 |
Eredeti címe: The Unmumsy Mum
Kiadta: Művelt Nép (2019.)
Oldalszám: 300
Forrás: könyvtár
Értékelésem:
 |
A mai világban mindenki a tökéletességet próbálja mutatni a külvilág felé. Elég ha csak felmegyünk az Instára és egyből hülyén érezzük magunkat, ahogy szembe jönnek velünk a leginkább külföldi Instamamik képei. Mindig ledöbbenek, hogy képesek az 5-6 gyereküket szépen növekedési sorrendbe tenni a kép kedvéért, mindegyik gyerek egyszerre mosolyog, patyolattiszták, nem túrják az orrukat, nem sírnak, az anyuka 38 hetes terhesen mintha csak akkor lépett volna ki egy szépségszalonból, tökéletes, tökéletesen áll rajta az XS-es gatyója, minden csili-vili, boldogság és még a kép körítésére is képes odafigyelni. Szóval ámulok és bámulok ilyenkor, főleg ha arra gondolok, nekem csak két gyerekem van, de sose sikerült elérnem egy képen sem, hogy egyszerre mosolyogjon mind a kettő. Na jó, az orrukat nem túrják, de a Kicsi már a tízórai körül leeszi a felsőjét és megmondom őszintén, ha nem megyünk sehová, engem nem zavar a folt a pulcsiján, majd este a Vanish kiszedi. Magamról meg hát, XS-es mérettől messze állok, de a tökéletességtől is. Néha örülök annak, ha sikerül reggel kivasalnom a hajamat és egy kis sminket feltenni.
De ha felmegyünk a Facebookra, hasonló tökéletességet próbálnak néha az ismerősök is sugallni. Apuci ölelgeti anyucit, gyerek k@va boldog, Dubaiban nyaralnak épp és így tovább.
És a néző hajlamos arra gondolni, hogy b@sszus, mit rontott el, hogy az ő élete nem ilyen. Holott nem látunk a képek mögé. Nem látjuk, hogy mivel sikerült elérni a külföldi Instaanyunak a csoportos kép tökéletességét. Nem látjuk, hogy igen, ismerősék Dubaiban süttetik magukat, de mondjuk reggel úgy összeveszett a férjével, mert a büdös zokniját a földön hagyta, hogy válóperrel fenyegette. Ezekről nem tudunk, ezekről nem készülnek képek és elhisszük, amit látunk.
És bevallom, hogy szeretem nézegetni a tökéletes Instamamik képeit. Mert szépek, aranyosak, vidámak. A Facebookot nem bújom, sose volt a szíve, csücske.
Na de akkor ez a könyv!
Sarah Turner egy külföldi blogger anyuka, aki könyv formájában is összeszedte a gondolatait, érzelmeit az anyasággal kapcsolatban. Amolyan jól megmondom a frankót stílusban, de ez aranyos volt, kedves, humoros és egyáltalán nem bántó. Szerettem olvasni a könyvet már csak azért is, mert nagyon magamra ismertem benne. Sok-sok hasonló szituációba kerültem gyereknevelés során és oldottam meg ugyanúgy vagy épp nem, de lehetett volna így is.
Mi is a Sz@ranyu? Mint ahogy a fülszövegben is olvasható, nem gyerekneveléssel foglalkozó könyv, hanem egy hétköznapi anyuka emlékei a gyerekei kicsi korszakáról. Sarah a 20-as évei második felében lett várandós az első kisfiával, aztán rá nem sokra jött a második is. Sokszor fáradt, sokszor szétszórt, sokszor elkeseredett. Sok minden nem úgy alakult az életében, mint az képzelte a gyerekei megszületése előtt. Tipikusan az a szitu, amikor még nincs gyereked, állsz a boltban a sorban, gyerek hisztizik, anyuka ráordít, te meg megjegyzed magadban, hogy a te gyereked sose fog hisztizni és milyen szar anya a másik! Aztán de, majd a te gyereked is fog hisztizni! Lehet, hogy te nem ordítasz majd rá, de meg fogod érteni a szituációt.
A könyv humoros, aranyos, mindennapi. Ajánlom olyan anyukáknak, akik néha úgy érzik, hogy sz@ranyuk! Elolvasva a könyvet rájönnek majd arra, hogy egyáltalán nem azok és nincsenek egyedül! Olvassátok el! Amiért nem 5 csillagra értékeltem az azért volt, mert a végén elmaradt a hűha érzés. Jó volt tényleg, de inkább csak elmosolyodtam, amikor befejeztem az olvasását, nem fogott el semmilyen extra érzés.
A borítóra kitérnék még egy pillanatig. Szörnyű! Annyira egyszerű, cukormázas! Lehetett volna szebb is, ez a könyv megérdemelné!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése