Nicole Williams: Crash – Zuhanás

A bejegyzés ennek indult:

A Felmérés során sokan jeleztétek, hogy örömmel látnátok a rovat frissülését így gondoltam (meg amúgy is dühöngeni akarok az épp olvasott könyvem miatt), hogy akkor uccu neki.
Mit olvasok most? Nicole Williams: Crash/ Zuhanás c. "remekművét".

A könyv kb. 1/3-ánál tartok, de nagyon úgy tűnik, hogy nem fogok a végére érni. Nagyon csalódott vagyok. :o( 
Egyrészt azért, mert még azelőtt felhívtam erre a könyvre a figyelmet a Kitekintőben, hogy tudomásunkra juthatott volna, hogy a Könyvmolyképző meg fogja jelentetni. A külföldi értékelések és a fülszöveg alapján jó kis YA-ra számítottam.
Másrészt a Zuhanás eddig nagyon nem úgy tűnik, hogy beváltaná a hozzá fűzött reményeimet. :o(
Ez egy semmilyen, idegesítő, agyament történet. A főszereplők totál nincsenek kidolgozva, teljesen semmilyenek, alaktalan, lélektelen masszák. És senki se jöjjön most azzal, hogy folytassam csak, majd szépen fejlődni fognak, mert ha a könyv 1/3-ánál még csak pislákolni se látom a fejlődésüket, akkor kétlem, hogy ez a későbbiekben megvalósulna.
Tipikusan olyan könyv, amit szerintem bármely kisiskolás össze tudna hozni. Lehet, hogy még jobban is. :oS
Fogja magát a csajszi -aki amúgy külsőleg úgy tűnik, mintha egy értelmes könyvmoly lenne, de a viselkedésével és a külső megjelenésével inkább azt sugallja, hogy egy jövőbeni prosti válhat belőle, ha nem tér észhez. Idegesít a személyisége- csak úgy dobná magát a sráchoz, kemény csajnak hiszi magát, de összeroppan fogadjunk majd, mint egy ropi. Nincs a csajban semmi, ami kedvelhető lenne. Lélektelen, arctalan, semmilyen.

Eredeti címe: Crash (2012.)

Kiadta: Könyvmolyképző (2015.)

Oldalszám: 328

Forrás: saját

Értékelésem:

A srácról még ennyit se tudok nyilatkozni, olyan homály fedi őt magamban.

Folytatni fogom-e az olvasását? Egyenlőre igen. Adok még neki pár oldal esélyt, hátha. ....

És így folytatódott:

Befejeztem. Hős vagyok. Na jó azt elismerem, hogy a 2/3-tól kb. minden második oldalt olvastam csak el, mert egyszerűen nem bírtam volna ha még több időmet kell erre a könyvre elpazarolnom. Csak azért nem hagytam a fészkes fenébe, mert annyira bíztam abban, hátha majd a történet végén jön az "Ó!" érzés. Hát nem jött.
Ne olvassátok el! Potyognak a könnyeim a fákért.