Mrs. Raisin hozzászól

Még egy nyáron olvasott könyvvel kapcsolatban, osztom meg veletek a véleményemet, nem kicsit más formában, mint megszokhattátok, de ehhez volt most kedvem. ;o)

Kedveskéim, 

szeretném a figyelmükbe ajánlani a sorozatom első kötetét, melyben kezdetét veszik a kalandjaim. Na de először bemutatkozom, hisz az illem így diktálja. Agatha Raisin vagyok. 53 éves üzletasszony, aki hosszú évekig vezette a reklámügynökségét. A semmiből küzdöttem fel magamat a csúcsra, elváltam, gyerekem nincsen, a munkámnak éltem. Sokak szerint nagyon rideg vagyok, és tipikusan olyan ember, aki ha ráharap valamire, addig bizony nem engedi, amíg meg nem szerzi magának. Ez a szakmában nagy előnyt jelentett. Most viszont úgy döntöttem, hogy nyugdíjba vonulok, és kiélvezem munkám gyümölcsét. 

Cotswold

Először is eladtam a reklámügynökségemet és Londonból Cotswoldba költöztem. Ez egy festői kis hely, messze Londontól. Tudják, tipikusan olyan, ahol az utcán ránk köszönnek a többiek, ahol a boltos tudja a nevünket, ahol nőegylet van és társai. Ahol mindenki cukormázas és szirupos. Na szóval, ide csöppentem én.

Először nem találtam a helyemet, és bár a lakók kedvesek voltak velem, mindenki köszönt és pár szót odavetett az időjárásról, de komolyabban nem fogadtak be. Aztán jött a pitesütő verseny! Biztosra vettem, ha sikerül megnyernem, akkor onnantól kezdve mindenki keresni fogja a társaságomat. Igen ám, de hogy a búsba süssek pitét, ha eddig a konyha közelébe se mentem soha? Nos, a válasz egyszerű: sehogy. Helyette elmentem a kedvenc helyemre, ahol isteni spenótos pitét sütnek, vettem egyet, hazavittem, majd beneveztem vele a versenyre, mintha a sajátom lenne. Tudom, hogy ez nem volt szép tőlem! Utólag én is okos vagyok! Mert ekkor kezdődött a probléma.

Mr. Cummings-Brownie ugyanis evett 3 szeletet a pitémből (tegyük hozzá, hogy nem nyertem, de bunda volt az egész), majd elhalálozott. Esküszöm, nem én tehetek róla! A nyomozás kiderítette, hogy véletlen baleset történt, de én nem nyugodtam. Biztosra vettem, hogy gyilkosság áldozata lett a férfi, és a nyom után eredtem. 

Szóval erről szól A spenótos halálpités könyvem. Tudom, kicsit Agatha Christie-s, de a lényeg úgy is csak az, hogy a végén kiderül, ki is volt a tettes. Persze a kiléte kézenfekvő volt, csak a hogyan kérdése tette bonyolulttá az egészet. Ha kíváncsiak a nyomozásomra, akkor tartsanak velem az első kötetemben! ;o)

 Agatha Raisin

A blog írójának hozzászólása: A kapcsolatom érdekesen kezdődött a könyvvel, ugyanis sokáig halpitének olvastam a címet. ;o) 
Na de a lényeg. Eléggé Agatha Christies (szándékosan) a történet, de nagyon olvasmányos. Nem bonyolult, az első perctől kezdve sejteni lehet, hogy ki a tettes, a problémát az okozta, hogyan sikerült megvalósítania a gyilkosságot. Élveztem az olvasását, kellemes volt, néhol egy kicsit rideg, de maga Agatha is ilyen. Ajánlom a figyelmetekbe. ;o)
___________________

Eredeti címe: The Quiche of Death (1992.)
Kiadta: Ulpius-ház Könyvkiadó (2011.)
Oldalszám: 342
Sorozat: Agatha Raisin #1.
Ára: 3499
Forrás: kölcsön kapott
Értékelésem: