Oscar-díj 2011.: Legjobb adaptált forgatókönyv

Február 27-én megrendezésre került a 83. Oscar díjátadó gála. A Legjobb adaptált forgatókönyv kategóriában is hirdettek nyertest.
Íme a jelölt filmek alapjául szolgáló könyvek fülszövege:

Az Utah állam kanyonvidékén stoppolgató, huszonhét éves Aron Ralston hegymászó és kalandsportoló tökéletesen otthon érezte magát a természet csodás világában. Egy átlagosnak induló túrán azonban megtörtént vele a tragédia. Szombat délután volt, és két óra negyvenegy perckor, nyolc mérföldre a kisteherautójától épp egy mély és keskeny hasadékkanyonban ereszkedett lefelé, amikor elszabadult egy hatalmas sziklatömb, és jobb kezét, illetve csuklóját a kanyon falához préselte.
Aron Ralston számára ezzel megkezdődött a hatnapos pokol. Kevés ivóvízzel és élelemmel, valamint megfelelő ruházat nélkül kellett végigkínlódnia a hideg éjszakákat, ráadásul azzal a szörnyű tudattal, hogy senki sem tud hollétéről. Kétségbeejtő helyzetében kénytelen volt sorra elvetni a szabadulás különböző lehetőségeit - az egyetlen és utolsó esély, a menekülés legborzasztóbb módjának kivétel...
A megrendítő és igaz történet alapján Danny Boyle forgatott filmet, melyet 6 Oscar-díjra jelöltek.

A 10 Oscar-díjra jelölt film alapjául szolgáló regény.
Charles Portis az amerikai irodalom egyik legegyénibb hangú szerzője, igazi komikus géniusz. Legismertebb regényéből, az első ízben 1968-ban megjelent True gritből készült 2010-ben A félszemű című film, melynek két főszereplője Hailee Steinfeld és Jeff Bridges, két rendezője pedig a kultikus hírű Ethan és Joel Coen. A True Grit különleges, egyedi, célratörő és szókimondó, akárcsak maga Mattie. A legendás szerzőnek ez a műve igazi szilaj amerikai klasszikus, egyszersmind felejthetetlen mestermű.
A tizennégy esztendős Mattie Ross apjával aljas gyilkos végez az arkansasi Fort Smithben: megfosztja életétől, lovától és 150 dollárjától. Mattie felkerekedik, hogy megbosszulja apja halálát. Felfogadja a környék legkomiszabb rendőrbíróját, a félszemű Rooster Cogburnt, és együtt indulnak az Indiánvidéken garázdálkodó gyilkos üldözésére.

Eljött hát ez a pillanat is: Andy nagyfiú lett, főiskolára megy. S vajon mi lesz a játékai sorsa? Egy félreértés következtében adományként az oviba kerülnek, ahol megrázó élményekben van részük. A menekülés csak a szemetesen keresztül vezet a szeméttelepre. Sok veszedelem és izgalmas kaland után sikerül visszajutniuk Andyhez. S bár a padlás csendes, nyugalmas hely, egy kedves kislány, aki szépen bánik a játékokkal mégis csak jobb társaság...

Magyarul még nem jelent meg.

És a nyertes.
A Legjobb adaptált forgatókönyv a Véletlenül milliárdos c. könyv alapján készült.:

Mark Zuckerberg kis kollégiumi kísérletéből az Internet egyik legnagyobb befolyású vállalkozása lett; és bár nem tudni, hogy tulajdonképpen mennyit is ér ma Mark Zuckerberg, az kétségtelen, hogy ő a földgolyó egyik leggazdagabb huszönöt éves fiatalembere - és sokan úgy emlegetik, mint minden idők legfiatalabb self-made milliárdosát. A könyv a Facebook közösségi oldal születésének igaz, és krimiszerűen pörgő története. Betekintést nyújt a Szilicium-völgy számítgépguruinak mindennapi életébe. Élethűen, és egy bennfenntes hiteles előadásában kalauzol a Harvard folyosóin, kollégiumi szobáiban és előadótermeiben. A Véletlenül milliárdos tucatnyi interjú, több száz forrásmunka és ezernél is több oldalnyi dokumentum - többek között bírósági jegyzőkönyvek - alapján megírt, drámai sodrású történet.

