2011. április 17., vasárnap

Iván Kati: Szerelem@szerelem.hu

írta: Niki közzétéve: április 17, 2011

Sose értettem igazán, hogy egy magyar írónak aki romantikus történeteket ír, miért kell a könyveinek valami egzotikus szigeten játszódnia, a szereplőit meg Joe-nak és Pamela-nak hívni? Gondolom úgy érzik, hogy az "álomvilág" jobban eladható.
Iván Kati a Szerelem@szerelem.hu- Chat-csaták c. regényével erre cáfolt rá. A mi valós életünkből, a számunkra ismerős helyszínek beleszövésével is lehet igazán jó kis történetet összehozni. Iván Katinak sikerült. Őszintén szólva jobban, mint számítottam rá.

A fülszövege azonnal megfogott és kíváncsivá tett, hisz a net olyan szinten belopódzott a társadalom mindennapjaiban, hogy a netes társkereső oldalaknak se szeri se száma, vagyis igény van rájuk. Hódítanak az ilyen oldalak, hódít a chat. Nem olyan rég láttam egy riportot, amiben tizenéveseket szólítottak meg és a téma pont az volt, miért népszerűbb neten keresztül ismerkedni a másik nemmel, mint személyesen.
Egyrészt egyfajta anonimitást élveznek a válaszok szerint. Azt árulnak el magukról, amit akarnak, vagy épp olyannak adják ki magukat, amilyennek akarják. De ami a legérdekesebb volt az, hogy mikor személyesen találkoznak, nincsenek zavarban eltöltött pillanatok, amikor nem tudják mit is mondjanak a másiknak, hisz már ismerik egymást, tudnak miről beszélni. Mint egyfajta próbakörök a chatelések, megismerik a másikat, le tudják szűrni, hogy szimpatikusak-e egymásnak, nem pedig zokogva jönnek haza a randiról.

A Szerelem@szerelem.hu a társkereső oldalakat a maga módján irónikusan jellemzi. Mindenki szexi, szép, művelt, okos, de találkozni nem nagyon akarnak a másikkal. Inkább csak az lenne a titok, hogy beszélgetni akarnának az emberek, nem is igazán ismerkedni? Vagy ennyire a nagy átlag nem elégedett a külsejével, nem meri felvállalni?

Csaba és Zsófi a 30-as éveikben járnak, 5 hónapja vannak együtt. Egy véletlen folytán Csaba lebukik, hogy egy társkereső oldalon egy dögös vörössel ismerkedik. Zsófi azonnal faképnél hagyja őt. De persze ez csak a történet kezdete.
Zsófi szomorkodik, próbál túl lenni a férfin, de sikerül-e neki?
Csaba pedig tovább vadászik, megtalálja-e azt a nőt, akit keres?
Egyáltalán mi lesz velük?

Zsófi egy nagyon bájos, aranyos könyvtárosnő, a 30-as évei elején. Nem szexbomba, teljesen átlagos és pont emiatt lesz szerethető.
Csaba viszont egy önző fafej, aki nem látja a fától az erdőt.

Könnyed, olvasmányos történet, kiszámítható teljesen a vége, nincsenek benne nem várt fordulatok. Egyszerű, aranyos, tudod, hogy mi lesz a vége, de élvezed az oda vezető út olvasását.
Nagyon jól, nagy lendülettel indult, de a közepe felé egy kicsit már idegesített a szereplők tipródása. Nyilván, egyikőjüknek se volt jó az állapotuk és nem értettem, miért nem nyitnak a másik felé. Ha én valakit szeretek és esetleg ott is hagyom, eltelhet 1-2 nap, de tuti nem fogom tudni megállni, hogy ne beszéljük már meg a helyzetet higgadtan. Ha szeretem. ... Szóval a közepe után kicsit már idegesítő volt ez a huzavona.
Néha túl sziruposnak is tartottam, amolyan tündi-bündinek, de összességében kellemes olvasmány volt. Egyszerű, amolyan strandolós, kellemes iróniával. Aki így ismerkedik vagy tervezi, azok szerintem ne hagyják ki. ;o)