Veronica Roth: A beavatott

Eredeti címe: Divergent (2011.)
Hazai megjelenés: Ciceró Könyvstúdió (2012.)
Oldalszám: 428
Ára: 2990
Sorozat: Divergent trilógia (1. kötet)
Forrás: kiadó (recenzió)

Kiknek ajánlom?: Mindenkinek, aki szereti az
elképzelt jövőben játszódó
történeteket.

Nagyon kíváncsi voltam Veronica Roth trilógiájának első részére. Már csak azért is, mert külföldi blogokban folyamatosan a második rész visszaszámláló dobozkájába botlottam bele. Mi az, amit ilyen sok külföldi könyves blogger ennyire vár? Milyen lehet egy ilyen történet? Arról nem is beszélve, hogy amikor megtudtam 23 éves az írónő, már csak a kora miatt is kíváncsi lettem, mit hozott vajon össze.

Több helyen belefutottam, hogy A beavatott amolyan második Az Éhezők Viadala. Először nem nagyon értettem miért gondolják így az olvasók, aztán amikor elkezdődött a "kiképzés" kezdtem kapizsgálni. Ugyanakkor szeretném határozottan kijelenteni, A beavatott nem Az Éhezők Viadala. Szó sincs durva gyilkolászásról, gyerekeket egymásnak ugrasztásról, kaptok egy lándzsát aztán éljétek túl az arénát. Veronica Roth története teljesen más.

Egy olyan elképzelt jövőben játszódik, amelyben a társadalom 5 csoportra oszlott. Minden tökéletes lehetne, hisz mindenki oda tartozik, ahova való, származástól függetlenül, na de a probléma még a tökéletes társadalomban is kialakul.
Vannak az őszinték, önfeláldozók, bátrak, barátságosak és a műveltek. Minden fiatalnak 16 évesen el kell döntenie, hogy melyik csoportban akarja tovább folytatni az életét, hova való igazán. Ha csoportot váltanak, akkor lényegében elszakadnak a családjaiktól és onnantól kezdve egy addig számukra teljesen ismeretlen közegbe kell beilleszkedniük, élniük, életben maradniuk.
Beatrice a bátyjával és a szüleivel az önfeláldozók csoportjában él. Az életük másról sem szól, mint mások előtérbe helyezéséről, szinte láthatatlanok a társadalomban. A lány úgy érzi, hogy ő igazán nem ebbe a csoportba való, valahová máshova húzza a szíve, majd eljön a nagy nap, amikor döntenie kell. Vajon hogy fog dönteni? A családjával marad vagy a szívére hallgat és megteszi azt a bizonyos hatalmas lépést? És ha csoportot vált, akkor vajon melyik csoporthoz tartozik?

Az írónő blogja

A könyv eleje számomra elég lassan, unalmasan indult. Végig futott a fejemben is, hogy itt valami nem stimmel: Ezt a könyvet ajnározzák úgy az óceánon túl? Aztán ahogy haladtam előre a történetben, végre felpörgött a cselekmény, úgy lett egyre izgalmasabb, olvasmányosabb, úgy lettem egyre jobban a rabja.

Mint ahogy sejteni lehet, igazán ez a társadalom ebben a formájában sokáig nem működőképes. Ellentétek alakulnak ki, az egyik a másik fölé akar kerekedni, harcok készülődnek és persze a polgárok között is megvannak mindig az amolyan kiválasztottak, így ebben a könyvben is.

Az írónőnek sikerült nagyon jól lefestenie az olvasónak az elképzelt világképét. A karakterekkel se volt problémám, bár azt nem tudom mondani, hogy hozzám nőttek volna, annyira hű de nagyon megszerettem volna őket. Izgultam, szorítottam értük, de megmaradtak könyvbéli szereplőknek. SPOILER! Ha kijelölöd egérrel, olvashatóvá válik a szöveg! Azt viszont nagyon sajnáltam, ami Beatrice anyukájával történt. Jó lett volna, ha többet meg lehetett volna tudni az életéről, de reménykedek, hátha. SPOILER vége!

Egy leheletnyi szerelmi szál is bele lett szőve a történetbe, aminek romantikus szívem csak örülni tud. Ezek után főleg kíváncsi vagyok arra, hogy mi lesz a sorsa ennek a társadalomnak, mi lesz a szerelmeseinkkel.
Ha minden igaz, a könyvből film fog készülni amúgy. ;o)