Brandon Hackett: Az ember könyve

Kiadta: AGAVE Könyvek (2012.)
Oldalszám: 290
Ára: 2980
Forrás: kiadó (recenzió)

Kinek ajánlom a figyelmébe?:
sci-fi kedvelőknek mindenképp, de akik
annyira nincsenek oda a műfajért vagy még
nem nagyon ismerkedtek vele, azok szerintem
bátran belefoghatnak!

Többször említettem már, hogy nem vagyok oda a sci-fiért. Igazán nehéz megfogalmaznom, hogy mi is a bajom ezzel a műfajjal, egyszerűen csak nem tudnak annyira megfogni az ilyen könyvek, mint pl. egy történelmi regény. Lehet, túl biztosan állok két lábbal a földön és nem tudok messzire elrugaszkodni, de nagyon nehéz magam elé képzelni, ahogy az emberiség más bolygón él vagy épp úgy utazunk a csillagok között, mint jelenleg a metrón a metrómegállók között. (Már ha épp nem gyullad ki vagy robban le.)
Mindezek ellenére amikor a várható megjelenések között ráakadtam Az ember könyvére, nagyon kíváncsi lettem rá.

Első körben nem is tudtam, hogy a szerző magyar, csak az szúrt szemet, hogy egy budapesti kamasz is szerepel a főszereplők között. Lássuk be, azért külföldi írók max. mellék-mellék szereplőnek mutatnak be egy-egy honfitársunkat, így ebből már sejtettem, hogy álnévvel van dolgunk.

A jelenben játszódik a történet, amikor is egyik pillanatról a másikra 3000 ember egy űrhajóban találja magát. Igen, ezt úgy képzeljétek el, hogy van aki pl. épp nyugodtan vezet egy autópályán, majd hipp-hopp a következő pillanatban őrült módjára tapos a fékre, nehogy nekimenjen egy előtte termett busznak. Aztán az utasok kiszállnak, észreveszik, hogy a semmiből előterem egy repülőgép, ott egy épület virít -ami nyilván nem oda lett tervezve- és az emberek döbbenten, értetlenül néznek az égre, fogják fel, hogy egy űrhajóban vannak, továbbá szinte fénysebességgel távolodnak el a Földtől. Elég gyorsan rájönnek, hogy elrabolták őket az űrlények, de az okra nem tudnak rájönni.
Miközben egyre távolodnak a Földtől, egyesek próbálják a tömeget összefogni, mert fejetlenség kezd el uralkodni.
Igazán 3 főszereplő van. A 14 éves budapesti kamasz, Attila, aki összebarátkozik a 10 éves Auroraval. A kislány édesapja a titokzatos orosz vállalkozó, aki volt olyan szerencsés, hogy a feleségével és a lányával együtt lett elrabolva, mert sokan család nélkül, egy szál magukban csöppentek az űrhajóra.
Aztán az idegenek kapcsolatba lépnek az emberekkel Attilán és Auroran keresztül, ezzel pedig felborítanak mindent. Mi a céljuk? Milyenek? Egyáltalán valaha is visszakerül ez a 3000 ember a Földre? Mi lesz velük? ...

Én még sci-fit ilyen gyorsan nem faltam be. Durván 2 és fél nap alatt végeztem vele, ami a mostani "életem" mellett hipergyors teljesítmény. ;o)
Brandon Hackett előtt megemelem a kalapomat. Alapjáraton van egyfajta "előítéletem" a mai magyar írókkal szemben, de ha nem tudnám, hogy magyar, meg nem mondanám a könyvről. Egyáltalán nem lehetett érezni a magyar beütést, a majmolós amerikai fílinget.  
Az ember könyve nagyon jól megírt, izgalmas, olvasmányos sci-fi.
A szerző igyekezett nagyon részletesen ábrázolni a kitalált és jól felépített kis álomvilágát, még nagyjából én is láttam magam előtt a bolygót, az űrlényeket, ami nem kis dolog. :oP

Viszont fura volt, hogy előzmény szinte nincs, egyből belevágott a sűrűjébe. Hiányoltam a megszállást, némi kis előzményt.
Tetszett a részletes ábrázolás, a karakterekkel se volt semmi bajom, a 10 éves Aurorát nagyon megkedveltem.
Viszont amolyan biztosítékot kivágós rész volt a 14 éves kamasz szexuális ismerkedése, vagy nem is tudom minek nevezzem. Ugyanis voltak benne enyhébb forró pillanatok, de ez nálam nem épp a kellemes borzongást érte el, hanem ellenkezőleg, a kellemetlent, a fújolósat. Tán kihagytam volna, mindenesetre ezekhez a részekhez gyomor és idegzet kell szerintem.
Továbbá az idegenek kommunikációját jobban megértettem volna, ha rendesen beszélnek, mert miért is ne? ;o)
Mindezektől függetlenül ez egy szuper sci-fi, ajánlom a figyelmetekbe.