Félbehagyva- Peter Prange: Égből lopott szerelem

Eredeti címe: Himmelsdiebe (2010.)
Kiadta: GABO (2013.)
Oldalszám: 578

Amikor Laura Paddington, egy húszéves festőnövendék és Harry Winter, a negyvenes éveiben járó világhírű avantgard művész egy londoni kiállításmegnyitón találkozik, talán a 20. század egyik legnagyobb szerelmi története kezdődik el.
Szülei akarata ellenére Laura követi a harmincas évek Párizsába Harryt, ahol az élet a művészek között folyamatos ünnep, fiesta, a napok folytonos varázslatban telnek. Amikor a párnak mégis elege lesz Párizsból, a provence-i Sainte-Odile-ban vesznek házat, ami a földi Paradicsomot jelenti számukra, s ahol fantázia és valóság állandóan keveredik egymással. Itt kezdenek neki közös alkotásuknak, az Égi zsákmánynak, szerelmük krónikájának.
De rossz idők járnak Európára, s a szerelmesek elszakadnak egymástól…
Nem tudni, mi az erősebb: a valóság vagy az álomvilág, a barbárság vagy a szerelem.

Nagyon kíváncsi voltam erre a könyvre, mert tudjátok: a II. vgh-s történeteket nagyon kedvelem. Ha van benne egy kis romantika, akkor meg pláne. Ha esetleg köze van a holokauszthoz, akkor pedig kihagyhatatlan számomra. Nos, ezzel a könyvvel kapcsolatban számítottam mind a 3 dologra.
Félbehagytam, de senki se mondhatja, hogy nem adtam neki esélyt, mert a 344. oldalon mondtam azt, hogy elég volt, ennyi volt, nem birom tovább.

Mi is volt a problémám? A főszereplőink művészek és magának a történetnek is olyan a hangulata, mintha művészet lenne. Látomások, összemosódások a képzelet és a valóság között, amikor nem tudtam eldönteni, hogy amit olvasok, az tényleg megtörtént vagy épp csak beszívott a főszereplő vagy csak simán nem normális. 

"A művészet – mondta Bernini, mintha Clarissa gondolataiban olvasott volna – hazugság, mely segít felismerni az igazságot. Ez az egyetlen komoly dolog a világon. Ezért nem lehet sohasem komoly."

Tán olyan olvasót, aki művészeti beállítottságú elvarázsolhat ez a történet, de mivel én nem ilyen vagyok, számomra csak fura volt az egész és zavaró.