Gregus Gábor: Pillanatnyi ​elmezavar

Kiadta: Underground (2013.)

Oldalszám: 518

Forrás: szerző

Értékelésem:

Miről szólt?

Egy napon a főszereplő férfink elalszik a fürdőkádban és amikor felébred, valahogy semmi sem olyan, mint amilyennek lennie kellene. Ajtót lát ott, ahol emlékei szerint nincs is. Érthető módon mire gyanakszik? Hát hogy bekattant. Elmegy egy orvoshoz segítséget kérni, de ez a segítségnyújtás kb. annyi volt, mint a mai magyar egészségügyben sokszor lenni szokott, vagyis a nesze neked, fogd meg jól.
Aztán a főszereplőnk úgy dönt, hogyha már látja az ajtót, akkor belép rajta és egy másik világba érkezik. Úgy, mint Alice Csodaországban.

Hogy tetszett?

Megmondom őszintén, hogy zavarban vagyok most. Még nem találkoztam Gregus Gábor munkásságával eddig, nem tudom, hogy ez az első könyve avagy sem, de sajnálom, hogy korábban nem hallottam még róla.
A Pillanatnyi elmezavar olyan, mintha több más ismert történetre épülne, csak másképp.
Vegyük pl. az Alice Csodaországbant. Itt a főszereplő nem a nyúl üregébe pottyan, hanem egy ajtón lép át, de ugyanúgy egy másik világban találja magát, mint Alice. De meg lehetne említeni A kis herceget is. Ha úgy tetszik, itt is van "fogadóbizottság", csak nem egy nyúl szerepében, hanem egy rókáéban, aki beszél is.

"-Hello.
Ez ki volt…?
Körbehordozta a tekintetét, a hang elölről érkezett. Pedig ott nincs senki más, csak a….
– csak a róka.
Domán rámeredt az állatra, aki újra kinyitotta a pofáját:
-Elnézést uram, segíthetek esetleg valamiben? Kissé…. elveszettnek tűnik.
Dománnak nyitva maradt a szája."

De ha már hasonlóságokat keresünk, az Óz, a csodák csodájára is emlékeztetett. Ugyanis minden rendben volt ebben a világban addig, amíg nem érkezett valaki és összekuszálta a szálakat.
Természetesen mindezektől a kis hasonlóságoktól függetlenül Gregus Gábor egyedi történetet alkotott. Mindenféle fura külsejű lények szerepelnek a könyvében, van a bizonyos hullám, ami ha úgy tetszik egyfajta varázserő és természetesen megvan ebben a világban a két táborra szakadás, ugyanis háború van.

Nagyon megijedtem amikor megkaptam a könyvet és megláttam, hogy több mint 500 oldal, mert be kell vallanom, szkeptikus vagyok a mai magyar szerzőkkel kapcsolatban egy pöttyet és hát az 500 oldal néha nagyon sok tud lenni. De ebben az esetben szerencsére nem így éreztem. :o)
Izgalmas volt, jól felépítette a történetét a szerző, alapos volt, odafigyelt a részletekre, a leírásokra, segített abban, hogy az olvasó előtt meg tudjon elevenedni a kitalált története, úgyhogy olvasmányos, izgalmas könyvet hozott össze. 

Amivel viszont nagyon nem vagyok kibékülve: a borító. Hátborzongató és a Pillanatnyi elmezavar nem ilyen, nem adja vissza azt, amiről igazán szól. Inkább gondolok a borítóból kifolyólag arra, hogy egy pszichopata őrült szedi majd benne áldozatait, mint arra, hogy egy másik világban találja magát a főszereplő, mindenféle csodalényekkel együtt.

Kiknek ajánlanám a figyelmükbe?

Azoknak, akik kíváncsiak egy hazai fantasyra, melyben mindenféle fura lény van és izgalmas az elképzelés: mi lenne, ha hirtelen egy másik világban találnád magadat? Mit tennél? Próbálnál beilleszkedni vagy mindent megtennél azért, hogy hazajuss? Egyáltalán hol van az igazi otthon?