2019. október 23., szerda

Beth O'Leary: Az ​ágybérlő

Eredeti címe: The Flatshare (2019.)
Kiadta: General Press (2019.)
Oldalszám: 456
Forrás: kölcsön kapott
Értékelésem:
Ó, annyira, de annyira vártam, hogy olvashassam ezt a könyvet! Már a megjelenése óta vártam, azonnal felkeltette a figyelmemet a fülszövege. 
Sem filmben, sem könyvben nem találkoztam még az ágybérlős alapszituációval és nagyon kíváncsi voltam arra, mit fog ebből kihozni az írónő. Ráadásul romantikusnak is találtam és izgatott voltam, hogy vajon a főszereplők hogyan fognak végül összejönni.
Szóval meglett a könyv és még aznap este nekikezdtem. Izgatott voltam, ugyanakkor féltem is. Olyan sokszor előfordult már velem, hogy nagyon kíváncsi voltam egy történetre, majd hatalmas csalódás lett belőle! Féltem ettől, féltem a csalódástól. És örülök annak, hogy nem kellett csalódnom.

A szituációt fentebb már említettem, Tiffy és Leon ágybérlők. Mind a ketten rá vannak szorulva a pénzre, ezért Leon amolyan társbérlőt keresett maga mellé, akivel felváltva használják a lakást és így sose kell találkozniuk.
Tiffy nappal dolgozik, így ő éjszaka használhatja, Leon éjszakás, így nappal övé a lakás. 
Kezdetben csak post-iteken tartják a kapcsolatot, ami egyszerre nagyon aranyos és valahol romantikus is, pedig teljesen ártatlan az egész. Mivel sose találkoznak, valamit ki kellett találniuk, hogy jobban megismerjék egymást. Szóval üzengetnek egymásnak és egyre szimpatikusabbak is lesznek a másiknak. Aztán persze eljön a perc, amikor teljesen véletlenül összefutnak és ez mindent a feje tetejére állít.

"– Mindenki tudja, hogy a közös albérlet első aranyszabálya, hogy nem szabad együtt aludni a lakótárssal!"

Az ágybérlők egy nagyon kedves, aranyos, bájos történet, kellemes humorral
Nem csalódtam a cselekményben, tetszett a felépítése. A kezdeti üzengetés, a véletlen találkozás, majd a fokozatosan kialakuló kapcsolat.

Tetszett, hogy mind a két főszereplőnek megvolt a maga problémája. Tiffyé szerintem kicsit hangsúlyosabb volt, de lehet csak azért, mert én is nőből vagyok. Ugyanakkor megértem Leon titkolózását is.
Szimpatikus volt a két karakter és örülök, hogy minden jó lett a végén. Bár azt kicsit furának tartom, hogy Leon nem nyomozta le Tiffyt. Szerintem ez annyira alap, ha valakivel "együtt élek" és nem ismerem, előtte legalább a Facebookon lecsekkolom, hogy nem-e baltás gyilkos. De persze, akkor oda lett volna a történet egyik poénja!

Ha szeretitek a könnyed romantikus történeteket, akkor szívből ajánlom a figyelmetekbe ezt a könyvet!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése