Nancy eme bejegyzése eléggé elgondolkodtatott, aztán még rá is tett egy lapáttal, hogy utána neki is kezdtem a Tizenhárom okom volt ...-nak.Itthon már kiveséztük a témát, de kíváncsi lennék a ti véleményetekre is.
A kérdés pedig az, hogy jó-e, hogy egyre több olyan könyvet olvashatnak a fiatalok, amik pl. öngyilkosságról, erőszakról, fiatalon való teherbe esésről, stb. szólnak? (mit pl. a Tizenhárom okom volt ..., Hadd mondjam el ..., Figyelj rám!, Gólyaregény)
Mi a véleményetek? Jó, hogy ilyen könyvek vannak, olvasni tudják vagy inkább elzárnátok gyerekeitek/leendő gyerekeitek elől?
És milyen könyveket ismertek, amik hasonló témákról szólnak, amolyan "jó lenne, ha elolvasnák"?
Én örülök annak, hogy egyre több ilyen témájú könyv jelenik meg, szerintem szükség van rájuk.
Kamasznak lenni nem könnyű, nem könnyű beszélgetést kezdeményezni a szülővel, ha alapból nem olyan a kapcsolat.
És biztos nem könnyű kamasz szüleinek se lenni. Mit mondjuk el neki, hogyan mondjuk el, stb.?
Természetes módon a szülő félti a gyermekét, szeretné megóvni minden gondtól, bajtól. De ehhez szerintem hozzátartozik az is, hogy fel kell nyitni a fiatalok szemét, lássanak.
Nem olyan kemények, mint amilyennek kívülről tűnnek, hisz mégis csak gyerekek.
És visszaemlékezve, kamasz fejjel teljesen komolynak gondoltunk olyan dolgokat, amikre ma már mosolyogva emlékszünk.
Igen, követnek el öngyilkosságot tinik is.
Igen, történnek erőszakok.
Igen, sok fiatal lány szül gyermeket és még sorolhatnám.
Nem szabad homokba dugni a fejünket, ezek megtörténnek. És nem lehet legyinteni rá, hogy "á, az én gyerekemmel ez nem történhet meg". És miért nem?
Beszéljünk velük ezekről a témákról is. Igen, adjuk a kezükbe ezeket a könyveket, majd beszéljük át. Akármilyen nehéz is ez a kor, tudatosítsuk a gyerekben, hogy a szülő mindig ott van mellette, neki tényleg mindent elmondhat és nincs olyan, amit ne lehetne megoldani, megbeszélni.
Tudom, én még könnyen beszélek, hisz Gyerkőc még messze van a kamaszkortól, de egy nagyon közeli családtagom most éli, és előhozza belőlem a saját emlékeimet, illetve felnyitja a szememet, hogy felnőtt fejjel mit hiányolok az akkori szülő-gyermek kapcsoltból.
Amikor egy pici megszületik, leírhatatlanul szoros a szál az anya és a gyermeke között.
Amikor először pillantottam meg a Gyerkőcöt, egyszerűen megszűnt minden. Elmúlt a fájdalom pár pillanatra, nem hallottam hangokat, csak néztem őt, patagzottak a könnyeim, és éreztem, hogy abban a percben minden megváltozott. Érzed, hogy érte tényleg képes lennél gondolkodás nélkül meghalni, mert ő maga lett az életed.
Sokszor nem könnyű, sokszor nehéz, sokszor pokolian nehéz lehet velük.
Egyszer egy könyvben azt olvastam, hogy az életre neveljük a gyerekeket. Ha mi nem leszünk, ők akkor is talpon tudjanak maradni. Egyetértek. Ehhez pedig, néha álomvilágot kell rombolni, szemeket kell felnyitni. De jobb félni, mint megijedni.
Mutassátok meg nekik ezeket a könyveket, hagyjátok, hogy elolvassák, beszéljétek át őket, kérdezzetek ti is, kérdezzenek ők is, és válaszoljatok. Egyszerűen csak BESZÉLJETEK. Hadd mondja el! Figyelj rá!
Ez az én véleményem. ;o)
Szerintem meg is válaszoltad a feltett kérdésedet :-)) Pontosan így látom, hogy szüksége van egy kamasz gyereknek, hogy beszélgessünk velük hasonló kényes dolgokról is. Fel kell nyitni a szemüket és ismerniük kell a világot, nem szabad burokban nevelkedni. És hagyni kell, hogy ha olvasni akar hasonló témájú könyveket, olvassa. A tiltásra mindig ellenkezőképpen reagálnak. Ezt már a pici gyerekünknél is megtapasztalhattuk. A kamaszok sincsenek másképp, feszegetik a határaikat. A dackorszak nem véletlen, hogy újra tombol ebben a korban.
VálaszTörlésSokat kell velük beszélgetni, oda kell rájuk figyelni. Szerintem ott van a baj, hogy akkor nem érnek rá általában a szülők amikor a gyerek akar valamit nagyon elmondani (sietnek, rohannak, csak fél füllel figyelnek, egy aha vagy egy ühümmel elintézik a kamaszt, legközelebb pedig várhatja a szülő, hogy mikor mond el bármit is). Van valami mondás erre, pontosan nem tudom idézni, de kb. így hangzik: Úgy beszélj, hogy meghallja, és úgy hallgasd, hogy elmondja.
Igazad van. Pár hónapja beszélgettem hasonló témáról az egyik rokonommal, tini lányuk van. Ő mondta, hogy mikor mesél nekik a lány, és tudják, hogy hülyeséget csinált, de ezt így nem vághatják neki, mert akkor többet tuti nem mondana el nekik semmit, szóval ilyenkor is úgy beszélgetni vele, hogy "aha, értem, de ugye tudod, hogy ezt lehetett volna így is", rámutatva a hülyeségekre, de nem a gyerek fejéhez vágva, inkább csak olyan hátulról jövősen, hogy ő döbbenjen rá, hogy "jé, tényleg", nem olyan egyszerű. Nem lesz egyszerű. ;o)
VálaszTörlésEzt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésOkos szülők, jól csinálják :-)
VálaszTörlésFiam épp a kis kamasz korát éli-13éves múlt.Már a kezébe a adtam a Kamaszfiúk kézikönyve c. felvilágosító könyvet és látom szívesen forgatja,sőt minap délután hazaérve azt láttam,hogy a hátizsákjából kikandikál a könyv-ezek szerint a fiúkkal a szünetekben ezt bújták:-)
VálaszTörlésNemrég együtt olvastuk ki Kate Mccaffrey:Behálózva c. könyvét ami az iskolai erőszakról szól.
Úgyhogy igen,kell adni a kezükbe ilyen jellegű könyveket!És igen beszélgetni is kell róla.
Timi és Blanka: Ugye, rokon. ;o)
VálaszTörlésSzeretek ilyen témákról tapasztaltabb szülőkkel beszélgetni, aztán igyekszem nem elfelejteni miket mondtak. ;o)
csenga: Ez a könyv olyan, mint régebben volt A tini lányok kézikönyve? Vagy legalábbis ilyesmi volt a címe. Volt benne szó mindenről. Szerelem, szex, érzések, testi változások, stb.
Az ilyen felvilágosító könyvek is nagyon jók. Főleg, ha a szülő nehezebben nyílik meg ilyen témákban, hátha rásegít.
Igen ilyen könyv,laza tini nyelven ismerteti őket a testi,lelki változásokkal.Érthetően ,kultúráltan,elég széleskörűen.
VálaszTörlésKérdezhet a gyerek,de úgy vettem észre ,hogy nagyon szégyenlős mostanában.Így kicsit megkönnyítem a dolgát:-)
Én szerintem nem baj inkább jobb. Én most olvasom a tizenhárom okom volt-ot (igaz 14 éves kortól van rá írva, de én 11 évesen elkezdtem), a figyelj rám megvan és minnél előbb el akarom olvasni, a hadd mondjam el-t könyvtárban olvasom olyan napokon amikor öt órám van. Vagy én pl. 8-9 évesen meg nézztem a Tizenhárom című film drámát (13 éves csaj drogozik,évvet kell majd ismételnie stb) és ezek nekem azt mutatják meg mit ne kövessek el az életben (drog, cigi, öngyilkoság, stb).
VálaszTörlésÉn most vagyok 18, de már 14 évesen foglalkoztattak olyan kérdések, amelyek a körülöttem lévő, velem egykorú társaimat nem. Sokan mondtak már, hogy érettebb vagyok a koromnál, de ez néha átok is. Úgy gondolom, hogy egy gyerek maradjon gyerek egy bizonyos korig, de mindenképpen 13-14 éves korban lassacskán adagolni kell neki ezeket a dolgokat, amit a bejegyzésed elején említettél.
VálaszTörlésÉletemben egy erőszakos krimit olvastam (habár az sem volt annyira vészes), én leginkább filmekből láttam az ilyet.
Viszont lehet, hogy ez volt a baj. Hogy 14-18 évesen megnéztem, vagy csak belenéztem efféle filmekbe.
Most kicsit eltértem, de szerintem jó, ha a gyerek olvas ilyen könyveket, hogy megértse az ilyen tinik helyzetét, hiszen mindenki úgy gondolkodik, hogy ez csak mással történhet meg. Ne adj Isten, hogy abból a másból az "én" legyen, de akkor tudnia kell, hogy van kiút, hogy túl lehet jutni, nem szabad megtenni olyan dolgokat, mint pl. az öngyilkosság. Igenis kell a segítség a mai fiataloknak, én is örültem volna, ha el tudok olvasni egy ilyen-olyanfajta könyvet vagy beszélni arról valakinek, amikor azt hittem, hogy mindennek vége.
Bocsi a hosszú megjegyzésért!
Szerintem jó ha ilyet olvasnak. 10 éves koromban engedte anyukám, hogy olvassak felnőtt témájú könyveket. Sok mindent nem értettem belőle, ilyenkor mindig anyukámat kérdeztem, aki mindent megválaszolt.
VálaszTörlésSzerintem minden szülőnek így kéne tennie, akkor nem olvasnánk arról, hogy sok 11 éves lány már terhes. Jobban vigyáznának magukra.
csenga: de jó, hogy van ilyen könyv fiúnak is! Jó tudni. ;o) A fiúk amúgy is szégyenlősebbek szerintem.
VálaszTörlésMary Alexa Drown: remélem jó sok sorstársad van, akik így megértik a könyvek üzenetét, ehhez is kell egyfajta érettség. Na meg nagyon jó dolognak tartom, hogy ennyire szeretsz olvasni (nézegettem az elmúlt napokban a blogodat).
Üstökös: köszi, hogy ezt így kifejtetted és igazad van. Akkor te is példa lehetsz arra, hogy akármilyen mélynek is érezzük azt a szakadékot, igenis segíthetnek a könyvek és ki lehet evickélni onnan.
(Legalább megtudtam a korodat) ;o)
elhaym: igen, hagyni kéne, hogy a gyerek olvasson egy bizonyos kor után felnőttesebb könyveket, ha érdekli, de mindenképp beszélni kell közben/utána róla, hogy nehogy összezavarodjon, stb.
Bár én 10 évesen nem nagyon akartam felnőttesebb könyveket bújni, de úgy 12 évesen stikában olvastam anyum romantikus könyveit. ;o)
Sajna az én osztályomba nincs olyan aki ilyet olvas. ÖÖÖ..hát köszi mondjuk mostanában sajna nincs rá időm, de azért egy-két könyvet egy hónapban el tudok olvasni.
VálaszTörlésMary Alexa Drown: Egy ideje agyalgatok már egy kérdésen, kíváncsi lennék mi a véleményed róla, mivel a te korosztályodról lenne szó. Szóval akárkivel beszéltem, ők is úgy tapasztalják, hogy kötelező olvasmányokat olvasni nem szeretnek a mai ált. sulisok. Te ezt hogy tapasztaltad az osztályodban, környezetedben? Ha te is így tapasztalod, akkor szerinted megoldást jelenthetne, ha frissítenék a kötelező olvasmányokat? Mármint a régiek helyett újabbak lennének, amik közelebb állhatnak hozzátok. Esetleg ilyen témájú könyveket szívesen látnál akár kötelező, akár ajánlott olvasmányként?
