Kedvelem Coelho történeteit (na jó, volt 1-2 ami nem tetszett, de nem ilyen szinten, mint ez), bár az tény és való, hogy kell egyfajta lelkiállapot az olvasásukhoz, különben nem éri el azt a pozitív hatást, melyet szeretne. Így én akkor szoktam a polcon egy Coelho kötethez nyúlni amikor tudom, hogy most egy kicsit érzékenyebb vagyok, amikor amolyan életbölcsességekre, okosságokra van szükségem vagy amikor egy kicsit spirituális vagyok (ami alapjáraton nem szoktam lenni). Többször fordult már elő velem, hogy egy-egy ilyen lelkiállapotban a szerző mondatai gyógyírok voltak a „sebeimre” és nagyon jókor, nagyon jó helyen találtak telibe.
 |
Eredeti címe: Adultery (2014.)
Kiadta: Athenaeum (2014.)
Oldalszám: 304
Forrás: saját
Értékelésem:
 |
A Házasságtöréssel kapcsolatban arra számítottam, hogy majd egy olyan főszereplő nőnk lesz, aki látástól mikulásig dolgozik, munka után rohan a gyerekekért az oviba, iskolába, otthon mos-főz-takarít, majd este hullaként esik az ágyba, hogy másnap mindent kezdjen elölről. És „természetesen” annyira kimerült, hogy ezt a házasélete is megsínyli.
Arra számítottam, hogy a szerző majd szépen rávezeti az olvasót a kiélt feleségen/anyán keresztül, hogy persze, vannak mélypontok amikor az egyik félnek nagyon elege van, nagyon menekülne a kapcsolatból, na de az X házasévnek a hátuk mögött azért megvan a varázsuk és a jó házasság tényleg egy olyan szoros kötelék, ami bírja a súlyokat, nem szakad olyan könnyedén el.
Erre mit kaptam? A főszereplő nő 30-32 éves (pontosan nem tudom, de harmincas és fiatalabb volt nálam), huszonévesen házasodott, van két gyermeke, szuper munkája, nincsenek anyagi gondjaik, a férjével sincs semmi baj … de a nő mégis csak nyűglődik. Egyszerűen nem értem mi a f.sz baja van a csajnak, miért szenved.
Aztán gondol egyet, hogy ő aztán most merész lesz és félrelép. Mert azt hiszi, hogy ettől minden jobb lesz. Az lesz-e? Hát nagyon nem.
"Elfog az undor. Mennyire vágytam, hogy nőstény tigris lehessek, ehelyett meghágtak mint egy kancát. De hát ilyen az élet: a valóságnak semmi köze nincs a kamaszkori ábrándokhoz."
A szereplők kiábrándítóak voltak, semmilyenek. Épeszű mondat, okosság nem hagyta el a szájukat.
A cselekmény? Semmilyen, szánalmas. Dög unalom és Coelhohoz képest túl vulgáris. Nem szokott a szerző ilyen stílusban fogalmazni és ez nekem nagyon fura volt, nagyon megütköztem rajta.
Coelho ennél azért többet tud és jóval többet. Nem értem miért és miért így hozta össze ezt a történetét, de nagyon csalódtam ebben a munkájában. Ajánlani se ajánlanám senkinek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése