Jessie Burton: A babaház úrnője

Eredeti címe: The Miniaturist (2014.)

Kiadta: Libri (2015.)

Oldalszám: 504

Forrás: saját

Értékelésem:

Teljesen véletlen, hogy ez a könyv a kezeim közé került, de micsoda véletlen volt! Már a címe megbabonázott, aztán a borítója és a fülszöveg is, olvasva pedig teljesen elvarázsolt. Beszippantott, a rabjává tett, imádtam olvasni!

Hollandiában játszódik a történet a XVII. században. Nagyon szeretem a történelmet és úgy érzem, hogy eléggé képben is vagyok világtörténelem terén, de mégis olvasva ezt a könyvet nyugtáznom kellett, hogy ez a korszak ilyen mélyen nem maradt meg bennem.
Nem éltem volna a XVII. századi Hollandiában, amikor bármilyen csipp-csupp hülyeség miatt embereket lehetett feljelenteni, elintézni a megölésüket, meg alapjáraton olyan merev szabályok közt élni, ami szinte megfújtja a lakókat. Az állandó félelem, hogy valaki valakit elárul, hogy bajba keverik, hogy nem úgy viselkednek, ahogy a többség szerint kell.
Nos, ilyen korban él a 18 éves Nella, amikor is férjhez megy egy neves és gazdag kereskedőhöz és Amszterdamba költözik vidékről. A lány ártatlan, naiv, de az élet megedzi. Semmi se olyan lesz férjes asszonyként, mint ahogy számított rá.
Először is a házban rajtuk kívül még 3-an élnek. A férje vénkisasszony húga, valamint egy néger férfi szolgáló és egy holland lány. Rajtuk kívül más nem nyerhet betekintést a házba. Elég elszigetelten élnek, a házat pedig nem más irányítja, mint a merev, vallásos, basáskodó húgocska. Nellának semmi beleszólása nincs a háztartás vezetésébe, neki lényegében valamiért csak lennie kell a férfi mellett.
Másodszor a férje nem közeledik felé, ha értitek mire gondolok. ;o)
Harmadszor, a férje meglepi egy különleges ajándékkal, egy babaházzal, mely a saját otthonukat ábrázolja élethűen. Ez tán eddig nem is lenne fura, de Nella rejtélyes ajándékokat kap egy miniatűrkészítőtől a babaházához és mintha ezek a tárgyak előre megjósolnák a jövőt. ... Vagy épp csak megmutatják mindazt, amit Nella nem hajlandó látni. ...

Végig olvasva a történetet, az annó rendszer jutott eszembe. Amikor az emberek bezárkóztak otthonaikba, félve, otthon sutyorogtak és bármikor bárkit bajba lehetett keverni egy feljelentessél, ami akár alaptalan volt, akár nem. 

Nagyon olvasmányos Jessie Burton története, imádtam minden oldalát. Nem akartam gyorsan haladni az olvasásával, sőt, szinte megrágtam minden mondatot, rettentően tetszett.
Imádtam a szereplőket, a titkaikat.
Imádtam és vártam az újabb kis miniatűröket és az egyfajta nyomozást, hogy mit jelentenek a kis tárgyak, miért kapja ezeket Nella és mihez fognak vezetni.

Ami pedig a sorsokat illeti. Mind az 5 szereplő szimpatikus volt (Nella, a férje, a sógornője és a két háztartásbeli segítő), a szívemhez nőttek.
Nagyon sajnáltam ami Johannessel történt, az egész életét, az állandó bújkálását.
De ugyanennyire sajnáltam Marint is. A sorsát pedig még inkább.

Könnyed történet, tán egy kicsit más végkifejletre számítottam, egy kis mágiára, varázslatra, de minden inkább valóságos, élethű és szomorú. Mindezek megtörténhettek a múltban, tényleg így éltek az emberek. Rettegve, elbújva, megtagadva önmagukat.