M. R. Carey: Kiéhezettek

Forrás

Rég volt már, hogy a fejemet a falhoz szerettem volna verni kínomban és nem azért, mert annyira rossz lett volna a könyv, hanem pont ellenkezőleg: mert annyira jó volt, de a végére a szerző elszúrta. Tépni szerettem volna a hajamat, egyszerűen nem akartam elhinni, hogy a vége felé úgy csavarta az eseményeket ahogy, mert a Kiéhezettek egy nagyon-nagyon jó könyv! Végig ott volt a gyomromban a görcs az olvasása során, végig olyan feszültségben tartott, végig csak falni szerettem volna, szinte én is kiéhezetté váltam a könyvre. Egyszerűen fantasztikus volt! Olvasmányos, izgalmas, kellő feszültség, izgalom, rejtély volt benne. Na de amikor kiderül a megfejtés! Annyira elképzelhetetlen, megsemmisítő volt, hogy a sírógörcs kerülgetett.

SPOILER TALÁLHATÓ A BEJEGYZÉSBEN!

Kedvelem a posztapokaliptikus történeteket, bár olyan hű de sokat ennek ellenére nem olvastam még ebből a műfajból, de a többség elnyerte a tetszésemet.

M.R.Carey is egész izgalmas elképzelésre építi a történetét, mely teljesen elképzelhető volt valamilyen szinten. Van állítólag egy gombafajta az őserdőkben, mely megfertőzi a hangyákat, átveszi az idegrendszerük felett az uralmat, majd lényegében a hangyák segítségével élnek tovább. De mi van akkor, ha az evolúcióban ezek a gombák odáig fejlődnek, hogy nem csak a hangyák felett tudják átvenni az uralmat, hanem az emberek felett is? Élőholtakat csinálva belőlük, amikor az emberek szeme előtt csak egy cél lebeg majd, megfertőzni a másikat, az élőket felzabálni, hogy így tudják táplálni a bennük növekvő gombákat? Tegyük fel, hogy a gombák az evolúcióban eljutnak idáig, hogy képesek az emberek felett is uralkodni, járvány söpör végig a bolygón, mely során a népesség jelentős része megfertőződik, élőholtakká válnak és vadásznak az élőkre. Természetesen akik még nem fertőződtek meg, az életüket teszik fel arra, hogy megtalálják az ellenszert. Kutatásokat végeznek, harcolnak. Na de milyen áron?

A történetünk egy bázison veszi kezdetét, ahol gyerekeket tartanak fogva. Minden nap tolószékhez kötözik őket, kezüket, lábukat lebilincselik, a nyakukat szintén rögzítik, hogy ne tudjanak harapni, majd osztályterembe tolják őket, ahol tanórákon vesznek részt. De mi célból? Miért?

Melanie szintén egy ilyen kislány. Egy kiéhezett, de másképp viselkedik, mint a kint élőek. Míg azok nem tudnak gondolkodni, beszélni sem, egymásra nem is reagálnak, egyszerűen élőholtak, Melanie és a társai nem csak beszélni tudnak, de tanulni, gondolkodni és érezni is. Különlegesek. És pont ezért van szükségük rájuk a bázisnak. Oktatják őket, hogy így vizsgálják a képességeiket, majd ha a szükség úgy hozza, akkor feláldozzák őket, hogy felboncolva vizsgálni tudják őket. Igen ám, de Melanie kötődni kezd az egyik tanárnőjéhez és ő is a lányhoz. Aztán megtörténik az elképzelhetetlen, a bázisra betörnek a kiéhezettek, de egy maroknyi túlélőnek Melanie-val egyetemben sikerül megszökniük.

Képzelhetitek, hogy milyen veszélynek teszik ki magukat a "vadonban", de nincs más választásuk, menekülniük kell, amikor bármikor kiéhezettekbe toppanhatnak. Élelmiszer, lőszerhiányban szenvednek, ráadásul Melanie hiába más, mint a többi kiéhezett, mégis csak az, aki képes lenne bármikor felzabálni őket.

Aztán persze a történet vége felé kiderül a nagy csattanó, hogy Melanie miért más, mint a többiek és ekkor dobtam egy hátast.

Eredeti címe: The Girl With All the Gifts (2014.)

Kiadta: Kossuth (2016.)

Oldalszám: 456

Forrás: saját

Értékelésem:

Mint ahogy említettem fentebb már, a kiéhezettek élőholtak. Tudomást se vesznek egymásról, semmilyen szinten nem kommunikálnak. Vagyis ha veszünk két kiéhezettet, andaloghatnak egymás mellett, de fel se fogják, hogy ott van a másik. Ennek ellenére a gyerekek azért mások, azért emberiebbek, mert a szüleik fertőzöttek voltak, amikor fogantak. Mi a problémám ezzel? Pusztán csak annyi, hogy a fertőződés után az embereken pikk-pakk eluralkodik a gomba. Ha engem megharapnak és vagyok olyan mázlista, hogy nem zabálnak fel, tuti nem arra fogok vágyni, hogy utoljára még egyet valakivel alkothassak. De képzeljük el, hogy vannak olyanok, akik mégis, sőt, tegyük fel, hogy pont peteérés van és minden körülmény adott a fogamzáshoz, megfogan a baba. Az anyuka pikk-pakk élőholt lesz, a gomba totál felveszi a teste felett a hatalmat. Hogy lesz képes kihordani egy kisbabát? Hogy lesz képes világra hozni, amikor arra nem képesek, hogy felfogják, ha egy másik kiéhezett van mellettük? Nem elég csak kicsusszannia annak a babának, van köldökzsinór, stb., amit el kell vágni. Hogy tud erre gondolni egy olyan egyed, ami nem is képes a gondolkodásra? Na jó, tegyük fel, hogy megszületik a baba, valamilyen varázslatos okból kifolyólag a köldökzsinór probléma is megoldódik, mit tudom én, elharapja a baba vagy én nem is tudom. Hogy képes az "életre" egy csecsemő? Ismétlem, a kiéhezettek fel se fogják, hogy rajtuk kívül van más kiéhezett is. Erre ott egy csecsemő kiéhezett, aki nem tud járni, vadászni, semmi, hogy marad életben? Felzabálja az anyját? Egy csecsemő? Hogyan?

Aztán jön a történet "megoldása". Melanie felteszi az i-re a pontot, megoldja, hogy a világon minden túlélő megfertőződjön, mert az így született kiéhezett gyerekek már nem olyan kiéhezettek és ha nekik is lesznek gyerekeik még kevésbé lesznek kiéhezettek, majd a végén pár generáció múlva eljutnak odáig, hogy olyan "tiszták" lesznek, mint a mai emberek és újjáépítik a Világot.

Ennyi. Erről szólt a történet. :o(

Hangsúlyozom, annyira izgalmas, olvasmányos volt, hogy egyszerűen kín volt letenni, annyira élveztem. De aztán amikor jött ez a terhesség és a többi, sírni szerettem volna. Elképzelhetetlen. Tudom, könyvben és filmben bármi megtörténhet, de azért más megoldásra, más csavarra számítottam, így a végére nagyon csalódott lettem. :o(