VálaszTörlésIgen, nagyon érzem, hogy mindeki így van vele (bevallom a negyedikeset én sem olvastam végig), de most az mondtam magamnak "Olvasd el muszály" és mivel bennem nagyon meg van az olvasás szeretete küzdök. Hát jó lene ha pl. 9...8...7... (na jó ez inkább nem, mert bevallom az egész sorozat nyomott hagyott bennem, de nem bántam meg) lenne, de itt tényleg arról van szó ha valaki nem szeret olvasni nem fogja elolvasni. Ajánlott olvasmány... oké valami Narnia egy két fejezet még mindig jobb lenne, mint Grimm, Andresen, stb. Én már rég kinőttem a "mesés" korosztályt, bár öcsikémnek szívesen olvasgatok.
VálaszTörlésAmúgy ide az ilyen könyvek közé (Thriteen reasons why, just listen, speak, stb) szerintem berakhatnád a before i fallt is berakhatnád ami most jelenik meg a ciceró kiadó gondozásában kb. 29-én Mielőtt elmennék címmel.
Mary Alexa Drown: Azt még el tudom képzelni, hogy akár a Narnia ajánlott olvasmány legyen, de a 9...8...7...-re kevés esélyt látok. :o)
VálaszTörlésÉn hajlok afelé, hogy változtatni kell, más kötelező olvasmányok kellenek. Egy újabb generációról van szó, akiktől nagyon messze áll a grundok ideje, nem tudják szerintem igazán beleélni magukat, és ezért unalmasnak találják, el se olvassák. Tán, ha lenne egy kis frissítés, meglenne az ösztönzés, akkor tán a kötelezők könnyebben csúsznának.
A "Mielőtt elmegyek" azért nincs kiemelve, mert még nem olvastam, de olvasva a tartalmát, szerintem is az a fajta könyv, ami a "jó lenne, ha elolvasnák" kategóriában a helye.
Ja, még azt szerettem volna írni, hogy szerintem azok, akik elolvasnak már fiatalabb korukban ilyen jellegű könyveket, azoknak talán az intelligenciája is gyorsabban fejlődik, hiszen képes lesz megérteni - úgymond - az életet. Nagyon sok osztálytársam a mai napig olyan primitív, hogy semmi komoly dologra nem bírnak gondolni. Jó, ez most egy kicsit gonosz volt, de tényleg így van! Rengeteg tudatlan fiatal van, aki csak azt hiszi, hogy tud valamit az életről!
VálaszTörlésÉn is megfigyeltem, hogy azokkal a volt osztálytársaimmal, akikkel anno faltuk egészen kis korunktól a könyveket, valahogy más felnőttek lettünk, mint azok, akik nem olvastak úgy. Teljesen másképp nézünk a Világra. Tán komolyabban.
VálaszTörlésBár az is lehet, hogy eleve azok a gyerekek, akik szeretnek olvasni, komolyabbak a társaiknál.
Bár a többiek már mindent elmondtak előttem, azért én is hozzászólnék a témához, ha nem baj :)
VálaszTörlésSzerintem szükség van az ilyen könyvekre. A legtöbb esetben ugyanis a szülők valóban nem érnek rá kamaszgyermekük problémáival foglalkozni. Számukra ezek nem is tűnnek problémának, mert hisz ők már kinőttek ebből a korból, gyakran elfelejtik, hogyan éreztek akkor. Talán észre sem veszik, hogy a gyerekük bajban van. Mert hiszen nem sok tini beszéli meg a gondjait az "ősökkel". Az olyan regények, mint a Hadd mondjam el (épp a napokban olvastam ki, és nagy hatást gyakorolt rám) erre is megtanítanak. A hallgatástól csak rosszabb lesz, nem szabad elfojtani a bánatot, mert belülről emészt fel. Igenis rá kell bírni a szülőt, hogy figyeljen! Akár úgy, hogy a kezébe nyomunk egy ilyen könyvet. Nem csak a gyereknek lehet hasznos olvasmány. Hát, ez az én véleményem! :)
:o) Köszönöm Timchee, hogy te is megosztottad a véleményedet. :o) Teljesen igazad van örülök, hogy egyet értetek velem, szükség van az ilyen könyvekre. Én valahol sajnálom is, hogy amikor én voltam tini, nem nagyon voltak ilyen történetek. Most pótlom a hiányosságot. ;o)
VálaszTörlés