Itt vagyok, ragyogok

Úgy látszik a nyár megvárta, amíg sikerül nekünk is kicsit kipihennünk magunkat, mert az egy hetünk fele kánikula volt, a másik fele meg esősebb. Sikerült idén is egy tenyérnyi helyen leégnem -kb. ugyanott, mint tavaly-, Gyerkőcöm újra békalábakat növesztett és végre nem tejföl -így a nyár végére-, és hát szerelembe esett a szentem. Egyszerre virul a fejem ettől, ugyanakkor sírok, mert ez valami más tőle. Eddig is voltak kislányok, akiket kiemelt figyelemmel kezelt a játszótéren, oviban, de ez most valahogy más.
Szóval sokat süttettem magamat, sokat olvastam és idén "szerencsés" voltam, ugyanis egyik könyvet se szerettem volna darabokra szaggatni, majd a vízbe dobni.

Mint ahogy írtam, azt a 3 könyvet vittem magammal, amelyekre a legtöbb szavazat érkezett, plusz kiegészítettem még eggyel az utolsó percben, amire meg én voksoltam volna. Így végül 4 könyvvel indultunk neki az útnak:
- A Hollófiúk
- A napszemű Pippa Kenn
- Agatha Raisin és a spenótos halálpite
- Az ellopott menyasszony
Még az út során nekikezdtem Az ellopott menyasszonynak. Őszintén szólva nagyon nem jött be, szenvedtem vele, de azért nem Pemberley-krónikák volt. (Csak majdnem.) Utána a legtöbb szavazatot kapott A Hollófiúknak álltam neki. Ettől se dobtam el az agyamat, de érdekes volt, meg összességében egyáltalán nem rossz, csak néhol elég uncsi. Az Agatha Raisin és a spenótos halálpitével folytattam a sort (amit folyamatosan halpitének olvastam), ami viszont tényleg nagyon kellemes olvasmány volt. Egyszerű, kiszámítható, de tökéletes a nyaraláshoz. A napszemű Pippa Kennek nem álltam még neki (most újra Quinnhez van kedvem, így jelenleg a Sir Phillipnek szeretettel-t, A Bridgerton család #5. részét olvasom), de ahogy ígértem, még szeptemberben elolvasom és írok róla. ;o)
Hétfőtől pedig újra ovi, hű de fura lesz! Jön az ősz, jönnek a hidegek, lassan végleg vége a nyárnak. ... Ú, de nem akarom! Az ősz valahogy nem annyira az én évszakom, de erről ITT már írtam.

Úgyhogy itt vagyok, visszatértem. És bevallom, hiányzott a blog ezalatt az 1 hét alatt. Többször azon kaptam magamat, hogy végigfut bennem az olvasás közben, "Ezt majd vegyem bele a bejegyzésbe!", stb. Aztán amikor kapcsoltam, hogy na de nincs írás 1 hétig, azért pár pillanatra elment a jókedvem. Nagyon a részemmé vált az oldal. ;o)  
Így amikor épp nem olvastam, vagy bambultam a nagyvilágba, vagy süttettem magamat, vagy épp Gyerkőcre vigyáztam, vagy épp azon agyaltam honnan szerezzek palacsintát, vagy másokra leselkedtem, hogy mit olvasnak, akkor a blogon is gondolkodtam. Őszintén szólva örök dilemmám, hogy szeretitek, kedvelitek-e az oldalt avagy sem? Nyilván, azt látom, hogy vannak rendszeres feliratkozók, növekszik a számuk, amiknek nagyon örülök, de visszajelzéseket nem nagyon kapok, ez meg azért hiányzik. Mert a blog számomra szórakozás, de egyre jobban értetek van. Ezért érdekelnének a visszajelzések, hogy miért is vagytok rendszeres olvasók, örülnék a kommenteknek a bejegyzéseknél (mindig annyira örülök, ha valaki leírja a saját véleményét is a könyvhöz), ill. annak is, ha használnátok EZT a lehetőséget is, ha már van. ;o) Egyszerűen csak visszajelzéseket szeretnék.
Vannak visszatérő kommentelők -akiknek mindig nagyon örülök-, de amikor kitalálok valamit, aminek a célja az lenne, hogy a többi olvasót is mozgósítsam -és elviekben kb. olyan 300 rendszeres olvasója van az oldalnak-, abból mindig csak páran reagálnak. Ilyenkor azért elgondolkodom, hogy hol a többi? És ők miért nem? Nekem fontosak az olvasók, virul a fejem (látjátok a címben, ragyogok), ha 1-el nő a szám, de ez visszafelé is érvényes vajon? Na jó, abba is hagyom, ma valahogy ilyen hangulatom van. ;o)
És mire számíthattok majd az elkövetkezendő napokban? Nos, ugyebár elolvastam a nyaralás során 3 könyvet, piszkozatban is volt pár, így apránként jönni fogok azokkal is, frissül a Mozidélután is majdnem 1 év után (adaptációt néztünk), és a nem kicsit elhanyagolt Kérdezz! Felelek!-kel is jönni fogok. Kössétek fel a felkötnivalót! ;o)

Ráadásul tegnap derült ki, hogy időközben 4 éves lettem a molyon, ez pedig azt jelenti, hogy közeledik a blog 4. szülinapja is. ;o) 4 év! Atya ég, egyáltalán nem tűnik annyinak! De ha belegondolok, hogy Gyerkőcöm 1 éves volt, amikor nekikezdtem ennek a blognak, holnaptól pedig már középsős nagyfiú! Hát igen, .... túl gyorsan szalad az a fránya idő. ...
 

Bye bye nyár, helló ősz!

_____________
kép forrása
kép forrása