Paige McKenzie: Megkísértés

Forrás

Sunshine #1

Filmben annyira nem rajongok a szellemtörténetekért - a frász kerülget az ilyen filmek hangeffektjeinél -, meg alapjáraton az ilyen történetektől borzongani kezdek, de könyvben kedvelem őket. Más az egészet magam elé képzelni, mint látni. ;o)
Így még csak a várható megjelenések közt volt a Megkísértés, de már felkerült a Kívánságlistámra. Nagyon örültem annak, hogy a hazai kiadójának köszönhetően nagyon hamar elolvashattam és nem csalódtam a történetben.

Eredeti címe: The Haunting of Sunshine Girl (2015.)

Kiadta: GABO (2016.)

Oldalszám: 280

Forrás: kiadó

Értékelésem: 

Sunshine épp csak megünnepli a 16. születésnapját, amikor az anyukájával (aki amúgy örökbe fogadta és egyedül neveli a lányt) elköltöznek Texasból a borús, esős Ridgemontba, mert az anyuka ott kapott egy jó álláslehetőséget. A lányt már akkor kiveri a víz, amikor először teszi be a lábát az új házukba, egyszerűen érzi, hogy valami nem stimmel. Kezdetben csak furcsa zajokat hall, majd a szobája átrendeződik, aztán fültanúja lesz, mintha egy kislányt a fürdőszobájukban a vízbe fojtanának. Ami a legkülönösebb, hogy az anyukája figyelmen kívül hagy minden bizonyítékot, ami szellemre utalna és egyre furábban kezd el viselkedni.
De aztán Sunshine megismerkedik egy évfolyamtársával (igen, természetesen fiú és dögös a lány szerint), aki hisz neki és közösen nyomozni kezdenek.
Így jut tudomásukra egy régi kelta legenda, mely szerint vannak olyan emberek akik furcsa képességgel rendelkeznek: az a dolguk, hogy a szellemeket átsegítsék a túlvilágra. És úgy tűnik, hogy Sunshine az utolsó ilyen segítő.
Ahogy telik az idő, az anyuka egyre furábban viselkedik és a lány rájön, hogy valamivel harcolnia kell, mielőtt elveszít mindent.

Az elején le kell szögeznem, hogy a Megkísértés lényegében nem másabb, mint más hasonló szellemes történet. Igazi újdonságot nem tudott nyújtani, de a karakterekben és a cselekményben valami mégis van, ami miatt alig tudtam letenni. 2 nap alatt befaltam a szabadságom ideje alatt.
Amikor elkezdtem olvasni, épp egy hosszabb útra indultunk kocsival és annyira belemerültem, hogy amikor X idő után hozzám szóltak, mintha a víz alól tértem volna magamhoz, még a történet hatása alatt voltam és csak annyit tudtam kinyögni, hogy mégis megmagyarázzam miért nem vagyok képben, hogy "Hű basszus, ez a könyv nagyon jó!"

"- Hallottam valamit, és nem csak lépteket, mondtam neked, hogy nevetést is. Egy kislány volt odafent. Tudom."

Imádtam a szereplőket.
Sunshine olyan, amilyennek egy 16 éves lánynak lennie kell. Nem játssza meg, hogy "felnőtt", sőt elismeri, ha gyerekesen viselkedik.
A fiú főszereplőnk pedig végre nem a megszokott szépfiú, de nem kicsit agyatlan karakter. Okos, gondolkodik, kutat, egy igazi segítő.
Természetesen valami alakulóban van a két fiatal között, de ez annyira könnyed, lájtos, szinte semmi, csak a gondolat van meg Sunshine-ban, hogy mi lenne ha.

A cselekmény nagyon olvasmányos és kellőképpen zizis is. Nem az a fajta történetet, melyet olvasva tövig rágod a körmödet, de én kellőképpen megkaptam benne a feszültséget. Szellem, démon, mentor, egy nem kicsit fura tanár, akiről egyszerűen nem lehet eldönteni az elején, hogy ártani akar avagy sem, van ebben a történetben kérem szépen minden, ami egy izgalmas szellemtörténethez kell.

Nagyon jó és nagyon olvasmányos történetről van szó, melyet csak ajánlani tudok a figyelmetekbe!