Ti kérdeztétek: Mi volt az a sorozat, amit a leginkább vártál?

EBBEN a bejegyzésben kértelek titeket arra, segítsetek abban, hogy fel tudjam éleszteni a Kérdezz! Felelek!-et, vagyis kérdezzetek. Jöttek is kérdések, így igyekszem minden hétvégén válaszolni egyre.

Kérdezz! Felelek! (49.)

Szeretem a könyvsorozatokat, de azt ne kérdezzétek, hogy miért, mert nem tudok rá épkézláb választ adni, egyszerűen csak. Mióta a blogot vezetem, 69 sorozatnak álltam neki (tudom, durva), viszont a töredékét fejeztem be, vagy jutottam el addig, ameddig megjelentek itthon is a részei. Vagyis attól még, hogy nekikezdek egynek, nem jelenti azt, hogy folytatni is fogom. Ha nem tetszett, minden szomorkodás nélkül abbahagyom.

Mi volt az a sorozat, amit a leginkább vártál? (ott voltál az éjféli premieren, beöltözős bulin)

Igazán eddig, egyetlen olyan sorozat volt, amire azt tudom mondani, hogy nagyon-nagyon vártam az újabb részt. Éjféli premieren, beöltözős bulin és társain, sose vettem részt, én csak az amolyan csendes, otthon váró típus vagyok. :o) Ez a sorozat pedig a Harry Potter volt.
Sose gondoltam volna, hogy egyszer majd én is rákattanok a kötetekre, sőt, őszintén szólva ki is nevettem azokat a csoporttársaimat, akik huszonéves fejjel, az előadások közben bújták a részeket. Egyszerűen nem értettem, hogy lehet az, hogy felnőtt emberek, MESÉT olvasnak. Aztán történt, hogy elmentem a könyvtárba és belebotlottam az első részbe, én pedig kivettem az antikönyvmoly tesómnak, hátha elnyeri a tetszését, és megszerettetem vele az olvasást. Röviden, szó szerint kiröhögött, amikor odaadtam neki, esze ágában se volt elolvasni. Én pedig gondoltam egy merészet, este belekukkantottam, de csak "belekukkantás" alapon. Nos, ennek a belekukkantásnak az lett a vége, hogy másnap már nyitáskor ott voltam a könyvtár előtt, és vittem is haza az addig megjelent részeket.
Pár nap múlva, már én bújtam az előadások közben az addig megjelent részeket, és magasról letojtam, hogy mindezt huszonéves fejjel. ;o) Onnantól kezdve pedig, vártam az újabb részek megjelenéseit, és amint kijöttek, már rohantam is értük. ... Kivéve a 7. rész esetében.

Nagyon sokan vártuk a befejező kötetet, én is, de az én várakozásom átcsapott valami egészen másba. Amint kijött a kötet magyarul is (2008 február), egyszerűen nem akartam elolvasni, és kerülni kezdtem minden információt a történettel kapcsolatban. Őszintén szólva nem akartam, hogy vége legyen, és úgy éreztem, ha elolvasom, a történet végére érek, akkor tényleg vége. Ezt pedig nem akartam. Ciki? Lehet, de bevállalom. :oP
Aztán 2008 májusában teherbe estem, és az addig könyvmoly énem szabadságra ment. Egyszerűen nem tudott egy könyv se lekötni, ha nekikezdtem az olvasásnak, a gondolataim azonnal a terhesség, babavárás, gyerekek felé kalandoztak, és azon kaptam magamat, hónapok telnek el úgy, hogy egy sort se olvastam. November-december lehetett már (vagyis közeledett a terhességem vége), amikor végig futott bennem, hogyha most nem olvasom el a 7. részt, akkor ki tudja, hogy a szülés után mikor lesz erre időm, energiám, kedvem. Így beszereztem és nekiestem. Minden egyes oldallal összeszorult a szívem, mert tudtam, hogy közeledik a VÉGE, ugyanakkor valahogy jelképessé is vált számomra az egész. Mert ahogy haladtam, úgy kellett magamban is letisztáznom, hogy akármennyire is jó így 2 az 1-ben, hamarosan ennek vége lesz, és új korszak kezdődik az életünkben.
Bőgtem az utolsó oldalaknál, ténylegesen éreztem egy korszak végét, szinte kibuktam 25 éves fejjel, egy mesesorozat végétől. ;o)

Ezt a fajta "rajongást" (bár nyilván ne képzeljetek bele többet, mint ami, egyszerűen csak a nagyon-nagyon szeretem kategória), eddig más sorozat még nem tudta felülmúlni. Persze vannak még olyanok, amiknek a frissebb megjelenéseit nagyon várom (pl. most Tiffany Reisz Eredendő bűnösök sorozatának 4. részét, és totál kivagyok, hogy mi lesz a sorozattal most, hogy az Egmont kivonul. ... Valószínűleg angolul foguk nekiesni majd.), de valahogy ez a várakozás mégis más.

Köszönöm annak, aki a kérdést feltette! :o)
Várom a további kérdéseket ITT! ;o)