A félszeműt 10 kategóriában jelölték, egy díjat se kapott meg.
A közösségi hálót 8 kategóriában, ebből 3-at elnyert.
A 127 órát 6-ban jelölték, egyet se nyert el.
A Toy Story-t 5-ben, ebből 2-t elnyert.
A Winter's Bone-t 4-ben, de egyet se nyert.

De azért A király beszédét se hagyjuk szó nélkül, amit 12 kategóriában jelöltek, 4 díjat nyert és A legjobb film díját is elnyerte.

A király beszéde annak a férfinak a története, aki VI. György angol királyként vonult be a világtörténelembe, miután bátyja, VIII. Edward beleszeretett Mrs. Simpsonba, és lemondott a trónról. A király beszéde megdöbbentő bepillantást enged egy privát világba. Soha ilyen személyes képet nem rajzoltak még a brit monarchiáról - annak legmélyebb válsága idején - egy ausztrál közember szemszögéből nézve, aki büszke volt rá, hogy szolgálhatja - és megmentheti - királyát. Lionel Logue és VI. György nem mindennapi kapcsolatának izgalmas történetét, vagyis azt, hogyan mentette meg egy ember a brit monarchiát, Logue unokája írta meg nagyapja naplójegyzetei és archív dokumentumok alapján.

Továbbá a Harry Potter és a halál ereklyéi 1. része a Legjobb látványtervezés/díszlet kategóriába jelölve lett, de nem sikerült nyernie.
A teljes lista ITT.

Sarah Gibb: Aranyhaj

A kétszeres Golden Globe díjas animációs film, az Aranyhaj és a nagy gubanc után, a hónap elején megjelent a Grimm testvérek Rapunzel c. meséje alapján az Aranyhaj c. mesekönyv, Sarah Gibb illusztrációival.
Aki azt hiszi, hogy a mese a filmnek a könyves verziója, az téved. A mese az eredeti történet alapján készült Alison Sage munkája során.

A történet több címmel megjelent már az évek során magyarul. Olvashatjuk Galambbegyként Rónay György, vagy Ligetszépeként Urbán Eszter (1959-es megjelenéssel) ill. most Aranyhajként Totth Benedek fordításának köszönhetően. Több verziója is olvasható, vagy látható mesében. Tegnap például egy mesecsatornán láttam Barbie-s verzióban, Rapunzel néven. Csak a főbb szál azonos ezekben a történetekben. A gonosz boszorka toronyba zárja a szépséges lányt, akihez csak úgy lehet feljutni, hogy leengedi a hosszú haját és felmásznak azon. Természetesen a herceg se maradhat ki egyik történetből sem, meg a boldogan éltek míg meg nem haltak gyönyörű vége. ;o)

A történetben egy kertész salátát lop a szomszéd boszorkány kertjéből, hogy a felesége meggyógyuljon tőle. Második alkalommal a boszorkány tetten éri, de ad a zöldségből azzal a feltétellel, hogyha megszüli az asszony a gyermeküket, akkor neki adják.
Aranyhaj megszületik, a boszorkány pedig elviszi őt. Egy ideig egy távoli kastélyban tartotta, majd bezárta egy magas toronyba, ahová a boszorkány is csak úgy tudott feljutni, hogy a lány mindig leengedte a nagyon hosszú haját.
Egy napon arra lovagolt egy királyfi, aki hallotta amikor a boszorkány arra kérte Aranyhajat, hogy engedje le a haját, hogy fel tudjon mászni hozzá. Így miután a boszorkány elment, ő is erre kérte őt. A királyfi felmászott, szerelemre lobbantak. Igen ám, de ezt megtudta a boszorkány és bosszút esküdött. ...

Egyáltalán nem megy ritkaság számba, ha a mesének igazán felnőtt tartalmú jelentése is van. Főleg, ha a Grimm testvérekről van szó és ez az Aranyhajban is felfedezhető.
Először nézzük a történetet meseként. Aranyos, varázslatos, olvasmányos, könnyen olvasható és érthető. Bár Aranyhaj nem hercegkisasszony, de természetesen ettől függetlenül a királyfi nem maradhat ki a történetből, szóval a kislányok kedvenc alaptörténete adva van. A boszorkány meg csak hab a tortán. A jóság megkapja a jutalmát és minden jó, ha jó a vége.

Két kérdés vetődött fel bennem, amire választ a könyvben nem kaptam. Minek kellett a boszorkánynak a lány? Az Aranyhaj és a nagy gubancban a fiatalság miatt. A tegnapi Barbie-s mesében a bosszú miatt. De ebben a történetben nem derült ki, egyszerűen csak. És hogy jutottak fel első alkalommal a toronyba, ha a 12. oldalon az van írva, hogy a toronynak nincs ajtaja? Na de mindegy, lehet én vagyok csak ilyen kötözködős most, de lehet, hogy ezek a gyerekeknek is szemet szúrnának.

Sarah Gibb rajzait már dicsértem A királykisasszony, akinek nem volt birodalma c. mesekönyv folytán, de most újra megteszem. Egyszerűen gyönyörűek az illusztrációk. A színek harmonizálnak, olyan sarahgibb-esek. Ebben a könyvecskében is a főbb színek a fekete, rózsaszín és a barna különböző árnyalatai. Nagyon szép, igényes, varázslatos, teljesen odáig vagyok a képeiért, gyönyörűek! Ha egyszer kislányom is lesz, biztos, hogy a szobája tele lesz Sarah Gibb bekeretezett képeivel. Már csak emiatt is érdemes kézbe venni a könyvet.

És most nézzünk egy kicsit a sorok mögé, nézzük metaforikusan a jelentését, a felnőtt tartalmat. Előfordulhat, hogy van olyan szülő, aki most a szívéhez kap, hogy gondolhatok ilyenekre? vagy hogy fog tudni ezek után egyszerű meseként nézni a történetre? Kérem, hogy akkor ők ne olvassák tovább a bejegyzést.
A Babaszoba egyik cikke alapján, amolyan alapmesének tartják a könyvet hasonló elgondolásból, mint amit én is le fogok majd vezetni. Szerintem egyáltalán nem baj, ha megpróbálunk a sorok mögé is nézni, mert ennek a megértésével lehetőséget ad a könyv arra, hogy a kislányok korának megfelelőn elbeszélgethessünk velük a női testről, a titkairól és szépségéről. Érdemes a cikket is elolvasni, mert nagyon érdekes dologra mutat rá.
Az egész mesének a központjában úgy érzem, hogy a nőiesség áll átvitt értelemben. A boszorkány csak akkor zárta Aranyhajat a toronyba, amikor a lány már nagyobb lett (esetleg azért, mert fogamzóképes korba ért?).

"- A te érdekedben teszem, mert túlságosan szép vagy!"

Majd bezárja egy fallikus szimbólumú toronyba.
Érdekes volt a boszorkánytól a lány hajának a megcsonkítása is. A haj szimbólum, az erő, szépség, a tisztaság, ártatlanság jele is. Gondoljunk csak a bibliai Sámsonra, akinek a hajában volt az ereje vagy arra a hagyományra, hogy a lányoknak addig kellett növeszteniük a hajukat, amíg férjhez nem mentek. Csak a férjes asszonyok kiváltsága volt a levágott, vagy az így-úgy felkötött, megtűzdelt hajviselet. Mintha a lány elveszítette volna azzal az ártatlanságát, hogy a boszorkány tudta nélkül kettesben találkozott a királyfival. (Tán erre is akartak a Grimm testvérek célozni átvitt értelemben?) Érdekes így is elolvasni a történetet. ;o)

Megjelenés: Rapunzel (2010.)/ Aranyhaj (2011. Manó Könyvek)
Oldalszám: 32
Ára: 2490 Ft

1. Blogszülinap

1 éves lett a blog. Hihetetlen. Most ugyanúgy érzem magamat, mint amikor Gyerkőc első szülinapját ünnepeltük, én meg ott ültem a tortája előtt és nem értettem hogy lehet, hogy már itt tartunk, hisz tegnap született.

A blog február 26-án alakult át könyves bloggá. Előtte kb. 1 hónapig amolyan én blogként funkcionált, de egy idő után azon kaptam magamat, hogy itt is könyvekről írtam, így átalakítottam könyves bloggá. Ekkor már vezettük 4 hónapja a közös könyvesünket a Könyvfalókat. Átmentettem onnan a bejegyzéseimet és február 26-án elindult a saját könyves blogom.
Ezalatt az egy év alatt próbálkoztam több bejegyzés felépítéssel, sablonnal. Magamat ismerve, változtatások ebben az évben is lesznek. :o)

Szeretném mindenkinek megköszönni a rendszeres olvasásokat, a kommenteket, véleményeket. Köszönöm a kiadóknak akiket megkerestem, hogy nem utasítottak el, ill. azoknak akik engem kerestek meg, hogy elláttak recenziós példányokkal. Nagy segítség volt.
Mikor elkezdtem könyves blogot írni, meg se fordult a fejemben, hogy egyszer én is fogok kapni recenziós könyveket, olyan kiváltságos dolognak tartottam. Bár, mintha az utóbbi fél évben, amúgy is rugalmasabbá váltak volna a kiadók, örömmel fogadják a bloggerek érdeklődéseit. De úgy érzem, hogy ezt azoknak a régebbi bloggereknek köszönhetjük, akik lényegében előttünk már kitaposták az utat, így a kiadók nem úgy fogadnak minket, hogy mi fán terem a könyves blogger? Így nekik is köszönettel tartozom.

Ezalatt az 1 év alatt 174 könyvről írtam. Ebből 86 könyvtári példány volt, 85 saját,
3 pedig kölcsön kapott. 20 könyvre tettem szert molyos cseréknek köszönhetően és 20 könyvet vettem. Épp csak egy kicsit léptem át a fogadalmamat, hogy csak havi 1 könyvet veszek, de mentségemre szóljon, mindegyik akciós volt. ;o)

36 szépirodalmi regényt olvastam, de csak 2-vel maradtak le a romantikus regények (34). ;o) Ezt követte a rangsorban a 33 elolvasott ifjúsági regény. Az év a vámpíroké, vérfarkasoké volt, engem is elkapott láz, 32 fantasy-t olvastam. Továbbá 30 gyermekirodalom kategóriájú könyvecskéről is írtam nektek.
Ezen kívül 22 chick it, 23 szórakoztató, 21 történelmi, 11 krimi/thriller, 9 erotikus, 7 paranormális romantikus, 7 életmód/nevelés, 6 képregény, 3 sci-fi témájú könyvet olvastam. És 26 hazai írótól származó könyvet, de ennek jelentős része gyermekirodalom volt.

A TOP 3 kedvenc: Tisztogatás, Búcsú Liverpooltól, és A szél árnyéka.
Az a 3 regény, amire azt hittem, hogy nagyon-nagyon tetszeni fog, de annyira nem: Csipkeolvasó, Északi fény, Shiver.
Ami pedig nagyon nem tetszett: Tiltott örömök (erről nem írtam), az Osztrák kurva, Luxusnyalánkság.
Amiről pedig azt hittem, hogy nem fog tetszeni, de még is: Marie Antoinette, Eat, Pray, Love, Hóvirág és a titkos legyező.
Az év felfedezettjei számomra Susan Elizabeth Phillips, Jodi Picoult, Guillaume Musso, Carlos Ruiz Zafón, Jennifer Crusie, Sofi Oksanen és Mauren Lee volt. Továbbá, bár az első Ward könyvet 2009-ben olvastam, de igazán 2010-ben estem neki az FTT sorozatának. :o)

A Wordle generátora alapján ezek jelenleg a leggyakoribb használt szavak a bejegyzésekben:

(nagyobbért katt a képre)

És akkor egy kis statisztika:
A legolvasottabb 10 bejegyzés: Tizenhárom okom volt (3075), Barbibébi (658), Breaking Dawn (643), Szerelmes levelek (616), Holdhercegnő-film (577), Piszkos Fred a kapitány (517), Ha nyár akkor kötelező olvasmány (488), Shiver-Borzongás (486), Csitt csitt (486), Csontváros (484). Ebből le lehet szűrni, hogy kiadók szempontjából egyértelműen a Könyvmolyképző Kiadó könyvei voltak a legolvasottabbak.
A legtöbb látogatás a Google-n keresztül érkezett (7401), utána jön a blogger (3555), a moly (3175), miner (1166), Facebook (541), egy babablog (327), freeblog (300), Nima blogja (220), Könyvmoly blogja (210), és az Olvasokkk! blog (195).
Nem tudok vicces keresőkifejezésekről beszámolni, amin keresztül a blogomra tévedtek az olvasók. Leginkább a Tizenhárom okom volt és ennek különböző verzióin keresztül látogattak ide. Az első 10 leggyakoribb kifejezésből 3 erre a könyvre utalt.
A legtöbb látogatás kis hazánkból (24.306) érkezett, de a TOP10-ben benne van Románia (508), Szlovákia (333), Nagy-Britannia (293), Németország (185), USA (120), Szerbia (86), Spanyolország (70), Belgium (68), Ausztria (64).
Köszönök szépen minden látogatást! :o)

És akkor az a rész, amit sokan várhatnak, a játék eredménye. ;o) Először is köszönöm azoknak, akik részt vettek, nem is gondoltam volna, hogy ennyien fogtok jelentkezni, de nagyon örültem neki.
Felvetődött a kérdés, hogy lesznek-e még ilyen nyereményjátékok. Lesznek. Pontosan nem tudom milyen időközönként, de több is lesz idén (májusban biztos). Igyekszem majd mindig más-más játékot kitalálni hozzá.
Íme a helyes kitöltés:


A megfejtés pedig Jostein Gaarder: A történetárus c. műve. Ezt kellett e-mailben elküldeni.

"Vannak írók, akik kifogynak belőlük, neki azonban állandóan új ötletek jutnak az eszébe. Már az iskolában virágzó kereskedelmet folytat: dolgozatokat cserél édességekre, később a lányok csókjaira. A tapasztalat, miszerint a lányok szeretik a meséket, egész életében elkíséri. Mégis abszurdnak tartja a gondolatot, hogy író legyen belőle. Nem vágyik a nyilvánosságra. Ügy dönt, megmarad az irodalom szürke eminenciásának, történetárus lesz. Ez az üzleti ötlet egészen új, a siker hatalmas. Mindennek azonban mélységes titoktartás a feltétele. Üzletfeleinek listája hosszú: az alkalmi költőktől a nemzetközileg elismert írókig mindenki szerepel rajta, de mindegyikük azt hiszi, ő a történetárus egyetlen pártfogoltja. Egy napon hírek kelnek szárnyra. A ťPókrólŤ szól a fáma, egész alkotói életrajzok manipulálójáról. A leleplezés fenyegeti vajon? Ha igen, vajon mire képesek a becsapott írók? Akár még gyilkosságra is? Hirtelen egy olyan történet kellős közepén találja magát, amelyet akár ő is írhatott volna. Ez a történet azonban keserű valóság, és a mese szálait most nem ő tartja kezében. Jostein Gaarder, a nagy mesélő egy olyan férfi tragikomédiáját mondja el nekünk, aki történetekkel kereskedik, és nem is álmodja, hogy azok veszélyesebbé válhatnak, mint az élet."

Jostein Gaarder 1952-ben született Osloban. Leghíresebb regénye a Sofie világa, amit 45 nyelvre fordítottak le és több, mint 30 millió példányban kelt el.
Magyarul 6 műve olvasható a 16-ból. A történetárus 2001-ben jelent meg.




És a szerencsés nyertes pedig, aki megnyerte a Random sorsolása alapján:

bang

Itt pedig meg tudjátok nézni, hogy ki hol végzett a sorsolás során. Köszönöm a részvételt, a nyertest pedig e-mailben is megkeresem! :o)

Köszönöm, hogy olvastatok, tartsátok meg ezt a jó szokásotokat ebben az évben is, én pedig ígérem, hogy idén is ellátlak titeket bejegyzésekkel. ;o)

Patrick Ness: Kés a zajban

Amikor már a Földön az emberek egy része úgy érezte, hogy nincs maradásuk, űrhajókra költöztek, hogy új bolygót találjanak maguknak. Így alapította meg egy csapat az egyik bolygón Prentissvárost.
Igen ám, de ez a város más, mint a többi. Csak férfiak lakják, hallják egymás gondolatait és 13 évesen férfivá avatják a fiúkat. Az utolsó fiú, Todd is betölti hamarosan a 13-at, de megdöbbentő dolog történik, menekülnie kell, hazudtak neki. Menekülése során vele tart a kutyája és még valaki. ...

Patrick Ness Chaos Walking Trilógiája 2009-ben Guardian Gyermekkönyv Fődíjat és Booktrust Ifjúsági díjat nyert. Ezek után nagyon kíváncsi lettem a trilógia első kötetére.

Már az első oldalakon kiderül, hogy milyen különleges város is Prentissváros. Az állatok beszélnek, hallják egymás gondolatait az emberek, a nők egy fertőzésben meghaltak. Belegondolva, hogy milyen lenne egy olyan városban élni, ahol mindenki hallja a gondolataidat, ahol egész nap duruzsolásokat hallasz (ez lenne a Zaj), hátborzongató. A nők hiányával pedig felvetődött bennem a kérdés, hogy mit fognak tenni a kihalásuk ellen? Valamit csak ki kell találniuk.

Todd az utolsó fiú a városban, de hamarosan ő is átesik a beavatási szertartáson (vajon mi lehet az?) és férfivá avatják. A szülei meghaltak, két férfi neveli őt, nagy-nagy szeretettel. Aztán egy napon furcsa dolgot észlel és ez felforgatja az egész életét. Menekülnie kell a kutyájával és az újdonsült társával, az egész város pedig a nyomukban. Miért üldözik őket?
A történet lényegében erről az üldözésről szól. De hová is menekülhetnének, ha állítólag nincs élet a városon kívül? Menekülésük során feltárul a múlt és egy szörnyű titok is.

Izgalmasnak, olvasmányosnak találtam a történetet és rejtélyesnek.
Azt viszont sajnáltam, hogy Todd anyukájának a naplójából nem olvashattunk többet.
Illetve nagyon zavart, hogy a nincs és a sincs helyett nem van és sem van-t használtak folyamatosan. Nem tudtam eldönteni, hogy elírás-e (a vége felé kiderül), de az elején annyira idegesített, hogy nem sok kellett, hogy emiatt abbahagyjam az olvasást. De kitartottam, fogakat összeszorítva. ;o)
Gyorsan haladtam az olvasásával. Annyira nagyon-nagyon nem sikerült magával ragadnia, de tetszett. A vége pedig igazán hajat tépős lett, hogy érhetett így véget?
Végig kíséri a rejtély is a történetet. Todd nagyon sok gondolatát nyitva hagyja, nem tudhatjuk mire is gondol igazán. Ez pedig feszültséggel tölti el az olvasót.

Nagyon szimpatikus karakter volt a fiú és a társa is, de maga az egész világkép felépítését érdekesnek találtam. Todd az ártatlanság jelképe a történetben, aki néha lobbanékonnyá válik, de tud uralkodni magán. A társa pedig az ésszerűség. Ami pedig a világképet illeti, milyen fura, hogy azért hagyták el a Földet, mert már elegük lett az emberi gonoszságból, agresszióból és íme. Hiába teremtettek új otthont, ugyanúgy minden kezdődött elölről, tán még durvábban is. Tán azért, mert igazán kiírthatatlan az agresszió egy nagyobb társaságból?
A másik nagy kedvencem pedig a kutya volt. Igaz, hogy a szókincse többnyire a "kaki" és a "Todd"-ból állt, de mégis megkedveltem. :o)

Igazából azt kaptam amit vártam, meg nem is. Arra számítottam, hogy véresebb, brutálisabb lesz, de nem. Egyszerű, könnyed kis ifjúsági történet. Volt, hogy elkalandozott a figyelmem az olvasása közben, de többnyire maximálisan le tudott kötni.

A trilógia első része 2008-ban jelent meg angolul, és utána évente jelentek meg az újabb kötetek. Ha minden igaz, magyarul a második kötet nyár elejére várható.

Megjelenés: The Knife of Never Letting Go (2008.)/ Kés a zajban (2010. Vivandra Könyvek)
Oldalszám: 461
Ára: 3500 Ft
Az író oldala.

Krimifalók Napja

Annak ellenére, hogy többnyire a rózsaszín történeteket szeretem néha érzem, hogy elég volt, vért, vérengzést, nyomozást akarok és bújni kezdem a krimiket.
A Jéghercegnőnél írtam, hogy számomra a jó krimi olyan, mint a puzzle. Amiben együtt tudok nyomozni a nyomozókkal, amiben mindig van ötletem ki lehet a tettes, aztán jól megdöbbenek, hogy még sem ő volt az és miért is nem jöttem rá hamarabb, hisz tényleg! és szép lassan kerülnek a helyükre a kirakós darabjai. (Amúgy a napokban nagyom rám jött a krimi láz, hamarosan számíthattok ilyen bejegyzésekre.)

Na de a lényeg!
Most Szombaton megrendezésre kerül az első Krimifalók Napja. A rendezvényen a részvétel ingyenes. Programokkal, írókkal, beszélgetésekkel várják a vendégeket, de ebben a kis videóban minden benne van.

Patricia Briggs: Megszólít a Hold

Mercy Thompson egy autószerelő műhelyt vezet és mellesleg egy "járó". Vagyis, amikor úgy gondolja, fogja magát, leveszi a ruháit és prérifarkassá változik át.
Egy napon holtan találja a háza előtt a kisegítő fiút, aki mellesleg egy vérfarkas és súlyosan megsebesítik a helyi Alfát, a lányát pedig elrabolják. Mercy fogja az Alfát és a fiatalkori szerelméhez, a szintén vérfarkas Samuelhez fordul segítségért. Elkezdenek nyomozni, megfejtik a rejtélyt is, ki áll a történtek hátterében és miért.

Az írónő egyáltalán nem esett át a ló túloldalára. Felvonultak a vérfarkasok, vámpírok, manók, boszorkányok, de nem éreztem, hogy ez már sok lenne.
Gördülékenyen lehet olvasni, nagyon fordulatos, viszonylag sok minden történik ebben a 265 oldalban, mégis a vége túl egyszerű lett, nagyobb csattanóra számítottam.

Mercy kedves nő, akit vérfarkasok neveltek fel. Tizenévesen elválasztották a gyermekkori szerelmétől, majd a falkától távol, Tri-Citiesben telepedett le. A múltjáról viszonylag kevés dolog derül ki.
Egy leheletvékony szerelmi háromszög is bele lett szőve a történetbe, ami még érdekesebbé tette a történetet. Kíváncsi lennék arra, végül ki fogja elnyerni a szívét, én Adamnek szorítok. ;o)
Fordulatos, olvasmányos történet, nagyon jól ábrázolva vannak a különböző lények, láttam őket magam előtt; a kitalált világkép is tetszik, bár gondolom a folytatásokban jobban át fogjuk majd látni az egészet. Ugyanis a történet szerint az alacsonyabb rangú természetfeletti lények felfedték a létezésüket az emberek előtt, de a magasabb rangúak (mint pl. a vérfarkasok is) még mindig rejtőzködnek. Kíváncsi vagyok, hogy ez meddig tartható még fent és mihez fog vezetni.

Nagyon örültem annak, hogy még jobban "megismerhettem"a vérfarkasokat. Ilyen nagy bepillantást még nem kaptam egyetlen más általam olvasott könyvben sem.
Viszont lezártnak tekintem ezt a részt, kíváncsi lennék a folytatásban mivel fog előrukkolni a szerző.

A sorozat jelenleg 5 részes, a hatodik márciusban fog megjelenni angolul.

Megjelenés: Moon Called (2006.)/ Megszólít a Hold (2011. Agave Könyvek)
Oldalszám: 265
Ára: 2880 Ft
Az írónő oldala
ITT pedig bele tudtok olvasni a könyvbe.

Új köntösben

Már kaphatóak így is. ;o)

David Almond: A vadóc

Blue Baker tizenéves fiú, akinek maghal az édesapja, így egyedül marad az édesanyjával és a kishúgával. Már az édesapa halála elég lenne ahhoz, hogy Blue magába forduljon, de erre még jobban rásegít Hopper, aki rendszeresen csúfolja őt.
A fiú iskolai tanácsadója arra ösztönzi őt, hogy írja le a gondolatait, érzéseit. Így születik meg a fejében Vadóc karaktere, a vad kölyöké.
Egy napon azon kapja magát, hogy egybeolvad a valóság és a fantázia.

Rövid könyvecske, de annál súlyosabb a mondanivalója. Nyomasztónak, sötétnek, félelmetesnek tartottam, ahogy bepillanthatunk a félárva fiú érzelmeibe, abba, hogyan bántalmazná Hoppert, mit tenne vele. Nagy elfojtott indulat volt benne és ez engem megrémisztett.
Nagyon sajnáltam, hogy elveszítette az édesapját, ezt nagyon nehéz lehet feldolgozni ilyen fiatalon. Ugyanakkor arra is felhívja a könyv a figyelmet, hogy a gyermekkori agresszió létezik. Igenis, a fiatalok is képesek lehetnek elmenni haragjukban a végletekig, akár a durva tetlegességtől se riadnak vissza, ill. megfordulhat a fejükben a gyilkosság. Az elfojtott indulat levezetéséhez egyfajta megoldás lehet a magából való kiírás, de kétlem, hogy ez mindenkinél működhetne.
Felvetődött bennem, hogy most akkor mi is történt? Vadóc létezik, vagy sem?

