Jennifer Crusie: Álmaimban kísértesz

Eredeti címe: Maybe This Time (2010.)
Itthon kiadta: Kelly Kiadó (2011.)
Oldalszám: 352
Ára: 2980
Forrás: saját

Fülszöveg: Andie Miller változást akar: hozzámenni a vőlegényéhez és maga mögött hagyni a múltját, különösen ex-férjét, North Archert. Ám ekkor a férfi kér még tőle egy utolsó szívességet. Egy távoli rokona halálakor North két kis árva gyámja lett, akik már három nevelőnőt elűztek maguk mellől. North-nak különleges emberre van szüksége, és ez nem lehet más, mint Andie. Amikor Andie találkozik a két gyerekkel, rádöbben, hogy a helyzet aggasztóbb, mint hitte. Carter és Alice megrémítik, a ház düledezik, a házvezetőnő pedig egy rémséges szipirtyó. Ráadásul Andie vőlegényének meggyőződése, hogy ez az egész nevelőnősdi átlátszó kísérlet arra, hogy North visszaszerezze Andie-t és könnyen lehet, hogy igaza is van. Az öreg házban Andie álmait ugyanis kísérteni kezdi North és a múltbéli falrengető szex emléke. És színre lépnek horrorosabb kísértetek is... Közben felbukkan egy önmagában kétkedő parapszichológus, egy harapós médium, Andie Tarot-kártya vető anyja, egy bosszúszomjas ex-anyós, és természetesen a féltékeny vőlegény... Ráadásul úgy tűnik, North sem éri be holmi álomszexszel. Andie próbál megszabadulni a sok vendégtől, a kéjsóvár kísértetektől, megmenteni a gyerekeket és saját magát a múlttól. Persze az is lehet, hogy a sorsnak más tervei vannak... 


Egy valamit tudtam a Kelly Kiadó 2+2 akciójánál, hogy nekem kell a két legújabb Jennifer Crusie könyv, amit még nem olvastam az írónőtől. Így landolt a kosaramban az Álmaimban kísértesz is.
Arra számítottam, hogy egy romantikus és humoros történethez lesz szerencsém. Erre mit kaptam? Egyiket sem.

Az első gondolatom a befejezte után: Hát ez meg mi a fene volt? Romantikus irodalom tuti nem!
És miért is?: A pasi a könyv 2/3-nál lép csak a színre. Addig max. telefonbeszélgetésekben szerepel, meg álomképekben. Hol van kérem a szenvedély? Az egymás agyának húzása? Sehol. Hol van a romantika? Abban a kb. 50 oldalban, ami maradt a végére, de szóra se érdemes. Egymásnak esnek a kamrában egyszer és annyi is volt, onnantól kezdve dúl a lamúr.
A szellemek meg? Miért kellettek? A vége felé annyira megkavart az írónő, hogy azt se tudtam ki kivel van.

A szereplők, cselekmény, meg úgy az egész? Közepes- közepes- közepes. A szereplők sablonosak, a cselekmény néhol nevetséges, az egész meg közepes. Jobbra számítottam az írónőtől. :o(