Borítóleleplezés (5.)- Tizenegy botrány egy herceg meghódításához

Mi is az a Cover Reveal, magyarul Borítóleleplezés? Nos, egy csapatnyi könyves bloggernak lehetősége nyílt arra, hogy a Könyvmolyképző Kiadó várható megjelenései közül elsőként mutathassák be nektek bizonyos könyvek hazai borítóit. :o)

A blogon most Jessica Sorensen Ella és Micha titkát mutatom be nektek, melynek a várható hazai megjelenése az idei tél. ;o) 

Jegyezd elő a kötetet! * | Tedd kívánság és/vagy váró listára a kötetet!

*  Figyelem! Az előjegyzés nem minősül előrendelésnek, de amint a kötet előrendelhetővé válik e-mailben értesít róla a kiadó.

Fülszöveg és borító

Egy botrány beláthatatlan következményekkel járhat…
Juliana Fiori éltető eleme a szenvedély.
Vakmerő, lobbanékony és csak úgy vonzza a bajt, ő aztán tényleg nem egy affektáló angolkisasszony. Esze ágában sincs megfelelni a társadalmi elvárásoknak: ami a szívén, az a száján, és ráadásul figyelemre méltó pontossággal céloz, amikor behúz valakinek. Botrányos természete miatt kedvelt témája London fő pletykafészkeinek és pontosan az a fajta nő, akit a jó hírnevét féltve őrző Simon Pearson, Leighton hercege a lehető legtávolabb szeretne tudni magától.
A férfi jól rendezett életébe legkevésbé a botrány hiányzik. Gúnynevén a Hencegő herceg szinte csak azzal van elfoglalva, hogy rangjához méltón feddhetetlen maradjon és a titkai ne kerüljenek nyilvánosságra. Ám amikor egy késő este felfedezi a kocsijában rejtőzködő Julianát, akkor minden számára kedves dolgot kockára téve megfogadja, hogy leckét ad jólneveltségből a zabolátlan szépségnek.
Julianának azonban más tervei vannak: csak két hetet akar, hogy bebizonyítsa, még egy rendíthetetlen nyugalmú herceg is a mindent elsöprő szenvedély rabjává válhat.

A csábítás kilenc szabálya az egyik legszórakoztatóbb történelmi-romantikus regény volt, amit az utóbbi időkben olvastam.  A sorozat második része pedig felkerült az idei Várólista csökkentéses polcomra, így már csak idő kérdése, hogy mikor fog sorra kerülni. Ezek után gondolom ki se kell arra térnem mennyire örülök annak, hogy hamarosan olvasható lesz magyarul a harmadik kötet is. ;o)

A szerzőről

Sarah MacLean New York Times, Washington Post és USA Today bestseller szerző. Történelmi romantikus regényeit már több, mint 20 nyelvre lefordították, és több neves díjat is elnyert - többek között a RITA Awardsot. Rajong a történelemmel kapcsolatos dolgokért, ez sokat segített neki, hogy diplomát szerezzen történelem és kulturális antropólógia szakon a Smith College-on és a Harvard Egyetemen. Miután végzett, New Yorkba költözött, hogy végre megírja első regényét. Azóta is itt él, férjével és lányával.

Exkluzív részlet a könyvből:

– Ha megtenné, hogy megállítja a kocsit. Ki szeretnék szállni.

– Nem úgy alakultak a dolgok, ahogy tervezte?

– Ahogy… terveztem? – nyögte ki.

– Hagyjuk ezt, Miss Fiori! Maga tényleg azt hiszi, hogy nem tudom, mire ment ki a kisded játéka? Ugye azt remélte, hogy valaki felfedezi az én üres hintómban, ami akár egy titkos légyott tökéletes helyszíne is lehetne, a bátyja rezidenciája előtt, az elmúlt hetek egyik legnépesebb rendezvényén?

Juliana szemei tágra nyíltak a csodálkozástól.

– Maga azt hiszi, hogy én…

– Nem, nem hiszem, hanem tudom, hogy meg akar fogni magának. És a tervét, amiről feltételezésem szerint a testvérének nincs tudomása, akár siker is koronázhatta volna, ha egy butább és alacsonyabb rangú embert szúr ki magának. De biztosíthatom önt arról, hogy nálam az ilyesmi nem válik be. Ami a hírnevünket illeti, az enyém minden kétséget kizáróan nyerne a magáéval szemben. Valójában teljes lelki nyugalommal hagytam volna magát botrányba keveredni a Ralston-ház előtt, ha szerencsétlenségemre nem lennék momentán lekötelezve a bátyjának. Megérdemelte volna ezért a buta komédiáért.

A hangja nyugodt és határozott volt, mintha már számtalan alkalommal vett volna részt hasonló beszélgetésben, mintha Juliana csak egy apró bosszúság lenne, egy légy a langyos és ízetlen homárlevesében, vagy mi az a lötty, amit ezek az arisztokrata brit sznobok oly élvezettel eszegetnek.

Micsoda egy fennhéjázó barom…, gondolta magában Juliana dühében a fogát csikorgatva.

– Ha tudtam volna, hogy ez a maga hintója, úgy kerültem volna el, akár a pestist.

– Ilyenformán meglepő, hogy nem vette észre a nagyhercegi címert az ajtón!

Te jó ég, micsoda egy elviselhetetlen alak ez a herceg!

– Valóban meglepő, mert ez a felfestett címer tényleg óriási, pont akkora, mint amekkorának ön hiszi magát! Biztosíthatom arról, kegyelmes uram – úgy köpte ki a megtisztelő megszólítást, mint valami trágárságot –, ha férjre vadásznék, akkor nem olyat keresnék, aki a magas rangja miatt csak úgy pöffeszkedik a hamis önbecsüléstől! – Érezte, hogy remeg a hangja, de már képtelen lett volna visszafogni magát. – Maga annyira odavan a rangjától, hogy csoda, hogy még nem hímeztette be a herceg szót ezüst cérnával az összes kabátjába. A viselkedése alapján azt hihetné az ember, hogy kiérdemelte a tiszteletet, amit ezek az angol bolondok az ön irányában tanúsítanak, miközben csak merő véletlenségből jó időben, jó helyre született, egy olyan apától, aki gyanítom, ugyanúgy tette a dolgát, ahogy a többi férfi, anélkül, hogy különösebben eszes lett volna.