Diana Gabaldon: Outlander- Az idegen

Ennyire az olvasókat megosztó könyvről rég olvastam már és ezen eléggé meg is döbbentem így utólag.
Az első vélemények pozitívak voltak, sikerült felkelteniük az érdeklődésemet, de valahogy hiányzott az a bizonyos plusz, ami megadta volna a lökést, hogy minél hamarabb el is akarjam olvasni. Aztán a pozitív vélemények után egyre több negatív jelent meg. Unalmas, túl sok benne a szex, stb. Aztán @csenga a molyon létrehozta az eseményt a könyvhöz, cserének köszönhetően sikerült szert tennem rá, a lendületet megadták a negatív vélemények, így amint tudtam, bele is kezdtem a történetbe. Itt felmerült bennem a kérdés, hogy titeket mi folyásol be jobban: a negatív vagy a pozitív vélemény? Engem a negatív vélemény alkalmanként jobban fel tud csigázni, mint egy pozitív, mint ahogy ez a könyv is mutatja.

Nem is tudom hol kezdjem, de az biztos, hogy nem rövid bejegyzésnek állok most neki. :o) És az is biztos, hogy nem fogok tudni SPOILER mentesen írni, így csak az olvassa tovább a bejegyzést, akit nem zavar, ha spoilert is megosztok vele.

Az 59 éves írónő Outlander Szériája hatalmas sikereket aratott Angliában és Amerikában is. Összesen kb. 19 millió példányban fogytak el a kötetei, amiket 26 országban publikáltak és 23 nyelvre fordították le. Itthon a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában olvasható magyarul az első rész.

908 oldalas, ami bizony elrettentő lehet, ha a történet nem tudja magával ragadni az olvasót.
A negatív véleményektől függetlenül pozitívan álltam neki az olvasásának, már az első oldalakon sikerült egy kellemes hangulatot teremtenie Gabaldonnak. Ennek ellenére bizony be kell vallanom, hogy nagyon lassú a történet. Szinte csak folydogált a cselekmény, több száz oldal telhet el addig, hogy azt mondhassuk: végre történt valami.
Az első 300 oldal nagyon lassan csúszott. Ebben nyilván az is szerepet játszott, hogy mindenki azt írta, a 300. oldal környékén átvált a történet valami mássá, pornóssá és bizony vártam, kíváncsi voltam.
Most egy kicsit értetlenkedve is állok a "pornós" jelző előtt, mert én nem így érzem, nem így gondolom. Nyilván mindenkinek más a tűréshatára ezen a téren is, van, akinek a kevés is sok, másnak a sok teljesen átlagos és természetes vagy épp még kevés is. Durva szexjelenetekre készültem, de igazán ilyenek nincsenek benne, jobban mondva van benne ilyen, de nem az van a középpontban (igazán nem is értem miért szőtte bele az írónő). Néha én is éreztem, hogy sok benne a szex, elég lett volna csak 3-4 ilyen jelenet, mert a többediknél már úgy álltam hozzá, hogy aha, már megint szexelnek, na bumm.
Beatrice Small Tiltott örömök c. könyvénél mondtam, hogy na, az pornó. Ahhoz képest az Outlander kismiska. J. R. Ward Fekete Tőr Testvériség sorozatát is sokszor szokták ezzel a jelzővel illetni. Nos, én nagyon szeretem az FTT-t, el kell ismerni, hogy bőven van benne szex, de ha a FTT-hez hasonlítom ezt a könyvet, ahhoz képest is gyengébb, egyáltalán nem pornós, csak sok. Ugyanakkor meg valahogy így lett hiteles a történet, hisz fiatal házasokról van szó, mely fiatal pár nem az ágyban töltené legszívesebben az idejét a kapcsolat elején? ;o)

Ami nekem kimondottan nagyon tetszett az az, hogy felidézte a gyerekkoromat. A történet nagyobb részben az 1743-ban játszódik, amikor az emberek közelebb álltak a természethez, mint a mai elvárosiasodott életformában. Én a gyerekkorom jelentős részét falun töltöttem. Nagyon sok állatunk volt, így egészen kicsinek is teljesen természetes volt számomra, hogy láttam állatokat párzani, láttam a kicsiket megszületni, a későbbekben segítettem a párzási folyamatokban pl. a nyulaknál (nem tudom, hogy manapság ez hogy folyik, régen hőmérőzték őket, hogy tudják mikor jött el a megfelelő időpont, naptárban jelölték a folyamatokat épp úgy, mint ahogy sok babára váró nő is jelzi a peteérését) vagy épp kislovak, kisbusik születésénél. De láttam lovak párzását is, ami higgyétek el, döbbenetes élmény lehet. :o) Erre csak azért tértem ki, mert a történetben ilyen emlékek is kaptak nyúlfarknyi szerepet és előfordulhat, hogy van aki ezekre érzékenyebb.
Ez a könyv ezeket az emlékeket hozta elő belőlem és sikerült elérnie, hogy valahogy magaménak éreztem. Ráadásul Claire 1945-ből csöppen a múltba. Ha róla olvastam, akkor a dédikémet láttam magam előtt, aki ekkor fiatal anyuka volt és rajta keresztül kézzelfoghatóvá vált valahogy a történet.

Szóval 1945-öt írunk, véget ért a II. vgh. Bár a 27 éves Claire és a férje 8 éve házasok, a háború miatt ebből 6 évet külön töltöttek. Igazán nem is összeillőek. Claire ápolónő, Frank pedig a történelem megszállottja és megrögzötten kutatja a családfáját. Skóciában töltik a második nászutukat, amolyan a kellemes összekötve a hasznossal, mert közben Frank nyomoz az egyik őse után.
Aztán egy napon Claire egy ősi, kelta helyen, furcsa hangokat hall egy kőből. A kő magába szippantja, a nő pedig 1743-ban találja magát, a skót klánok korában. Képzeljétek el magatokat, ahogy 200 évvel ezelőttre csöppentek, mihez kezdenétek? Először Claire se hiszi el, ami történt, de aztán kénytelen beletörődni a történtekbe. Ráadásul az útja kereszteződik a 23 éves Jamie-val és a férje ősével is. ...
Szerelem, harcok, boszorkányüldözés, hűség, intrikák. Igazán fantasztikusnak és élethűnek tartom a korábrázolást.

Úgy érzem, hogy egy történet igazán akkor jó, ha napokig nem tudom kiverni a fejemből az eseményeket. Nem szoktam azonnal nekiállni a bejegyzés megírásának, mindig alszom rá pár napot. Ennek igazából az lenne az értelme, hogy így nem vagyok már annyira a könyv hatása alatt, kritikusabban, jobban átlátom a hibáit is.
Látom az Outlander "bakijait" is:
- Túl lassú, lehet, hogy jobb lett volna csak 400 oldal, de akkor eseménydúsan, pörgősebben.
- Megértem, hogy vannak, akiknek zavaró a sok szex benne, lehet, hogy bőven elég lett volna 3-4 ilyen jelenet is. Ezen a téren igazán a Randall "történetét" nem értem. Ezekre a dolgokra kicsit érzékenyebb vagyok, nem értem, hogy miért szőtte bele az írónő, de ez van. :o)
Mindezek ellenére eltelt már pár nap, de még mindig nem tudok elszakadni a könyvtől. Látom magam előtt a skót földeket, a kiltes férfiakat és izgulok, hogyan fog folytatódni Claire története, nem tudom, hogyan fog visszakerülni a jelenbe.

A szereplők ki így, ki úgy, de a szívemhez nőttek. Claire-t az elejétől kezdve szimpatikusnak találtam. Frank-ben volt valami zavaró számomra. Jamie-ben is van, de mégis szimpatikus. Viszont muszáj egy kicsit kitérnem rá, mielőtt még valaki megjegyzi, hogy azokra a férfiakra bukom, akik verik a nőket. ;o) Igen, volt egy alkalom, amikor Jamie megverte a feleségét. Nem értek egyet az agresszió semmilyen formájával, de ezen egyáltalán nem akadtam fenn. Egy olyan korban játszódik a történet, amikor teljesen elfogadott volt és igazán elvárt is, hogy a férj rendet tegyen otthon, megregulázza a feleségét. Akárhogy is nézzük, igazán Claire is ilyen időből jött. Ha megkérdeznénk a szüleinket, az ő korukban teljesen normálisnak volt tekinthető sajnos, hogy a rosszalkodó gyerekeket elkapta a szülő és nesze neked szíjjal, bottal, seprűvel, ami épp a kezük közelében volt megverte. Az a világ, amiben mi élünk, teljesen más már. Míg 40-50 éve akkor néztek ferde szemmel egy szülőre, ha nem csapott oda a rosszalkodó gyerek fenekére, ma akkor néznek rá megvetően, ha megteszi. Ezen a téren felvilágosultabbak lettünk, eljutottunk odáig, hogy az agresszió nem megoldás, enélkül is el lehet érni, hogy a gyerek megértse, ha rosszat csinált. De az 1700-as években, de még az 1940-esben is, teljesen elfogadott volt, ha a férj odacsapott. Vagyis, ezzel csak hiteles lett a történet. Ami problémásabb lehet, hogyha a férj élvezi a verést, szexuálisan erre izgul fel. Na de ilyen van ma is, miért ne lett volna az 1700-as években is?

