"A története azt példázza, igenis számít, ha csak egy ember is képes szembeszállni a gonosszal."
Eredeti címe: The Boy on the
Wooden Box (2013.)
Kiadta: Maxim (2015.)
Oldalszám: 224
Forrás: könyvtár
Értékelésem:
|
Belegondolni se akarok a történtekbe, mert ha belegondolok, akkor elfog a félelem. Mi lesz, ha a történelem megismétli önmagát? És mi lenne, ha most nem a zsidók lennének az "üldözöttek", hanem mondjuk minden göndör hajú ember? Félek, mert úgy érzem, hogy nem tanulunk a múlt hibáiból és emiatt az mindig újra és újra megismétli önmagát, ezzel pedig az emberiséget a vége felé sodorva.
Rettegek az ilyen történeteket olvasva, mert édesanya vagyok. Ilyenkor arra gondolok, hogy reggel felkelek, elmegyek dolgozni, hazajövök, elmegyek az iskolába Gyerkőcért, itthon gyakorolunk, mosok/főzök/takarítok/vacsorát készítek/bepakolok másnapra, lefekszem és minden kezdődik újra. Viszonylag nyugalom és rend van. De miközben én itt ülök a gép előtt és pötyögök most, vannak olyan országok, ahol háborúk dúlnak. Ahol lehet, hogy épp most omlik egy épület egy kisgyerekre. Vagy épp ki tudja mióta éhezik egy kisgyerek, mint pl. Leon is. Aki nem érti, hogy mások miért közönyösek, miért nem segítenek? És rettegek. Mert mi lesz, ha egyszer velünk is megtörténik ez.
Rettegek amikor ilyen történetet olvasok, de mégis olvasnom kell. Tudnom kell. ...
Leonnak sajnos nagyon korán fel kellett nőnie és hosszú éveket bírt ki a rémuralom alatt. Közben elveszítette a testvéreit, a barátait, az ismerőseit és rémségeket nézett végig, állandó rettegésben élt. De túlélte és bizakodott. Én nem tudom meddig bírtam volna a helyében. :o( ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése