K. A. Tucker: Tíz apró lélegzet

Forrás

Tíz apró lélegzet #1

Nálunk a könyvtárban a Könyvmolyképzős könyveknek külön polcuk van, nem a megszokott könyvespolcok soraiban találhatóak meg ABC sorrendben.
Amikor ellátogatok a "szent helyre", amint leadtam a visszaadandó könyveimet, első utam az újdonságok polchoz vezet. Miután jól átnéztem, folytatom az utamat a Könyvmolyképzős könyvekhez és csak utána kezdem átrágni a sorokat.
Ez akkor is így történt, amikor kivettem a Tíz apró lélegzetet. Hallottam már a könyvről, bár nagyon nem mélyedtem bele a róla írt blogbejegyzésekbe, értékelésekbe, de nem volt ismeretlen előttem. Megfogott a borítón is olvasható "Megható, gyönyörű olvasmány. Nevettem, sírtam, olvadoztam, és én is vettem tíz apró lélegzetet!" ajánlója a Szakítópróba írónőjének, így hát vágytam erre a megható, gyönyörű olvasmányra, ami számomra nem jött össze. :o(

Eredeti címe: Ten Tiny Breaths (2013.)

Kiadta: Könyvmolyképző (2014.)

Oldalszám: 352

Forrás: könyvtár

Értékelésem: 

Négy évvel ezelőtt Kacey egy autóbalesetben elveszítette a szüleit, a legjobb barátnőjét és a szerelmét, egyedül ő élte túl. Valamint szerencsés módon aznap a húga otthon maradt, így már csak ő maradt neki. A két árva a nagynénjükhöz és annak a férjéhez került és addig ott is maradtak, amíg Kacey nagykorú nem lett és dobbantani nem tudtak. A dobbantás pedig sürgető lett, ugyanis a nagybácsi egy éjszaka belopódzott a gyönyörű és nagyon ártatlan 15 éves Livie szobájába. Ezt követően a testvérek titokban összecsomagoltak és Miamiba utaztak.
Kacey mindent megtesz annak érdekében, hogy fel tudja nevelni a húgát, iskoláztatni tudja, meg tudjon neki adni mindent. Az egyik szomszédjuk segítségével csaposként kezd dolgozni egy bárban. Aztán ahogy lennie kell, feltűnik a színen a végzet is, egy szomszéd srác szerepében.
A gubanc se maradhat ki természetesen a történetből. Kacey nem tudja 4 év elteltével se feldolgozni szerettei halálát, így folyamatosan szenved. Ez pedig megnehezíti a kapcsolatát Trenttel is, aki nem rest bonyolítani a dolgokon. És hogy jó-e a vége mindennek? Nem gondoltam volna, de igen. ...

"– Csak lélegezz! – mondta mindig anyu. – Tíz apró lélegzet… Ragadd meg őket!
Érezd őket! Szeresd őket! – Valahányszor csak ordítoztam, vagy dühömben
toporzékoltam, vagy a tehetetlenségtől kisírtam a két szemem, vagy rosszul
lettem az idegességtől, anya csak nyugodtan elismételte ezeket a szavakat.
Minden egyes alkalommal. Mindig ugyanúgy."

A történetben igazán két szimpatikus szereplő volt. Livie az ártatlanságával és a jóságával, valamint a szomszéd édesanya, Ciklon. Tipikusan a ne ítélkezz elsőre kategória. Nagyon kedveltem mind a két karaktert és nagyon örülök annak, hogy a sorozat következő része Livie-ről szól.

De miért is érzem úgy, hogy számomra nem jött össze a megható, gyönyörű olvasmány?
Nos, ha csak azt nézem, hogy Kacey min ment keresztül és mindezek ellenére mennyi mindent megtesz a húgáért, küzd érte, anyja helyett anyja lett neki, akkor azt kell mondanom, hogy igen, ez egy nagyon megható történet. Csak hogy nem ennyiből áll.
Kacey beteg. Küzd a démonaival, ami a maguk módján szintén meghatóak lennének. A problémám az volt, hogy egyszerűen nem bírtam már, hogy 300 oldalon keresztül másról se olvastam, mint arról, hogy vagy a csaj ugrik rá a pasira, majd ugrik le róla, mert nem szabad vagy a srác veti rá magát a csajra, majd löki el magától, mert a csaj beteg és nem szabad. Izgis lehet a macska-egér harc, de 300 oldalon keresztül ez már nem sok, hanem sokk. Nálam maximálisan ez tette be a kaput. Ha nem civódtak volna ennyit, akkor az értékelésem is jobb lett volna, mert nekem ez ment az agyamra a történetben csak, de az nagyon.
Ugyanakkor a vége felé bekövetkezett egy változás bennem, amikor elgondolkodtam azon, lehet, hogy ebben a történetben mégis csak ott van a gyönyörűség. De ha összességében nézem az egészet, akkor ez egy közepes történet, rengeteg felesleges nyűglődéssel és pár szép gondolattal. Egyszer elolvashatós, de néhol számomra falhoz vágós volt.