 |
| Eredeti címe: Partials (2012.) Kiadta: Fumax Kiadó (2012.) Oldalszám: 456 Sorozat: Partials trilógia Ára: 3.495 Forrás: kiadó |
Partials trilógia #1
Dan Wells 2009-ben szinte berobbant a könyvpiacra, a John Cleaver sorozat első részével, ami itthon tavaly jelent meg a Fumax Kiadó gondozásában, Nem vagyok sorozatgyilkos címmel. Nagy sikereket ért vele, sokakat lenyűgözött a története (megjegyzem, itthon se botlottam még negatív véleménybe a könyvről.), így érthető módon nagy izgalom előzte meg a Partials trilógia első kötetének a megjelenését.
Amerikában 2012 februárjában jelent meg, magyarul pedig decemberben került a könyvesboltok polcaira.
2012 augusztusában kiadtak egy novellát is, Isolation címmel, ami azt mutatja be, hogy mi történt a Nagy Háború előtt és mi vezetett a Partials történetéhez.
Mielőtt nekikezdtem volna a könyv olvasásnak, pár értékelésbe belebotlottam már róla. Mindegyik elismerő volt, csak egy-kettőben olvastam, hogy az eleje lassan csúszott nekik. Így az arányokat nézve, egyáltalán nem féltem amikor nekikezdtem az olvasásának, ugyanarra az élményre számítottam, mint a Menedék esetében. Hogy odaszegez majd a fotelomhoz, nem fogom tudni letenni, aludni se fogok tudni, amíg nem fejezem be, sőt, még az álmaimba is belelopakodik majd. A kezdeti nehézségek után, igazam lett.
2076-ben veszi kezdetét a cselekmény. Egy nagy háború után vagyunk, amikor is a Részlegesek (mesterséges emberek) fellázadtak az emberiség ellen és végső csapásként egy vírust szabadítottak ránk. Ennek eredményeként, rengetegen meghaltak. A túlélők összefogtak, újra felépítették az életüket. Igen ám, de azt kellett tapasztalniuk, hogy bár képesek a szaporodásra, de a csecsemők nem maradnak életben a vírus miatt.
11 év telt a háború óta. Kira 16 éves orvostanhallgató. A világuk kétségbeesetten próbálja megtalálni a problémát a csecsemők halálára. Lényegében minden 18 éves lányt arra kényszerítenek, hogy gyermeket hordjanak ki a szívük alatt, ha szerelmesek, ha nem, ha van valakijük, ha nincs. Minél több gyerek születik, annál nagyobb az esély, hogy megtalálják a megoldást és csak ez számít. A túlélés. De eddig semeddig se jutottak és folyamatosan csökkentik a korhatárt.
Aztán Kira barátnője is teherbe esik és ekkor a lány úgy dönt, hogy meg fogja találni az ellenszert, ez a kisbaba nem halhat meg. Úgy érzi, hogy a megoldás a Részlegesek kezében van. Igen ám, de 14 éve nem láttak az emberek, egy Részlegest sem. ...
Először a könyv borítóját csodáltam meg, mielőtt nekikezdtem volna az olvasásnak. Köszönhetően a női alak domborításának, olyan, mintha tényleg az úton állna, a haja szállna a levegőben. Nagyon szép, ugyanakkor mégis egyszerű. A távolban látható kietlen, komor városrész pedig megalapozta a világvége hangulatomat.
Elkezdtem olvasni, de jó pár oldal után azok kaptam magamat, hogy itt valami nem stimmel. Látnom kéne a cselekményt, a szereplőket, de egyszerűen nem sikerült annyira ráhangolódnom, hogy ez be tudjon következni.
Problémám a Részlegesekkel akadt, ugyanis nem tudtam hogyan is képzeljem el őket. Az első kép ami kialakult bennem róluk, hogy sima robotok. Fémesek, merevek, akik úgy döntöttek, hogy fellázadnak az emberek ellen (itt beugrott az is, hogy a technika rohamos fejlődésével, amikor néha "Istent játszunk", vajon nem vágjuk-e magunk alatt a fát?). A következő képben pedig már Terminátorként láttam őket. Kívülről embernek tűnnek, de ha levágnánk belőlük egy pici darabot, akkor alul láthatnánk a szerkezetüket, mert mégis csak gépek. Aztán kb. a 190. oldal körül állt össze igazán a kép, hogy mesterséges emberekről van szó. Ekkor sikerült csak elképzelnem, hogy milyenek is lehetnek. Egészen addig, a sötétben tapogatóztam velük kapcsolatban és ez nagyon kellemetlen volt.
De ha ettől elvonatkoztatok és túl vagyunk a könyv kb. első felének a lassúságán (igen, kb. onnantól pörögnek fel az események, hogy megjelenik a Részleges és ez a könyv felénél történik meg), nagyon izgalmas történethez lehet szerencsénk. Onnantól kezdve már nem haladtam vele lassan, nem cikáztak a kérdések a fejemben, szépen minden leülepedett és semmi más nem foglalkoztatott csak az, hogy mi lesz a történet vége.
A vége, amire nem számítottam volna. Tényleg, annyi minden megfordult a fejemben, hogy mi a megoldás és mindehhez mi köze lesz a lánynak, de mégis amit Dan Wells kiagyalt, arra még se számítottam. Olyan fordulat volt, ami megdöbbentett, ami miatt szinte kétségbeesetten kezdtem visszaemlékezni bármi előjelre is a történetben, hogy ez be fog következni, de mindhiába. Jó pár kérdés válasz nélkül marad az olvasóban a könyv befejezte után, de remélhetőleg a folytatásban sokra választ is kapunk majd.
Röviden: A Partials kb. első fele lassan csúszott. Elképzelhetőnek tartom, hogy a probléma a Részlegesek miatt alakult ki bennem, mert egyszerűen nem tudtam elképzelni őket. Ezt támasztja alá valamilyen szinten az is, hogy amikor felbukkannak a történetben, ez a lassúság egy csapásra megváltozik. Onnantól kezdve falni kezdtem.
Izgalmas, fordulatos lett, reményt adott egy kis romantikára (aztán lehet, hogy csak az erre ácsingózó szívem kívánsága lenne ez a kis romantika). Szinte letehetetlenné vált.
A karakterek nagyon jól vannak kidolgozva és bár ifjúsági regény, de egyáltalán nem a bugyuta fajta. Kicsit az elején idegesített, hogy Kira a 16 évével úgy viselkedik és gondolkodik, mint egy nála jóval idősebb nő, ugyanakkor tán ez is hozzájárul ahhoz, hogy az idősebbeknek is remek olvasmány. A szereplők a fiatal koruk ellenére érettek, jól gondolkodnak és cselekednek (már ha lehet ilyet írnom).
A világképe jól felépített, a kezdeti nehézségek után maximálisan bele tudtam képzelni magamat.
 |
| Az író hivatalos oldala |
Ajánlom a könyvet a figyelmetekbe és ha esetleg az elején ti is éreznétek a vontatottságot, ne izguljatok, túl fogtok ezen lendülni és a hatása alá fogtok kerülni.
Izgatottan várom, hogy megjelenjen a második rész, bár erre angolul is február 26-ától lehet számítani.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése