Sandra Gulland: A Napkirály szeretője

Eredeti címe: Mistress of the Sun (2008.)
Kiadó: Tericum Kiadó (2008.)
Oldalszám: 492
Ára: 3570 Ft
Forrás: könyvtár

Nagyon tetszett az írónő Napóleon trilógiája, így egy kicsit megdöbbentem amikor tavaly tudtam meg, hogy bizony jelent meg másik könyve is már, méghozzá még 2008-ban, A Napkirály szeretője.
Túlzottan pozitív véleményekbe nem nagyon botlottam a történetről, valahogy nekem is olyan érzésem volt, hogy nem fogja tudni überelni a trilógiát és ez amolyan lefelé szálló üstökös lesz majd.

Történelmileg a Napkirály idejében, vagyis az 1600-as évek második felében vagyunk.
Louise de la Valliére életét követhetjük nyomon 6 éves korától egészen a haláláig. Most biztos többen is értetlenkedve húzzák fel a szemöldöküket, hogy ki is lehet ez a nő, én se túlzottan voltam képben. Nos, Louise, más néven csak Petite a király egyik kedvenc szeretője volt, akit állítólag a legjobban szeretett. Az ő felemelkedéséről olvashatunk.

Szerintem rettentő unalmasan indult a könyv. Ha nem Gulland írta volna, akkor nagy valószínűséggel feladtam volna az olvasását, de így egyszerűen nem tudtam megtenni és vártam, hogy csoda történjen. Ez be is jött. :o) Igazán már nem tudnám megmondani, hogy mikor kaptam magamat azon, hogy nem szenvedve olvasom a történetet, hanem falva, de minden bizonnyal valahol ott történhetett meg ez a fordulópont, hogy Petite a királyi udvarba került, a király sógornőjének az udvartartásába.

Fura volt, amikor tudatosodott bennem az Amber után, hogy bizony a Napkirály sógornője nem más, mint II. Károly angol király húga.
Egy kicsit olyan érzésem volt, mintha ez a könyv egy teljesen más világ lenne. Az Amber valamilyen szinten "erotikus" volt (jobban mondva az írónő merte érzékeltetni, hogy mi történhetett a szereplők között), de A Napkirály szeretőjében minden olyan finomkodó. Amikor csak sejted, hogy nem a gólya hozza a kisbabát, de belegondolni nem gondolsz bele, hogy mégis hogy jött létre. Bár az Amberben is olvasható volt, hogy maga London egy koszfészeknek is megfelelt, de mégis amikor az udvarról olvashatunk, csillogást-villogást érezhet az olvasó. Azt, hogy ők tényleg úgy éltek, mint a mesékben, habos-babos ruhákban, parfümillatúak voltak és már el is képzelnénk ahogy megmártóznak a habos vízben és a WC-n lehúzzák a toalettpapírt (ami nyilván nem volt így, de értitek, csak az ÉRZÉS), erre meg ebben a könyvben pont az ellenkezőjét érezhetjük. A Napkirály szeretője kitér arra, hogy nem nagyon fürödtek akkoriban a főnemesek sem, hogy pl. a nők azért nem mosták meg az arcukat, mert szerintük így hamarabb ráncosodtak, hogy bizony nem létezett az angol WC (elég durva volt amikor a hercegkisasszony az "elhasznált" rongyot a komornája kezébe nyomta) és így tovább. Mindennek nevezném csak épp előkelőnek nem.

Na de visszatérve a történetre. Kicsit nehezen tudtam belegondolni, hogy ebből a pöttöm kislányból majd egy király szeretője lesz, mert valahogy már maga a "szerető" fogalma bennem a "bukott" képpel azonosult. Nos, Petitéről mindent lehet mondani, csak azt nem, hogy "bukott" lenne.
Ő ugyanis egy nagyon fura karakter. Vallásos és tényleg szerelmes a királyba, más férfit soha nem is ismert rajta kívül. Gyermekeknek adott életet, akár az életét is feláldozta volna ezért a szerelemért, majd a könyv vége felé olvasni lehet, hogy hatalmas áldozatot hozott a gyermekeiért.
Kicsit idillikus volt ez a románc és nagyon naiv. Nehezen tudom elképzelni, hogy a király sokáig tényleg olyan hűséges lett volna (persze a "hűségeset" úgy értve, hogy nem volt más szeretője), mint ahogy ábrázolva van.
Összességében történelmileg hiteles regénynek tartom. Nem nagy durranás, de kellemes olvasmány. Az viszont biztos, hogy nem a legjobb az írónőtől.


Louise 1644-ben született és 66 éves korában halt meg. 5 gyermeket szült a királynak, ezek közül a két legfiatalabb élte meg a felnőttkort, akiket később a király törvényesített.
XIV. Lajos 1638-ban született és 77 éves korában halt meg. Első felesége a spanyol Mária Terézia volt, akitől 6 gyermeke született, de csak az elsőszülött fiú élte meg a felnőttkort. Második felesége az utolsó szeretőjéből lett (Maintenon márkinő), akit 1683-ban titokban vett feleségül.
Elviekben 8 hivatalos szeretője volt élete során, 13 gyermeke született összesen a szeretőitől. Őket a későbbiek során törvényesítette. Az egyik leghíresebb szeretője Petite (Louise), a másik pedig Montespan márkiné, aki attól se riadt vissza, hogy megmérgezze a vetélytársait, így pl. a király sógornőjét. A történet szerint Petite az egyik gyermekét is az egyik mérge miatt veszítette el, illetve tört az ő és gyermekei életére.

Petite életét többen is feldolgozták, maga Dumas is. Tudtommal magyarul nem jelent meg a könyv, de 2008-ban kapható lett angolul itthon is.