Családom naplója

Kiadta: Corvina Kiadó (2012.)
Oldalszám: 128
Ára: 1990
Forrás: kiadó

Elárulok magamról két dolgot:
1. tizenhárom éves korom óta kisebb-nagyobb megszakításokkal naplót vezetek.
2. a családfakutatás mindig nagyon érdekelt és már évek óta gyűjtögetem a rokonaim emlékeit, főleg azokról az időkről, amikor én még nem éltem és a régi fényképeket róluk.
Amikor Gyerkőcöm megszületett, még fontosabb lett számomra, hogy valamilyen úton módon, de ezek a kis emlékmorszák fennmaradjanak. Neki, nekem, nekünk. 
Ahogy öregszem, sajnos egyre több olyan ember távozik a közvetlen környezetemből, akik kisgyermekként sokat jelentettek nekem. Nem marad hátra maguk után semmi más, mint az emlékek. Az emlékek pedig az idő elteltével a feledés homályába vesznek, hacsak nem írjuk le őket, hogy később elővéve felfrissíthessük őket. A Családom naplója ebben segít!

Ugyanolyan gyönyörű kiadás, mint a Háztartás könyv. Nem tudom rendesen megfogalmazni ennél a kötetnél sem, mint ahogy annál sem, hogy mennyire a hatásuk alá kerültem, mert nincs rá megfelelő szó. Gyönyörűek, részletesek, jól kidolgozottak.
A Családom naplóját kitöltve elég részletes emléket hagyhatunk magunk után.
Képeket ragaszthatunk bele, megírhatjuk a saját, a szüleink, a nagyszüleink, a testvéreink, a párunk, a gyermekeink, egyéb rokonaink történetét. Vezetni lehet a születéseket, házasságokat, halálozásokat, családfát lehet kitölteni.

Én már elhatároztam, hogy a kötetecske körbe fog járni a családban. Lehet, hogy évekig fog tartani, amíg mindenki kitölti a saját részét, de úgy érzem így lesz a leghitelesebb emlék Gyerkőcömnek. Mert a célom az, hogy ne tűnjünk el a feledés tengerében. Ha csak gondolatok, pár fénykép, de valami maradjon fenn mindannyiunkról az utódainknak.

Ajánlom a kötetet a figyelmetekbe! Akár saját magatoknak, akár ajándékba így az ünnepek előtt, csodálatos könyvecske. Annak, akit szintén érdekel a családfakutatás, szerintem kihagyhatatlan!