Az egyik szívemnek legkedvesebb rész Jamie nővéréhez kötődik, amikor a terhességét írta le. Azt annyira jól meg tudta fogalmazni az írónő és átadni, hogy szinte újra éreztem a kis buborékokat a hasamban, amik Gyerkőc első érezhető mozdulatait jelezték. Aztán azt is éreztem, amikor a vége felé kidugta a tappancsait, a hasam deformálódott, a bőröm pedig csak nyúlt-nyúlt és szinte számítottam arra, hogy most fog elszakadni, tovább nem bírhatja. Ezt a részt nagyon jól át tudta adni Gabaldon.

"Az intenzív fizikai küzdelmek során mindig van egy fordulópont, ahol az ember minden testi erejét és energiáját összeszedve folytatja a küzdelmet, a következményekre való tekintet nélkül, amíg vége nem szakad a harcnak. A nők ezt a gyerekszülés során élik át; a férfiak harc közben.
Aki átlépte ezt a pontot, abból kiszáll minden fájdalomtól vagy sérüléstől való félelem. Az élet ekkor nagyon egyszerűvé válik; az ember megteszi, amit meg akar tenni, vagy a próbálkozás közben meghal, és nem igazán számít, melyikről van szó."

Gellis Duncanről olvastam volna többet, de szerintem a későbbiekben ki fog derülni, hogy ki is volt ő, mi az ő története.
Azt hittem, hogy Claire vissza fog menni a jelenébe, így számomra egy kicsit megdöbbentő volt a maradása. Ugyanakkor visszaolvastam az első oldalakat és nem tudom emlékeztek-e Frank látomására, amikor egy kiltes férfit látott, amint Claire szobájába bámult fel szomorúan. Számomra ez valami fájdalmas és szomorú eseményt sejtetett fel a múltból.

Egy kicsit Gabaldon szakít a "hagyományokkal". Azt megszokhattuk, hogy a női főszereplő szűz, újdonságnak tartom, hogy itt a férfi volt az és a nő a tapasztaltabb.
Mint már írtam, Randall "történetét" nem teljesen értem miért kellett beleszőnie az írónőnek, erről nem olvastam még könyvben, számomra kicsit emészthetetlen és fura volt.

Ha valaki szereti a romantikusabb, időutazásos könyveket, az szerintem ne hagyja ki. Nem pornós, de mint írtam, nyilván ez is mindenkinek mást jelent, én olvastam ennél durvábbat is. :o) Nagyon jól, élethűen ábrázolta az adott kort, a szereplők jellemábrázolása is úgy érzem tökéletes.
Viszont lassú, de mégis magába szippant és egy idő után ráállsz arra, hogy lassan csörgedezik az a patakocska és nem fog annyira zavarni.
Tetszett. Megfogott, elrabolt, magába szippantott. Én nagyon várom a folytatást és remélem, hogy nem kell rá sokat várni. :o)
Amiért az 1 csillagot levontam, az a lassúság miatt van. Tán jobb lett volna, ha 908 oldal helyett csak 408 oldal lett volna, de akkor pörgősebben. :o)

Megjelenés: Outlander (1991.) /Outlander- Az idegen (2010. Könyvmolyképző Kiadó)
Oldalszám: 908
Ára: 3499
Az írónő oldala ITT.
Kép forrása ITT.
A skót klánokról ITT írtam.

A borítóhoz pedig csak annyit, hogy a könyv első tulajdonosa nagyon vigyázott rá, de nekem csak lekopott szinte teljesen az aranyozás. :oS