Gill Sims: Hát ​persze, hogy iszom!!!

Eredeti címe: Mummy Drinks (2017.)

Kiadta: Partvonal (2018.)

Oldalszám: 358

Forrás: kölcsön kapott

Értékelésem:

Nem is gondoltam volna, hogy emögött a szörnyű, sárga borító mögött, ilyen klassz történet lapul! Tanulság: sose a borító alapján ítélj! Volt, hogy csalódás lett emiatt, most viszont ez a csalódás nagyon kellemes volt.

Gill Sims története nem kicsit emlékeztetett a Sz@ranyura, lényegében ugyanarról szól. Hogy nem vagy attól rossz anya, ha nem érzed magadat tökéletesnek, a legjobb anyának és az sem az, akit annak tartanál a külsőségek alapján.

Ellen 39 éves, két gyermekes, dolgozó édesanya. A férjével, a gyerekekkel és a kutyájukkal egy kertvárosi övezetben laknak. Mindig eltervezi, hogy holnaptól milyen tökéletes lesz az életük, hogy minden a tervek szerint fog működni: reggelente szépen elkészíti a gyerekeknek a reggelit, nem késnek el az iskolából, munka után boldogan tanulnak együtt, viszi őket az ilyen-olyan szupi foglalkozásokra, tökéletes vacsorát rittyent a férjének, alvás előtt boldogan ölelik a gyerekek magukhoz őt, hogy milyen fantasztikus anya, aztán a férjével lepedőakrobatikázik, mert tökéletes anya, feleség és így tovább. Szóval ezeket többször elképzeli, aztán reggel arra ébred, hogy már megint elaludt, kutyafuttában elkészülnek, a gyerekeket bedobja az iskolába, lohol a munkahelyére, épp, hogy odaér az iskolába a gyerekekért, vacsorára a szokásosat készíti, amit a férje már un, a gyerekei közlik vele folyamatosan, hogy mennyire rossz anya, a szexhez meg kb annyira van kedve egy-egy ilyen nap után, mint a macskának a kutyához. 

Szóval Ellen egyáltalán nem tökéletes. Sokszor magamra ismertem benne és szerintem emiatt tudja ez a történet a többi olvasót is megnyerni magának. Mert ilyenek vagyunk. Még ha  nem is mindenben, de biztos találunk olyan pillanatot, olyan helyzetet, amikor magunkra ismerünk benne.

Aztán ott vannak a Tökéletes Anyukák az iskola előtt. Akik mindig tökéletesen festenek a tökéletes gyerekeikkel. Az életük megkomponáltan folyik, minden úgy, ahogy kell és mindig lesajnálóan néznek a zilált, állandóan rohanó, szétszórt és DOLGOZÓ Ellenre. Gondolom sokan találkoztatok már ilyen anyukákkal. 😉

Na de a történet. Ellen szétszórt, nem tökéletes, szinte minden este meghúzza a borosüveget, néha kiruccan a barátnőjével és egy meleg apukával bulizni, de néha maximálisan megértettem, hogy elege van.

Mint pl akkor, amikor a sógornője, a férje és a 6 gyerekük megszállta az otthonukat. Koszosan, Földanyával, különös váladékos turmixot reggelizve, nem épp szobatisztán és még sorolhatnám.

Vagy Karácsonykor, amikor eltervezte, hogy idén pihenni fog, aztán mégsem úgy jött össze. 

Nagyon sok vicces, humoros jelenet található a könyvben, nagyon sokszor nevettem és annyira hétköznapi az egész!

Nagyon tudom minden anyuka figyelmébe ajánlani, akiknek néha elegük van már mindenből, rossz anyának érzik magukat és kikészítik a Tökéletes Anyukák az ovi, iskola előtt. Olvassátok el, hagyjátok, hogy magatokkal ragadjon, fogjatok esténként egy pohár bort a kezetekbe, olvassátok ezt a könyvet és kacagjatok vele együtt magatokon (is)! Nem vagyunk tökéletesek és higgyétek el, ez így van jól.

"Az összes anyuka ténylegesen megvallotta, hogy soha nem érezte magát elég jónak, és hogy rengeteget aggódik, hogy talán rosszat tesz a gyerekének azzal, hogy dolgozik, vagy épp azzal, hogy otthon van vele. Mind-mind arra jutottak, hogy akármennyire is szeretik a gyerekeiket, szülőnek lenni bizony néha agyzsibbasztóan unalmas és rettentően kemény feladat.
Ki gondolta volna, hogy mindegyikünk így érez? Hogy néha még a Tökéletes Lucy Atkinson Tökéletes Anyukája is legszívesebben ráordítana a tökéletes kislányára, hogy húzzon már el, és fogja már be? Hogy Fiona Montague időről időre bezárkózik a fürdőszobába sírni, mert képtelen végignézni még egy részt a Peppa malacból? Vagy, hogy a szuper sikeres filmes Alicia a múltkori fontos tárgyalásán azon kapta magát, hogy hangosan énekli az egyik gyerekműsor főcímdalát?"

Amiért 1 csillagot mégis levontam az azért volt, mert a végére nagyon zavart az állandó borozgatás és a gyerekek gépfüggősége. 

Értem én, hogy Ellennek nehéz napjai voltak, kivolt, de nekem fura volt, hogy minden este menetrendszerűen megitta a borocskáját és sokszor nem 1 pohárkával, hanem fél vagy egy egész üveggel. (Mondjuk nem olyan rég én is erre biztattalak titeket fentebb, de azért ne rendszert csináljatok belőle és ne húzzátok el emiatt a könyv olvasását egy évre, hogy minden este borozgathassatok a tanácsomra hivatkozva!😂). Néha elmegy az alkohol, de hogy minden nap? Ez fura volt.

A gyerekek gépfüggősége meg, ha nem bírtak magukkal egyből a kezükbe nyomott valamit, amit nyomogathattak, szintén elment 1-2X, de folyamatosan ez volt a problémájukra a megoldás. Nem mondom, hogy nem, velem is volt, hogy bekapcsoltam a gyereknek a mesét, csak csend legyen végre. Nem is 1X, ezt is elismerem. De Ellen szinte mindig ezt alkalmazta. Sose volt arról szó, hogy leült volna a gyerekekkel játszani. Ha meg is próbálta (elvitte múzeumba), katasztrófa lett belőle, de azért, mert a gyerekeknek idegen volt a helyzet.

Egyrészt nagyon megértem a történetet, jó rajta nevetni, ugyanakkor volt, ami zavart benne. És nem azért, mert Tökéletes Anya vagyok, hanem azért, mert minden tökéletlenségem ellenére tudom, hogy ez így nem volt jó.