Josh Malerman: Ház ​a tó mélyén

Eredeti címe: A House at the 

Bottom of a Lake (2016.)

Kiadta: Fumax (2017.)

Oldalszám: 160

Forrás: saját

Értékelésem:

Újabb olyan könyv, amire még a hazai megjelenése előtt felfigyeltem. 

Egy ház egy tó mélyén? Hogyan került oda? És egyáltalán miért? Természetesen én is titkokra számítottam, mint szerintem a legtöbb olvasó, aki nekikezd ennek a történetnek. Aztán amikor elolvastam az utolsó oldalt is, értetlenkedve láttam, hogy nincs több lap, nincs folytatás és maradt utána csak a fejvakarás. Mi volt ez? Hatalmas csalódást kellett volna éreznem, mert a történet végére semmi se tisztázódik le, nem került pont a mondat végére, de még se csalódást éreztem, hanem hatalmas izgalmat, mint amit végig a könyv olvasása során is.

A fülszöveg: 

"Mindketten tizenhét évesek. Mindketten félnek. Mégis mindketten igent mondanak.

Tökéletes első randinak tűnt: végigkenuzni az ikertavakon, szendvicsekkel és sörrel a hűtőládájukban. Ám a két tizenéves, Amelia és James felfedeznek valamit a víz felszíne alatt, ami örökre megváltoztatja az életüket.

Két emelet.

Egy kert.

És a bejárati ajtó nyitva áll.

Egy ház a tó mélyén.

A fiatalok egyetlen szabályhoz ragaszkodnak: nem kérdőjeleznek meg semmit. Így teljes természetességgel veszik birtokukba ezt a mesés otthont. Persze, hogyan is létezhetne egy ilyen lenyűgöző hely ellenszolgáltatás nélkül? Ez túl szép lenne ahhoz, hogy igaz legyen. Miközben Amelia és James lépésről lépésre felfedezik a házat és egymást a hullámok között, egy örök igazság könyörtelenül bebizonyosodik:

Attól, hogy egy ház éppen üres, még nem biztos, hogy senki sem lakja."

Hogy tetszett?

Épp a nyaralásunk pótlásáról indultunk haza november elején, amikor a kb. 3 órás autós útra szükségem volt egy kis olvasnivalóra. A Ház a tó mélyén tökéletes választás volt. Lebilincselt, magával sodort és mire hazaérkeztünk, leparkoltunk, be is fejeztem az olvasását.

A történet ott veszi kezdetét, hogy a fiú és a lány találkozik. Mind a ketten 17 évesek. Nagy nehezen a fiú ráveszi magát arra, hogy elhívja a lányt randira. A lány igent mond. Mind a ketten meg akarnak felelni a másiknak. Tudjátok, a fiú szeretne vagány, macsó lenni, a lány meg szeretne bátor amazonnak tűnni. Mert azt hiszik, hogy a valós énjükkel nem tudnák a másik tetszését elnyerni. A fiú kitalálja, hogy az első randikujon menjenek el kenuzni, mert az olyan romantikus.

"– A mozi nem jó első randinak."

Szépen el is indulnak, de útjuk során találnak a tó mellett egy másik tavat. Elrejtve a külvilágtól. És ahogy rámerészkednek meglepetten észlelik, hogy egy ház van a tó mélyén.

Ez az a pont, amikor az olvasó jobb esetben nem pisili össze magát az izgalomtól, amikor elér idáig az olvasással. Bennem azonnal kérdések hada kezdett el cikázni. Hogy került oda a ház? MI VAN BENNE?

Természetesen a fiatalok se hagyják ki a lehetőséget és lemerülnek a házhoz. Beúsznak, megnézik belülről és a ház szép lassan megbabonázza őket. De nem kérdeznek semmit, nem akarnak magyarázatot találni a kérdéseikre, csak élvezik a pillanatot. Felnőttesdit játszanak. A ház az övéké, mintha férj és feleség lennének. Első szerelem, első szex. És végig érzi az olvasó, hogy várjunk csak, mégis csak egy HÁZ VAN A TÓ MÉLYÉN, hogy a fészkes fenébe került oda? De választ nem kapunk rá.

"– Semmi hogyan vagy miért.
– Micsoda?
– Nem teszünk fel olyan kérdéseket, hogy hogyan került a ház a tó fenekére, vagy hogy miért van bebútorozva. Nem firtatjuk, hogy és miért működik.
James megértette.
 – Semmi hogyan vagy miért – ismételte."

Csak sodródunk ezzel a hihetetlenül izgalmas és rövid történettel, majd a végére kapunk egy akkora maflást, hogyha addig össze voltunk zavarodva, azután azt se fogjuk tudni merre van a jobb és a bal oldal.

Nagyon tetszett a történet annak ellenére, hogy megértem azokat is, akik az értékelésüknél a haragjuknak adnak hangot. Mert igen, összességében a sztori egy nagy semmi. De b.sszus, mégis van benne valami. A hangulata, a varázsa. Olvassátok el!