Julianne Donaldson: Edenbrooke

Edenbrooke #1

Nagyon örültem annak, hogy a közös könyvesblogunkon a tavaszi könyvklubunkban az Edenbrooke-ot választottuk meg az elolvasandó könyvnek. Amúgy is nagyon kíváncsi voltam rá, de így adott volt az ok, amiért minden más könyvet félre kellett tennem és neki kellett állnom az olvasásának. Nem csalódtam benne, nagyon tetszett. :o)

Mariannet a nagymamájához küldte az édesapja vidékre, miután az édesanyja szerencsétlen körülmények között elhunyt, az ikertestvérét Londonba, a férfi pedig Franciaországba utazott, hogy ott gyászoljon tovább. 
Marianne bár kedveli a vidéki életet, nagyon hiányzik neki a társaság, a nővére és az édesapja is, de nem sok reménye van arra, hogy a körülményei hamar meg fognak változni.
Aztán egy napon levelet kap, melyben a nővére arról tájékoztatja, hogy mind a ketten meghívást kaptak Edenbrookeba. Cecily nagyon boldog, mert szemet vetett a birtok örökösére, Marianne szíve pedig azért repes, mert végre elszabadulhat Bathból és a vén udvarlójától. 
Igen ám, de épp úton van a szobalányával, amikor útonállók megtámadják őket, majd kénytelenek egy fogadóban megszállni, ahol megismerkedik egy jóképű goromba fráterrel. ;o) Gondolom nem lövök le vele nagy poént -mert az elején sejteni lehet-, hogy ennek a goromba fráternek valami köze lesz Edenbrookehoz, majd végül találkoznak is a birtokon. 
A fiatalok nagyon jól kijönnek, élvezik egymás társaságát, de aztán megjelenik Cecily, aki nem csak külsejében más, mint a szürke egérke Marianne, hanem a viselkedésében is. ;o)

"Philip épp csak annyira húzódott el tőlem, hogy összeérjen a homlokunk. Ő is szaporán vette a levegőt, és még az ingen keresztül is éreztem, milyen hangosan dobog a szíve. Félénk mosoly terült szét az arcomon.
– Hogyhogy nem vette észre? – szólalt meg Philip érdes, enyhén remegő hangon. – Hogyhogy nem vette észre, hogy senki sincs a világon, akit jobban szeretnék, mint önt?"

Eredeti címe: Edenbrooke (2012.)

Kiadta: Könyvmolyképző (2015.)

Oldalszám: 318

Forrás: saját

Értékelésem:

Nagyon aranyos kis történelmi romantikus könyvecske az Edenbrooke, szívből tudom ajánlani azoknak, akik kedvelik a könnyedebb, bájos történeteket. Nagyon szerettem olvasni, szinte faltam. Élveztem minden sorát és egyszerre voltam boldog, ugyanakkor szomorú, amikor az utolsó oldalhoz értem. Boldog, mert megtudtam mi lett a történet vége, szomorú meg azért, mert vége lett. ;o)
Nagyon megkedveltem Mariannet és szurkoltam azért, hogy összejöjjön a goromba fráterjével.
És kedveltem a fentebb nevezettet is, mert az első perctől kezdve sejteni lehet az érzelmeit.
Cecily pedig? Nem olvastam utána a sorozatnak, de bízom abban, hogy egy következő történetben belőle is többet fogunk majd kapni. Annyira más, mint Marianne, így nagyon kíváncsi lennék az ő történetére is!