Pozitívan csalódtam, teljesen magával sodort a majdnem 500 oldalával. Faltam, élveztem, mindig alig vártam, hogy végre legyen egy kis szabadidőm és folytatni tudjam Varvara történetét.
Azt nem tudom, hogy mennyire volt hiteles -bevallom, hogy Oroszország ekkori történelme nem nagyon maradt meg bennem a történelem órákon tanultak alapján-, de sikerült nagyon jól elém festenie ezt a kort.
Egyetlen dolgot sajnáltam és vontam le emiatt az 1 csillagot: részletesen megismerhetjük Zsófia „trónra” emelkedését, de mégis amikor bekövetkezett az adott pillanat, azt az írónő elintézte fél oldalban. Ráadásul az azt követő időszak is nagyon rövid szerepet kapott csak. Olvastam volna részletesebben a puccsról és Zsófia uralkodásáról, ami ténylegesen II.bNagy Katalinná tette. Hiányérzetem maradt, mintha nem lenne teljesen egész a történet, mintha a végére elfáradt volna az írónő a mesélésben.
Bárcsak kitartott volna, akkor tökéletes lehetett volna. …
"Figyelt, mesélt és jelentett. Tudta, hogy a Téli Palotában a falnak is füle van. Varvara éles eszének és jó megfigyelőképességének köszönhetően került II. Erzsébet cárnő szolgálatába. Nemcsak a kémkedés művészetét tanulta meg, hanem azt is, legyen résen s várjon a nagy lehetőségre.
És a nagy lehetőség meg is érkezett az anhalt-zerbsti hercegnő, Zsófia személyében, akit a cárnő azért hozatott az udvarba, hogy hozzáadja unokaöccséhez. A fiatal lánynak csak egy bizalmasa lesz, Varvara, aki bár hűségesen szolgálja a cárnőt, sokat segít Zsófiának az orosz udvari életbe való beilleszkedésben, a lelki fájdalmak elviselésében, a rosszindulatú pletykák távoltartásában, s végül a trónra jutásban.
Zsófia áttér az ortodox hitre és új nevet kap: Katalin lesz, a majdani II. Nagy Katalin, Oroszország legerőteljesebb és legbefolyásosabb cárnője, aki uralkodásának ideje alatt megreformálta a törvényeket, politikai befolyást szerzett Oroszországnak, fellendítette az építészetet, támogatta a művészeteket és az oktatást."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése