Joyce Maynard: Baby Love

Negyedjére is megrendezte Lobo a várólista csökkentést, én pedig nem maradhattam ki belőle. ;o) Most pedig jövök is, az első olvasott könyvemmel a listámról.

Fülszöveg: "Joyce Maynard sajátos élethelyzetet ír le ebben a könyvben: azokét a kismamákét, akik még maguk is éppen csak kiléptek a gyerekkorból, de már gyerekük van vagy gyereket várnak - mégpedig egy olyan kisvárosi környezetben, ahol mindenki mindenkit ismer, az élettér szűk, a napi rutinból kitörni jóformán lehetetlen. A gyerek szoptatása, etetése, fürdetése, öltöztetése; a mosoda; a használtruha-bolt; a gyorsbüfé; az otthon: televízió, lemezek, no meg a szex - ezek egy átlagos nap eseményei és színterei.
És minden nap átlagos. Mígnem Sandy, Tara, Wanda, Jill és a többiek életében érni kezd a fordulat - ha másfajta is, mint amilyet szeretnének. Mert az anyaszerepre vágyó Mrs. Ramsay, Wanda gyerekének nagymamája és az abortusz esküdt ellensége kidolgozza tervét, hogyan kaparinthatja meg magának a kicsit és akadályozhatja meg egy másik megölését - csakhogy ennek végül emberélet esik áldozatul. És mert a zavart elméjű Wayne, a szadista gyilkos, szintén kidolgoz egy tervet, amelynek első lépéseit: az újsághirdetést, majd az elmegyógyintézetből való szökést sikerrel végre is hajtja..."

Miért került fel a Baby Love a listára? Nagyon rég óta szerepelt a "szeretném majd elolvasni" listámon. Egészen különleges módon szokták bemutatni az anyaságot azok a történetek, melyek a tini lányok anyaságáról szólnak. Egyszerre van meg bennük a sziruposság, ugyanakkor a komoly valóság is. 

Mire számítottam a könyv elolvasása előtt? Arra, hogy igyekszik felhívni a figyelmet a védekezés fontosságára, hogy a fiatalok lehetőleg ne akarjanak idő előtt szülővé válni.

És mit kaptam? Nos, amit nagyon fontos kihangsúlyozni, a könyv eredetileg 1981-ben jelent meg, maga a történet pedig még korábban játszódik. Teljesen más kor, teljesen más Világ. Érezni lehet végig az olvasása során egyfajta hidegséget, merevséget, nem sok érzelem van benne, inkább minden olyan tényszerű, "ez van és kész", ami miatt néha untam a történetet. 
A főszereplő lányok nagyon fiatalok, teljesen érthető, hogy másképp élik meg az anyaságot, mint azok a nők, akik biztos párkapcsolati, anyagi háttérrel rendelkeznek, évekkel maguk mögött, és úgy váltak anyává. Az érzéseiket vizsgálva nagyon változóak, de egyben megegyeznek: igazán egyikőjük se boldog. Van aki másra vágyott, úgy érzi, hogy nem teljesültek az álmai; más annyira egyedül maradt, hogy emiatt a gyermeke ellen fordul; megint más vágyik az anyaságra, de ezzel igazán csak a kapcsolatát akarja megerősíteni, és így tovább. 
Ami viszont a stíluson kívül zavart, az a szexualitás. A lányok/nők csak amolyan eszközként szerepelnek a történetben, és nincs hangsúly fektetve arra, hogy a szexualitás érzelmekből áll (vagy kéne, hogy álljon), nem pedig ösztönökből, amikor a pasinak jó, a nő meg tűrjön, le van tojva. 

Mi az, ami tetszett a történetben?: Érdekes volt arról olvasni, hogy a lányok mennyire másképp/változóan élik meg az anyaságot, és milyen hatással lett az életükre. 

Mi az, ami nem tetszett a történetben?: Egyszerűen nem értem, miért kellett belevenni az őrült pasi karakterét. Egyáltalán nem számítottam arra, hogy majd feltűnik a történetben egy őrült szereplő, csak a lányok anyaságára és az ezzel kapcsolatos gondolataikra, élményeikre számítottam. Nem értem, hogy ez a pasi mit keresett a könyvben, meg egyáltalán miért is lett beleszőve?

Összességében milyen a Baby Love? Nem tartom a rideg valóságnak. Tény és való, hogy biztos több anyuka is felismeri a szereplőkben a saját érzelmeit, de én túl hangsúlyosnak érzem a negatív gondolatokat. Azért többnyire az anyaság ennél jóval szebb és boldogabb. 
Viszont középiskolás lányok, fiúk figyelmébe, nagyon ajánlanám a könyvet. Számukra szerintem egy kicsit elrettentő is lehet a nem védekezéstől. ;o)
_______________ 
Eredeti címe: Baby love (1981.)

Kiadta: Európa Könyvkiadó (1987.)
Oldalszám: 349
Ára: 650
Forrás: kölcsön kapott
Értékelésem:

1/12