Fura újra itt ülni a billentyűzet előtt és "kopogtatni" a klaviatúrát. 😅Nagyon rég jelentkeztem utoljára a blogon, 2020. októberében. Fura belegondolni, hogy milyen rég is volt és mennyi minden történt azóta velem illetve a Világban is. Szinte kifordult minden magából és ez hatással volt az életemre is. Enyhén szólva káoszosnak éltem meg az elmúlt éveket. A Kicsivel itthon töltött GYED-es időszakom után - ami maga volt a langyos lábvíz -, hirtelen minden felborult.
Kezdhetném azzal, hogy 2020. januárjában folytattam tanulmányaimat és újra beültem egy egyetemi padba. Gondoltam, hogy nem lesz piskóta újra Egyetemre járni, immár két gyermekes édesanyaként, főállás mellett, de nagyot álmodtam, bevállaltam. Hát, azóta félévről félévre a túlélésért küzdök. 😂 Nem egyszerű. Nagyon sok mélypontom is volt emiatt az elmúlt időszakban és szerintem lesz is, mert a neheze még hátra van. Ugyanakkor, ha minden jól alakul, már csak 3 félév és vége. 💓 Csak addig kell kitartanom.
Aztán folytathatnám azzal, hogy a Kicsi megkezdte 2020. februárjában az ovit, ami vegyes érzésekkel töltött el. Egyrészt szívem mélyén éreztem, hogy jó lesz, szüksége van a gyerektársaságra, nekem pedig vissza kell mennem dolgozni, de azért fájt a szívem rendesen, hisz olyan kis pöttöm volt és addig 0-24-ben együtt voltunk.
2020. márciusában visszamentem dolgozni. Ugyanebben a hónapban a COVID itthon is beköszöntött és minden kizökkent itthon, a Világon is a helyéről. Bezárt egy időre az ovi, iskola, épp, hogy visszamentem dolgozni, meg kellett oldanunk a gyerekek felügyeletét, mert nálam a Home Office nem jöhetett szóba. Nagyon stresszes volt minden ebben az időszakban.
Aztán 2020. szeptemberében a Nagy iskolát váltott, emiatt is nagy volt az izgalom. Beilleszkedés, nagyobb elvárások, de szerencsére jól vette az akadályokat.
Reménykedtünk abban, hogy a 2021-es év könnyebb lesz, nem jött össze. Maradt az Egyetemen a távoktatás, ami egyfelől jobb és könnyebb, ugyanakkor nem egyszerű megoldani, hogy a gyerekek csendben maradjanak órákig, amíg anya ül a laptop előtt és hallgatja az előadásokat vagy épp gyakorlati órán vesz részt.
Miről is szólt az elmúlt időszakom? Egyrészt próbálom összeegyeztetni a "3 személyiségemet" 😅, a két gyermekes édesanyát, a főállású munkavállalóval és az egyetemistával. Bár még ott van a 4. személyiség is, "anya, aki otthon mos, főz, takarít, mindent elintéz és rendben tart, soha nem felejt el semmit más helyett sem". Eredendően van bennem egy elég magas fokú maximalizmus, aminek bőven iszom a levét. Próbálok mindenhol 100%-ot adni magamból, de egyszerűen nem megy és ez néha kikészít, lelkifurdalásom van tőle. Így néha rendesen a mélybe zuhanok és idő, amíg onnan kimászok. Mindezeknek a levét itta meg a blog és maga az olvasás is. Sem időm, sem kedvem nem volt olvasni. Ha olvastam is, egyszerűen nem ment róla az írás (lehet most se fog amúgy). Sőt, különösebben gondolkodni se akartam az olvasmányaimon, egyszerűen csak azt szerettem volna, ha kikapcsol egy picit, elmenekülhetek.
Múlt héten mégis publikáltam az addig piszkozatban heverő bejegyzéseket. Volt egy pár, hisz anno 2020 előtt, mivel tudtam, hogy visszamegyek dolgozni és számítottam arra, hogy az elején nem lesz időm olvasni, amíg visszarázódok a több emberes szerepbe, előre olvastam, előre piszkozatoltam, hogy addig se maradjatok majd bejegyzések nélkül. Nos, ezek a bejegyzések aztán szépen elfelejtődtek. Ezeket publikáltam most.
És milyen terveim vannak a blogot illetően a jövőre nézve? Szeretnék visszatérni. Olyan rendszeresen, mint régen, biztos nem fogok tudni időhiány miatt, de úgy tervezem, hogy minden hónapban közzéteszek majd egy összegző bejegyzést, hogy abban a hónapban miket olvastam, mik tetszettek. Mert olvasni azért olvasok. Ha nem is olyan sokat, mint régen, de azért mégis. 😊
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése