2016. július 29., péntek

Pierre La Mure: Moulin Rouge

A Moulin Rouge plakátja
Bevallom őszintén, a képzőművészetért sose voltam oda. Meg tudom állapítani természetesen egy festményről, hogy tetszett-e avagy sem, de korántsem tud olyan szinten lelkesíteni, mint pl. egy könyv. Nyugtázom, hogy szép avagy sem (én is tudnék-e kb. ugyanilyet összehozni vagy sem, tán kicsit értetlenkedek, hogy ez a semmiség mitől is lett olyan értékes, mert egy 4 éves gyerek is összehozná), aztán tovább is lépek, nem hagy bennem maradandó nyomot. Miért is olvastam el akkor egy olyan festő életregényét, akiről nem is hallottam mindaddig a napig, amíg a könyvet a kezembe nem nyomták? Pusztán csak az ajánlás miatt. Megbántam-e? Nem.

A könyv Henri de Toulouse-Lautrec életét eleveníti fel szívfacsaró módon. A festő 1864-ben született Franciaországban és 37 éves korában hunyt el. Grófi családból származott, így nem kellett megtapasztalnia a szegénységet, a sors másképp tett a hátára hatalmas terhet. 
A szülei első unokatestvérek voltak, Henri tizenéves koráig a kortársainak megfelelően nőtt és fejlődött, de aztán az élete fenekestől felfordult. Több baleset is érte, majd megállt a növekedésben. Az alsó teste egy gyermeké volt, felsőteste pedig férfié. Ne kerülgessük a forró kását, a férfi külseje sokakban visszatetszést keltett, a saját apja se tartotta vele a kapcsolatot, csak az édesanyja állt mellette mindvégig. 
Eredeti címe: Moulin Rouge (1950.)
Kiadta: Vince (2001.)
Oldalszám: 422
Forrás: saját
Értékelésem:
Henri elhatározta, hogy festő lesz és mindent feltett erre a lapra. A barátai révén megtanulta, hogy festőnek lenni egyet jelent a szegénységgel. És bár anyagi gondjai nem voltak, de a várva várt hírnév csak nem akart beköszönteni mindaddig, míg el nem készítette a megnyíló Moulin Rouge figyelemfelkeltő, megbotránkoztató plakátját. Innentől kezdve ajtók nyíltak meg előtte, de Henri nagyon boldogtalan volt. Semmi másra nem vágyott csak arra, hogy egy nő elfogadja olyannak amilyen és szerelemből szeresse, de ezt sose tudta elérnie. Így szép fokozatosan inni kezdett és hát 37 éves korában magányosan, a hírnév küszöbén elhunyt.

Annyira szívfacsaró az élettörténete, hogy azt nem lehet szavakkal kifejezni. Nagyon jószívű, segítőkész, tisztelettudó férfi volt, akiben hatalmas volt a szerelem utáni vágy és a megfelelés. Szomorúnak tartom, hogy a testi adottságai mögé senki se nézett, egy nő se tudott beleszeretni. Nagyon igazságtalan sorsnak tartom ezt az élettől. Más ütötte-verte, prostituáltat csinált a "szerelméből", a nő mindig megbocsátott és visszament ehhez az alakhoz, ő elhalmozta minden földi jóval, az odafigyelésével, szeretetével az épp aktuális "szerelmét" és a végén mindig pofára esés lett belőle, mert "te csúnya vagy, törpe vagy, gnóm vagy, undorító vagy". Nagyon szomorú, igazságtalan és annyira mindennapi. :o( 

"Ne várj a nevetéssel, amíg boldog leszel, mert meghalsz anélkül, hogy valaha is nevettél volna."

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése