Catherine Rider: Csók ​New Yorkban

A decemberi BASC doboz révén került hozzám ez a könyv és elég pozitívan kezdtem neki az olvasásának. Tél, hóesés, lájtos kis romantika, szinte látom is magamat ahogy bekucorgok a fotelba/ágyba egy csésze forró csokival vagy kakaóval és az olvasásba merülök. ... Nos, jó esetben így kellett volna történnie, de ez a történet nem érte nálam azt el, hogy be akarjak vele bárhová is kucorogni. 

Kb. másfél hónap alatt sikerült végigrágnom magamat a röppke 260 oldalon, ami számomra nevetséges és ez már bajt jelent. Pedig az elején egész jól elvoltam vele, mondhatni élveztem is az olvasását, de aztán túlságosan beagyaltam rajta.

Forrás

A történetünknek két főszereplője van.

Charlotte, aki fél évet Amerikában tanult (mert amúgy Britt) és a szemét pasija dobta.

Anthony, akit pedig a reptéren dob a barátnője, de nem is olyan bájosan, már ott van mellette az utódja.

A két fiatal találkozik a reptéren. Charlotte hazamenne, de nem tud. Anthony pedig ott áll értetlenkedve a rózsacsokrával a kezében. És akkor a képbe kerül egy könyv is, mely azt taglalja, hogyan legyünk túl a szakításon. 

Szóval a fiatalok útjai keresztezik egymást és elhatározzák, hogy poénból megcsinálják a könyv lépéseit, mielőtt Charlotte hazamenne. És mindez mihez vezet? Igen, természetesen túllépnek az exeken és boldogan kötnek ki egymás karjaiban.

"– Soha nem tudhatod, mi vár rád a következő sarkon."

Hogy milyen is a Csók New Yorkban? Nos, egy lájtos kis tini regény. Annak aranyos, bájos, ha 17 éves lennék és épp szerelmi bánatom lenne (ó, ha akkor foghattam volna a kezemben!), biztos vagyok abban, hogy tetszett volna, adott volna egy lökést ahhoz, hogy befejezzem a sírást és lépjek már tovább.

De így 30 fölött, túlságosan klisés volt az egész és valahogy nem volt a helyén benne semmi.

Izgalmasnak kellett volna éreznem a könyv pontjait és azt, ahogy elkezdik megvalósítani őket. Ennek ellenére halálra untam magamat és a pontok is olyan nevetségesek, semmitmondóak voltak. Csináld ezt, csináld azt és minden jóra fordul majd! Ismétlem, 17 évesen lehet, hogy poénból még én is átrágtam volna magamat a pontok megvalósításán, de most. Elismerem piszok rossz érzés, ha magadra maradsz, de kétlem, hogy segítene az ex kiheverésen az, ha parkok tiltott területére törsz be vagy csak úgy magadhoz veszel egy kiskutyát, mintha csak egy sálat akasztottál volna le egy állványról.

Ha humorosan lett volna a történet összehozva, akkor szerintem élveztem volna.

De így nem. Nagyon lassan haladtam az olvasásával, volt hogy hetekig nem is folytattam. A befejezésére is csak azért szántam rá magamat, mert már idegesített, hogy ott hever mióta a komódomon, szerettem volna elrakni onnan a polcra.