Brenda Joyce: Az ellopott menyasszony

Gondoltam, mivel Julia Quinn történetei mostanság nagyon bejönnek, próbát teszek egy másik történelmi romantikus regényírónővel, akitől még nem olvastam. Brenda Joyce mellett döntöttem, abból az egyszerű okból kifolyólag, mert tőle tudott egy ismerősöm kölcsönadni könyvet/könyveket. Végül, a legújabban magyarul megjelent regénye mellett döntöttem, miután ezerszer is megeskettem az ismerősömet, hogy hiába egy sorozat 8. része, akkor is érteni fogom, mert nem folytatásosak. Igaza lett. Az már egy más ügy, hogy egyáltalán nem vagyok oda a végeredményért.

Sean és Eleanor együtt nőttek fel (a többi testvérükkel együtt persze, mert gondolom a sorozat egyenként a tesókat veszi sorra, mint pl. Quinn a Bridgertonokat), miután a fiú édesanyja és a lány édesapja összeházasodtak. A lány már kislányként beleszeretett a fiúba, aki ezt nem viszonozta, így megtanulta eltitkolni az érzelmeit. Aztán teltek-múltak az évek, Eleanor 18 éves lett (Sean 24 volt ekkor, ha jól rémlik), a pasi pedig hirtelen rádöbbent, hogy a kishúga nem is olyan kicsi már. Mindez persze akkor történt, amikor egy reggel épp elhagyni készült a birtokot, hogy nekivágjon a nagyvilágnak, a nemkicsi lány pedig hálóingben szaladt utána, ami persze megmutatta nőies alakját, pasi szeme elől meg leesett a szemellenző, Ejha, de jó kis nő!. A lényeg, hogy hiába sír-rí a lány, hogy Sean ne menjen el, meg így szereti- úgy szereti, mindig is őt szerette, a pasi hajthatatlan és lelép.
4 évvel később folytatódik a sztori. Eleanor épp az esküvőjére készül. Szerencsés lány, mert a vőlegénye totál odáig van érte, kedves, gyengéd, tejben-vajban fürdeti, jól is néz ki, (pénze is van), de naná, hogy a csaj szíve vérzik a mostohatesója iránt, akiről 4 éve semmit se hallottak. Sean mindeközben börtönben volt hazaárulásért, de most megszökött. Miután megtudja, hogy Eleanor házasodni készül, gondol egyet és hazafelé veszi az irányt, csak úgy titokban, mert hát ugyebár a szökése miatt keresik őt. 
Megérkezik, a csaj a nyakába borul, az ajtó mellett állva (kapaszkodva), gyorsan neki is adja a szüzességét, majd a pasi újra lelép, de aztán visszafordítja paripáját, és mindenki szeme láttára (na jó, ez az ajtós jelenet után van) felkapja a csajt és elüget vele, az esküvője napján. A szegény vőlegény meg csak pislog nagyokat, Mi a szar ez az egész?. Eleanor és Sean együtt menekül, kufircolnak, majd a pasi visszaküldi a csöppet használt csajt a vőlegényéhez, aki haza is megy. De persze minden jó, ha a vége jó. ...

Háááát, nem egy Julia Quinn ez a nő, az hét szentség. Összeszámolni se tudom hányszor aludtam be a történeten és hányszor akasztott ki. Csak pár példát emelnék ki:
- Sean egy görény. És hiába takaródzik azzal, hogy sérült lélek, meg börtönben volt, ahol bántották, nőt se látott, meg elveszített valakiket, akkor is egy görény. Megkettyinti a csajt, aztán hozzávágja, hogy Figyi már szivi, a nászéjszakádon játszd majd meg, hogy fáj és akkor nem fogsz lebukni!. Mi van? Azt már nem teszi hozzá, hogy reménykedjen, hogy a véres lepedőt a férj nem akarja eltenni nosztalgikus emlékként. :oS Használja-használja a csajt -és erre mást nem lehet mondani-, majd amikor leesik neki, hogy Hoppácska, azt hiszem így lesz a gyerek is, na bakker remélem nem kaptad be a legyet! De ha mégis, sebaj, majd a férjed felneveli a gyerekemet!. Mi van? Milyen ember, férfi vagy te basszus? Sean egy görény. Röviden.
- Eleanor meg egy hülye tyúk. Szétteszi a lábát, holott tudja, hogy a pasi nem akar tőle semmit, de azért alá fekszik másodszor, harmadszor, negyedszer .... is, majd amikor leesik neki, hogy mindez kevés ahhoz, hogy megfogja, akkor a fejéhez vágja, hogy Mekkora egy szemét vagy! Használtál és most eldobsz! Végülis, jobb későn rájönni, mint soha. :oS

Úgyhogy a karakterek számomra szánalmasak voltak. Akit legjobban bírtam, az a vőlegény. El is képzeltem, ahogy szegény pasi döbbenten nézi, ahogy a szerelmetes arája elsarkantyúzik a tesójával, szeme elkerekedik, de ő csak arra gondol, hogy Igen! Ő lesz az én feleségem! Milyen fontos neki a család! Ilyen nő kell nekem! Szóval, néha csöppet ő is szánalmas volt, de mégis őt bírtam a legjobban. 
A cselekmény se volt jobb. Értelemszerűen nem kacifántos, ebben a műfajban az olvasó nem is számít arra, de ennél azért valahogy lehetett volna izgisebb, meg tán egy hangyányit humoros is.

Igazából nem is tudom, hogy ajánlanám-e olvasásra. Én untam. Jelenleg úgy érzem, hogy nem vagyok kíváncsi más történetére sem az írónőnek. Egyetlen plusz pont a borító, ami tetszik. 

_________________

Eredeti címe: The Stolen Bride (2006.)
Kiadta: Harlequin Magyarország Kft. (2013.)
Oldalszám: 432
Sorozat: de Warenne-dinasztia #8.
Ára: 1695
Forrás: kölcsön kapott
Értékelésem: