Markus Zusak: A könyvtolvaj

Igazán ennek a könyvnek nem sikerült felhívnia magára a figyelmemet- pedig nagyon szeretem a II. vgh. alatt játszódó történeteket-, de annyi elismerő véleményt olvastam róla, hogy úgy éreztem, nem hagyhatom ki.
2005-ben jelent meg The Book Thief c.-mel, ekkor az írója még csak 30 éves volt. Meg is döbbentem ezen az információn, mert úgy éreztem, hogy egy idősebb férfi írhatta, sok-sok évvel, tapasztalattal a háta mögött, aki tán megjárta a táborok poklát is. De nem.
Közel 30 nyelvre fordították le azóta A könyvtolvajt, vezette a New York Times bestseller listáját és az Amazon.com-on is sokáig az első helyen szerepelt.
Most pedig itt ülök és megint nem tudom eldönteni, hogy tetszett avagy sem.

Érdekesnek, újdonságnak tartottam, hogy a Halál meséje alapján olvashatjuk a történteket.
Volt egy elképzelésem, hogy miről is fog szólni, durva dolgokra számítottam, de ezek igazán nem szerepeltek a könyvben. Persze megható, elgondolkodtató, néhol felháborító volt, de nem az a fajta, amikor patakzanak a könnyeim, a falnak akarom dobni és magamban kiáltok, hogy tehettük mi emberek ezt egymással.
Kicsit untam is és vártam, hogy a végére érjek, kiderüljön, hogyan is fog befejeződni.
Ugyanakkor szimpatikusak voltak a szereplők, főleg Papa. Liesel pótcsaládja amolyan reménysugár a sötétségben, ami jelzi, hogy nem minden és mindenki gonosz.

A Halál jövőben történő előrevetítései borzongással töltöttek el. Mint amikor nézel egy filmet, teljesen belemerülsz, majd valaki benyögi melletted, hogy ja, amúgy a pasi 20 perc múlva meg fog halni. És onnantól kezdve azt várod, hogy mikor és hogyan fog bekövetkezni.

El kell ismerni, hogy Markus Zusak tud írni. Tőmondatok ide vagy oda. ;o) Az elején teljesen megbabonázott a stílusa, faltam-faltam a sorait, olyan jó volt olvasni, olyan jól fogalmazta meg a gondolatait. De aztán egyre inkább kezdtem érezni, hogy kezd kevéssé válni.
Szép-szép, jó-jó, megható, tetszett, de valami plusz hiányzott belőle, ami feltette volna az i-re a pontot. Hiányérzetem volt. És így utólag, pár nap elteltével visszagondolva, még inkább érzem, mintha a történet nem lenne kerek. Valami hiányzik belőle. Tán, pont az átzokogott oldalak, mert annyira számítottam ezekre a pillanatokra.

"FONTOS INFORMÁCIÓK
ez a kis történet
egy lányról
egy harmonikásról
néhány fanatikus németről
egy zsidó bokszolóról
és egészen sok lopásról
szól"

-olvasható a könyv borítóján. Én még hozzátenném, hogy egy ártatlan gyermekkori szerelemről is, ami viszont összetöri a szíveket az olvasás során.

1939-ben veszi kezdetét a történet, amikor a 9 éves Liesel nevelőszülőkhöz kerül. Végignézte, ahogy meghalt az öccse és ez az emlék végigkíséri az életét, majd az édesanyja is magára kényszerült hagyni. Kezdetben nehezen illeszkedik be az új családjába, de egy fantasztikus pótapukája lesz, aki mindent megkönnyít neki, majd egy nagyon jó barátra is talál. Ahogy lennie kell, ártatlan, nagyon finom, szinte leheletnyi gyermekszerelem bontakozik ki a szemünk előtt. Szorítottam nekik, hátha, amikor vége lesz a pokolnak, eltelik pár év, boldogan élnek majd együtt, míg meg nem halnak.
A kislány megtanul olvasni, majd pedig könyveket lop. Mindeközben a II. vgh. rémtettei se hagyják őket nyugodni. Felelevenedik a Papa múltja, egy napon pedig kopogtatnak az ajtajukon, segítséget kér tőlük egy fiatal férfi. Kockáztatnak mindent egy régi ígéretért, a becsületért, a szeretetért. ...

Többször bevillant az olvasás során (legalábbis egy részénél), hogy olyan, mintha nem is lett volna háború. Élték a mindennapjaikat, a gyerekek iskolába jártak, iskola után játszottak, a felnőttek dolgoztok. Mindig úgy láttam magam előtt ezt az időszakot, mintha egyszerűen megállt volna az élet. A könyv pedig pont arra világított rá, hogy nem. Minden ment ugyanúgy, csak nehezebb lett az embereknek.

Mint írtam, nem okozott nagy katarzist, tán egy kicsit csalódtam is. Ugyanakkor úgy érzem, hogy mégis kihagyhatatlan olvasmány.

Megjelenés: The Book Thief (2005.)/ A könyvtolvaj (2010. Ulpius-ház Kiadó)
Oldalszám: 594
Ára: 3999