét a veszélyre, de azt is hangsúlyozni kellett volna, hogy a magunkba fordulás, a hallgatás nem megoldás.
És itt jön a képbe az édesanya. Nagyon furának tartom, hogy egyszerűen hagyta a lányát, nem faggatta. El akarta hinni, hogy minden rendben van még akkor is, amikor szemmel látható volt, hogy valami probléma van. Annyira a háttérben maradt a történet legvégéig, hogy ezt egyszerűen nem értettem. Kate támaszának kellett volna lennie, észre kellett volna vennie, hogy baj van, segítenie kellett volna a lányának!
Valahogy az Amikor esik ...-ben semmi sincs a helyén. Maga a cselekmény, de a szereplők, karakterek sem. Nem úgy alakulnak a szálak, ahogy az olvasó számít ezekre és nem épp jó értelemben.

Igen, kicsit csalódott vagyok, mert jobbra, másabbra számítottam. Az elolvasását nem bántam meg, mert kellemes volt, csak egyszerűen túl sok. Mint amikor egy nő nőiesebb idomokkal van megáldva, de azért M-es ruhába próbálja beszuszakolni magát, mert az jól néz ki és szerinte neki is jól fog állni. Csak aztán feszül rajta és mások szemében valahogy nem az igazi. Jobb lenne az az L-es, XL-es méret, az is csinosan mutatna rajta, sőt, még csinosabban, csak épp a nőiesebb idomokkal rendelkező hölgynek kéne elfogadnia azt -ebben az esetben az írónőnek-, hogy ne szuszakoljuk bele a történetet olyan "ruhába", amibe nem illik, mert több lehetne belőle.

Tán a csalódás ebből is fakad. Több van ebben a történetben, mint egy szimpla YA/NA regény. Több benne a lehetőség. Kíváncsi vagyok, hogy a folytatásokban mi fog mindezekből megvalósulni.

Mi is az Ajánlok egy könyvet a figyelmedbe?: külföldi minta alapján indult rovat. A lényege az, hogyha ajánlanál egy könyvet a figyelmembe/figyelmünkbe, akkor "ragadj tollat" és írj egy ajánlót róla nekem. Én pedig megosztom a gondolataidat a blogomon.
Bővebben ITT olvashatsz a hogyanokról és a rovatról.
A most következő könyvajánló ENNEK a bejegyzésnek köszönhetően futott be hozzám.  



Kedves Niki!

Én egy steampunk stílusú könyvet ajánlok neked elolvasásra.
A. M. Aranth A Liliom Kora
Irtó rövid, ám velős könyv, sok tartalommal.
Tetszenek az elgondolások és kivitelezések a világfelépítésben. Annyira el tudom képzelni a kép világát filmben.
A hangulat kellően sötét. Fura gépek hada, sötét emberek, furcsa eszmék, érdekes kigondolások teszik tarkábbá és élvezhetőbbé. A karakterek elnagyoltak, ám a stílusnak megfelelőek.
Kíváncsi lennék, neked hogy tetszene e könyv.

Adri könyvmoly
http://adrikonyvmoly.blogspot.hu/



Kedves Adri!

Köszönöm a könyvajánlót. Még nem olvastam az adott könyvet és magával a steampunk műfajjal is kezdetleges a kapcsolatom, de megjegyeztem az ajánlásodat, köszönöm. :o)

Még egy RÉGEBBI bejegyzésben kértelek titeket, segítsetek abban, hogy fel tudjam éleszteni a Kérdezz! Felelek!-et, vagyis kérdezzetek. Jöttek is kérdések, most pedig válaszolok közülük egyre. 

Volt olyan könyv, ami olyan pocsék volt, hogy be se fejezted?

Ó!  Be kell vallanom valamit: ha egy könyv nagyon pocsék is, nagyon nehezen tudom félbehagyni és végleg félretenni. Egyszerűen belém fészkeli magát a gondolat: mi van, ha adok még neki 20 oldalt és addigra kiderül, hogy mégis csak tök izgis az egész? Amikor meg elolvasom a +20 oldalt is és még semmi változás, akkor meg bennem van, mi van ha most félbehagyom, de már közel vagyok a fordulathoz és bánni fogom, hogy nem fejeztem be. Aztán persze húzom, már ott vagyok a könyv felénél, miért is ne fejezném be akkor és várok az utolsó oldalig az átütő érzésre, ami nyilván nem fog bekövetkezni, ha az első 50 oldalon nem következett már be. :o(Bevallom, ilyen vagyok. Így nagyon kevés könyv van, amit félbehagytam. Legutóbb ilyen az Égből lopott szerelem volt.

Hamarosan itt az év tán legszebb ünnepe és ahogy ígértem, ezt meg kell ünnepelni a blogon is. :o)
A mai napon kezdetét veszi a két héten át tartó karácsonyi nyereményjáték, mely során a Twister Media jóvoltából egy szerencsés nyertes 1 példányt nyerhet a Jók és rosszak iskolájából, valamint extra meglepetéseket is postázok majd a könyv mellé. ;o) 
A történetről bejegyzést a blogon még nem olvashattatok, mert nem végeztem még a könyv olvasásával -jelenleg is folyamatban van-, de az eddigiek alapján nagyon tudom nektek ajánlani, hogy ne hagyjátok ki a nyereményjáték adta lehetőséget, mert nagyon jónak ígérkezik. ;o)

Feladat a Rafflecopter dobozban:

1. látogass el a kiadó Facebook oldalára- 1 pont
2. látogass el a Könyvesem blog Facebook oldalára- 1 pont

a Rafflecopter giveaway

• a nyereményjátékban való részvételnek nem feltétele egyik oldal like-olása sem, de a sorsoláskor +1-1 pontot jelentenek
• a nyerteshez postán juttatom el a nyereményét
• csak magyarországi címre postázok

Eredeti címe: Mr. Miracle (2014.) Kiadta: General Press (2015.) Oldalszám: 240 Forrás: kiadó Értékelésem: ****

Amint megláttam a General Press várható őszi megjelenései között ezt a könyvet, pici szívem nagyot dobbant. Számomra az év ünnepe a Karácsony. Amint véget ér a nyár, én egyre jobban várom, hangolódok az ünnepekre. Advent első vasárnapja előtt már elkezdem feldíszíteni a lakást, nincs olyan év, hogy ne szereznék be legalább egy pici ünnepi figurát és persze kezdetét veszi a sütés. A decembereim nem szólnak másról hétvégente, mint a sütésekről. Aztán jönnek az ajándékok beszerzései, amik évről évre egyre nagyobb nyűgöt jelentenek, de Gyerkőc ajándékát mindig különleges élmény beszerezni (jobban mondva tiszta idegbetegség, hogy legyen még olyan játék, amit szeretne, időben be tudjam szerezni, stb.). Végül eljön a nagy nap, amikor persze úgy érzi az ember lánya, hogy megérte minden idegeskedés. Csak egy baj van: hónapokig várom, készülök rá, majd pikk-pakk eltelnek az ünnepek és oda a hangulata, a varázsa.

Nos, A fagyöngy alatt első pillantásra az ünnepeket juttatta eszembe. Hullik a hó kint (álmaimban igen), bent meleg van, díszítjük a karácsonyfát, ünnepi zene szól, vagyis kellemes ráhangolódást sugallt nekem az ünnepekre.

Reggel munkába menet kezdtem neki az olvasásának a vonaton és annyira gyorsan haladtam vele, hogy amikor leszálltam, magam is meglepődtem, de már majdnem a felénél jártam. Teljesen beszippantott, nagyon kis kellemes, aranyos volt.
Összességében olyan a történet, mint egy kis Julia füzetecske, csak hosszabb történéssel. Egyszerű, kellemes, aranyos, lájtosan romantikus.
Hazafelé pedig be is fejeztem az olvasását.

Addie visszatér szülővárosába, hogy édesapja halála után újra az édesanyjával éljen. A lány anno nem érettségizett le, de most úgy dönt, hogy felvesz egy főiskolai kurzust, hogy be tudja fejezni a tanulmányait. Hazatérve aztán nagy döbbenet éri. Az édesanyja bejelenti neki, hogy két hetes hajóútra megy a barátnőjével, aki amúgy a szomszédjuk és gyermekkori szerelmének (akivel semmi se volt köztük, mert a fiú egyszer durván elutasította, Addie pedig azóta mély haragot táplál irányába) az édesanyja. És ha mindez még nem lenne elég, az undok gyermekszerelme eltöri mind a két kezét, így Addienek kell pátyolgatnia őt, amíg az anyukák kipihenik magukat.
Aztán persze vannak ám angyalok is a történetben, de igaziak ám! Addie tanára nem más, mint egy angyal, aki az első küldetését teljesíti a Földön. El kell érnie, hogy a lány szíve megenyhüljön Erich (undok pasi) irányába. Vajon sikerrel jár majd?

„Az emberek hajlamosak falakat építeni, amikor éppen ajtókat kellene nyitniuk."

Ha kedvenc szereplőt kellene megneveznem a történetből, akkor az nem más lenne, mint az első földi szolgálatát teljesítő angyalunk. Nem elég, hogy új testet kell megszoknia a földi létben, de olyan érzésekkel, eseményekkel találja szembe magát, amikkel a Mennyben nem nagyon. Legyen szó pl. a nem kicsit ráizguló munkatársról vagy épp arról, hogy felismerje mit kell tennie és mit nem, hogy a szereplőinket egymás felé sodorja. Jobban belegondolva Addie nélküle is összejött volna Erich-el, mert sokat nem tett a küldetése érdekében, de ennek ellenére kellemes volt olvasni a pici csetléseit-botlásait (persze nem kárörvendő módon, értitek).
Maga Addie és Erich is szimpatikus karakter volt, bár úgy érzem, hogy annyira nem voltak kidolgozottak, mint kellett volna nekik.

Összességében A fagyöngy alatt egy nagyon kis lájtos semmiség, de pont emiatt nagyon kellemes olvasmány volt, jó időszakban kapott el. Igazából nagy dolgok nem történnek benne, sőt, ha akarnék bele tudnék kötni egy.két dologba -mert azért vannak a történetben furcsaságok, amiket olvasva egy picit felkúszott a szemöldököm-, de mondom, nagyon jó pillanatban kapott el és minden fölött szemet hunytam. Élveztem az olvasását, tetszett.
A könnyed romantikát kedvelőknek tudom a figyelmükbe ajánlani! Ebben a történetben nincsenek heves ágycsaták, minden könnyed, bájos, aranyos és a karácsonyi ráhangolódásra tökéletes olvasmány. :o)

Forrás

Gyorsan eltelt a November is, lássuk, hogy mi történt ebben a hónapban.

Igyekeztem rendszeresen jönni könyves bejegyzésekkel, így olvashattatok véleményt A múlt áráról, A babaház úrnőjéről, Korához képestről, A hazudósokról, Crazy Little Thing – Egy kis őrültségről és az Őszi románcról. A hónap leg-leg-legje A babaház úrnője és az Egy kis őrültség volt.

A statisztikából látom, hogy nagyon kedvelitek a Ti kérdeztétek rovatot, ebben a hónapban pedig arra válaszoltam, hogy Van olyan író, akivel találkoztam már személyesen is, Mi a kedvenc pontom a bejegyzés írása közben,  El szoktam-e olvasni azokat a könyveket, melyeket ajánlotok nekem, és hogy Mit olvasok most és miért épp azt a könyvet.

Nem tudom észrevettétek-e, de a Várólista c. rovat ebben a hónapban eltűnt. Lehet, hogy a későbbiekben frissítésre kerül majd, de jelenleg pihentetem egy kicsit. Helyette havonta 1X jövök majd egy kisebb összefoglaló bejegyzéssel a várható megjelenésekről, mint ahogy régen is.
Valamint felbukkant újra az Ajánlok egy könyvet a figyelmedbe! rovat is, a ti segítségetekkel. Két hetente kerül majd egyenlőre frissítésre. Ha szeretnétek a rovathoz könyvet ajánlani a figyelmembe, akkor ne fojtsátok magatokba ezt a vágyatokat, írjatok nekem a konyvesem@gmail.com-ra. ;o)

Lezárult a Lányom nyereményjáték is, mely során az adott regényből 1 példányt nyert Ducsai Henrietta.
Valamint a hónapban kezdetét vette egy másik nyereményjáték is, mely során 1 szerencsés nyertes szabadon választhatott a felajánlott Kedves halottak! és Korához képest c. regényekből. A nyertes pedig Dénes Vanessza lett, aki a Kedves halottak!-at választotta magának.
Remélem mind a két nyertes elégedett lesz a nyereményével. :o)

Nagyon ritkán van időm leülni és végre megnézni egy-egy filmet, így nagyon örültem annak, hogy mindezek ellenére a hónapban két adaptációval is tudtam jönni. Szerencsém volt A mentőexpedíció (A marsi)hoz, ami nagyon tetszett és a Papírvárosokhoz, ami annyira már nem.

Sabloncsere is történt a blogon. Ez kicsit más, mint az eddigiek, de remélem, hogy sikerült már megszoknotok. Kicsit minimalista, az eddigiekhez képest, de ez most nagyon tetszik az egyszerűségével.

És hogy mely könyvekről számíthattok bejegyzésekre Decemberben? Nos, már elolvastam A fagyöngy alatt, A háború jegyesei, AnyukaLand, Amikor esik ... és a Függőségben első részét, így ezekről számíthattok bejegyzésekre, a hónapban. ;o)

Mi is az az In My Mailbox?: Ez az esemény külföldi blogok mintája alapján indult. A résztvevő bloggerek hetente, havonta -kinek, hogy- beszámolnak egy-egy bejegyzésben arról, hogy az adott héten/hónapban milyen könyveket vettek, kaptak recenzióra, kölcsön, cseréltek, kölcsönöztek a könyvtárból, stb. 

Bár nem is olyan rég bőszen hangoztattam, hogy mostanság a recenziós könyvek háttérbe szorultak nálam, erre most egy olyan hónapot zártam, melyben csak recenzió keretében érkeztek hozzám könyvek. ;o)

A Twister Média Kft-től kaptam a Jók és rosszak iskoláját. A sötétség fogságában az Álomgyártól érkezett. A General Presstől kaptam A fagyöngy alatt és A háború jegyeseit. Az Athenaeum révén jutott el hozzám a Bakker, azok a csodálatos férfiak! és az AnyukaLand. A Függőségben első és második részét pedig az írónőtől kaptam.

Eddig A fagyöngy alatt, A háború jegyesei, AnyukaLand és a Függőségben első része sorra került már, hamarosan jövök a róluk szóló bejegyzésekkel. ;o)

Eredeti címe: War Brides (2007.) Kiadta: General Press (2015.) Oldalszám: 424 Forrás: kiadó Értékelésem:

Már a várható megjelenése előtt nagyon kíváncsi voltam erre a könyvre a fülszövege alapján. Tudjátok: aminek köze van a második világháborúhoz, a zsidóüldözéshez és még ha van benne romantika is, az számomra kihagyhatatlan. ;o) Ez a könyv pedig mindezt ígérte és be is váltotta a hozzá fűzött reményeimet.
Nagyon szerettem olvasni, élveztem minden sorát.

A történet 1995 tavaszán veszi kezdetét, amikor is a főszereplőink útra kelnek -ki-ki a saját otthonából, szétszórva a Világ különböző pontjain-, hogy újra találkozzanak egy angliai kis faluban, Crowsmarsh Priorsban.
És a 21. oldalon kezdetét veszik a múlt, melyből feltárul előttünk 5 fiatal nő élete a második világháborúban. A főszereplőink közt van egy amerikai nő -aki elmenekülve botrányos cselekedete elől, férjhez megy egy angol férfihoz, így kerül a kis faluba-, egy Ausztriából menekülő zsidó nő a kisfiával -szinte az utolsó pillanatban menekítették ki őt a zsidó üldöztetés elől. De míg ő épségben Angliába jutott, vajon mi történt az otthon maradt szüleivel és testvéreivel?-, egy botrányairól híres londoni kisasszony -tudjátok, fiatal, bohém, bulizós, lázadó karakter, hatalmas szívvel-, egy munkásnegyedből származó lány -vajon elszakadva a szigorú édesanyától, bajba fog-e kerülni a fiatal lány?- és egy lelkész lánya -aki titkon az egyik főszereplőnkkel nem nagyon szimpatizál. Vajon miért?-.
Az 5 nő sorsa a háborúban keresztezi egymást a kis faluban.
Vajon mi lesz velük? Hogy alakul a sorsuk? Túlélik a háborút?
A történet legvégén újra 1995-ben vagyunk. Amikor is eljutunk a fülszövegben is ígért "bosszú állásig". De vajon miért kell bosszút állniuk?

Mint ahogy fentebb már említettem, nagyon szerettem ezt a történetet.
Nem csak azért, mert történelmileg maximálisan hitelesnek találtam, hanem azért is, mert az írónő nagyon szeretnivaló, jól kidolgozott karaktereket hozott létre. Mindegyik fiatal nőt szerettem. Kit azért, mert annyira ártatlan volt, kit azért, mert aranyból volt a szíve, kit az egyszerűsége miatt, kit a "nemessége" miatt. ... Mindegyik szereplő nagyon a szívemhez nőtt és nagyon izgultam a sorsuk alakulásáért.

Egyetlen negatív észrevételem van csak. Nagyon nem nyerte el a tetszésemet a bosszú. Értem, megértem ... de amikor eljön a bosszú pillanata, annyira hidegvérűek lettek a főszereplők, hogy valahogy nem illett a karakterükhöz. Megértem, hogy így tört felszínre a rengeteg fájdalom, a félelem, a veszteség, de nem ... akkor sem ... nem így kellett volna ... De nem ítélkezhetek. :o(

Csak ajánlani tudom a figyelmetekbe ezt a könyvet. Ha érdekelnek titeket az ilyen történetek, ne hagyjátok ki! Az írónő remekül fogalmaz, remekül vezeti a cselekményt és fantasztikus karaktereket hozott létre. Ne hagyjátok ki! Nálam kedvenc született.

A decemberi várható megjelenések közt két olyan könyv van lényegében, ami nagyon-nagyon felkeltette az érdeklődésemet.

Kedvelem Tari Annamária generációkkal foglalkozó könyveit, így ez is felkeltette az érdeklődésemet:

Várható megjelenés: dec. 5.

"Generációk online... Online boldogságparádé és mindennapos offline szorongások. Szelfik milliói, ahol a gyönyörű színterek puszta hátterekké laposodnak. Ez az új világunk, az Információs Kor. Megszoktuk és olykor talán még azt is hisszük, hogy értjük a működését. Zsebünkben az okostelefon, mindig elérhetőek vagyunk, de az X vagy Baby Boomer generáció tagjaiként csak használjuk őket, de nem általuk élünk.
Az Y és Z generáció tagjairól pedig hajlamosak vagyunk azt gondolni, "nekik már sokkal könnyebb minden". De ez nincs így. Valójában sokkal nehezebb elindulniuk az életben és olyan párkapcsolatot kialakítaniuk, amelyben jól érzik magukat. Rengeteg ijesztő érzelem él bennük, és sokat rejtve tartanak. A bizonytalanság és az ebből eredő bizalmatlanság állandó lételemükké váltak. Az online tér és a közösségi média óriási változásokat idéztek elő az érzelmek sokszínűségében és megélésében, valamint a különféle kognitív folyamatokban. Elvesztett a felhőtlen gyerekkor és fiatalkor, és mindez nem pótolható a pillanatok online megosztásának múló örömével. Nem virágos rét, hanem kemény akadálypálya ez. Ha segíteni akarunk, akkor meg kell érteni mindazt, amivel a digitális generációk szembenéznek. Ami nem feltétlenül az, amit mi képzelünk."

OK bevallom, először a borító fogott meg, aztán a cím. Tudom, ez fura lehet, hisz semmi extra nincs benne, de mégis felkeltette annyira az érdeklődésemet, hogy elolvastam a fülszöveget, ami megtetszett:

Várható megjelenése: dec. 11.

"Ciro és Enza tizenéves korukban találkoznak először az Olasz-Alpokban megbúvó kis faluban, ami az otthonuk. Találkozásuk rövid, de gyönyörködtetően tartalmas.
Amikor Cirót méltatlan módon elküldik Amerikába, Kis-Itáliába cipésztanoncnak, Enza vigasztalhatatlan. A családját váratlan tragédia éri, és neki is Amerikába kell mennie apjával, hogy így biztosítsák családjuk jövőjét.
Anélkül, hogy tudnának egymásról, Ciro és Enza új életet kezd New Yorkban, ahol eltérő utakon járnak, mígnem a sors közbeszól, és újra összehozza őket. De ekkor már késő: Ciro jelentkezett az I. Világháborúba, és Enzának meg kell tanulnia Ciro nélkül felépíteni életét a Metropolitan Operaház varrónőjeként.
Ahogy sorsuk összefonódik és világuk végérvényesen megváltozik a háború után, el kell dönteniük, hogy közös-e a jövőjük vagy sem."

A Kitekintőben olyan könyvekre próbálom felhívni a figyelmet, melyek kis hazánkban még nem jelentek meg, de jónak tűnnek a külföldi értékelések alapján.

Történt, hogy épp az angol frissebb megjelenések közt böngésztem, amikor megakadt a pillantásom egy borítón. Nem lövöm le a poént, hogy miért, de mivel ez a bizonyos borító egy bizonyos sorozat 3. része volt már, így inkább az elsővel kezdem a figyelem felhívását. ;o)

Angolul megjelent: 2011.

Jillian Dodd: That Boy 

Van egy lány és két fiú barát a szomszédból.
Az egyik fiú megadja neki az első csókot.
Az egyik fiú megtanítja neki, hogy kicsoda is valójában.
Az egyik fiú elviszi a bálba.
Az egyik fiú megkéri a kezét.
A két fiú különbözik. Vajon melyik mellett fog dönteni?