Amolyan jing és jang-elv. Blue a jófiú, aki mindent eltűr. Vadóc a rosszfiú, aki nem retten vissza attól, hogy kést, baltát ragadjon és gyilkolni készüljön.
A vadóc mindannyiunkban benne lakozik, a kérdés csak az, hogy engedünk-e annak, hogy előtörjön belőlünk és milyen szinten.

Nagyon sötét és borús hangulatú a történet, amire még jobban rásegít a komor illusztráció.
Felépítését tekintve Blue mesél a jelenben, hogyan élte meg a történteket és ezt fűszerezi néha a kitalált Vadóc történetével és képeivel.
Ami megfordult a fejemben az az, hogy gyerekeknek vagy felnőtteknek szól? Gyerekeknek nekem túl agresszív és komor. Viszont úgy gondolom, hogy nagyon sok fiatal átesik az iskolatársai, nagyobb diákok agresszióján, szeretteik elvesztésén és nekik jó lehet olvasni, hogy nincsenek egyedül, másnak is megfordulnak a fejében haragjában, félelmetes gondolatok. De fontosnak tartom, hogy átlássa a fiatal olvasó, hogy az agresszió nem megoldás.
Felnőtteknek viszont bepillantást nyújt a gyermeki érzelmekbe. Hogyan élik meg a veszteséget, azt, hogyha csúfolják őket. Üzenet az önuralomra. Arra, hogy figyeljünk a gyerekekre és nyújtsunk segítő kezet, ha kell. Ill. merjünk segítséget kérni. Akár egy beszélgetés kezdete is lehet.

David Almond 2010-ben Andersen díjat kapott. Az illusztrátor, Dave McKean pedig a The Sandman képregénysorozatban rajzolt és tervezett ill. a harmadik Harry Potter filmben is segédkezett.

Megjelenés: The Savage (2008.)/ A vadóc (2009. Pongrác Kiadó)
Oldalszám: 78
Ára: 2600 Ft
Az író oldala.

Jennie Kent- Maria Villegas: Lányokról lányoknak

Miután olvastam Jennie Kent és Maria Villegas fiúknak szóló felvilágosító könyvét, a Pubersrácot, nagyon kíváncsi lettem a lányoknak szóló verziójukra is.
A Lányokról lányoknak egy évvel korábban jelent meg spanyolul, mint a Pubersrác, de felépítését tekintve hasonló. Ugyanúgy érint minden fontosabb kérdést, az illusztráció nagyon igényes, fiatalos. A különbség annyi, hogy nincsenek benne képregények és egyszerűbbek a rajzok, ill. úgy érzem, hogy fiatalabb korosztályt szólít meg, mint a fiús verzióban a fiúkat.
Egyszerűen fogalmaz, nem hosszan. Nem mélyed bele a kérdésekbe túlzottan, ezért is érzem úgy, hogy bár a kiadó 12-16 éves korosztálynak ajánlja, szerintem fiatalabbaknak is bátran meg lehet venni, meg lehet mutatni nekik.

Amikor először megláttam, egy kicsit leesett az állam. :o) Ugyanis az egész könyv olyan, mint egy napló. Spirál könyvecske, szívecskés lakattal és 2 kulccsal.
A szerzőpáros egy egypetéjű ikerpáron, Fionan és Maian keresztül szól a fiatal lányokhoz.
Írnak a külső ápolásáról, tanácsokat, praktikákat, szépségtrükköket adnak.
Majd írnak a pubertás során a megváltozott külső és belső tünetekről, a menstruációról, a táplálkozás és a mozgás fontosságáról.
Szóba hozzák a viselkedés és az illem szabályait is.
Éppúgy érintik az élvezeti szereket, mint a depressziót.
És persze nem hagyták ki a szerelmet és még sok más fontosabb témát sem. ;o)
Finoman, egyszerűen, tömören fogalmaznak, tán egy kicsit kislányosan is. Én úgy gondolom, hogy ez a könyv nagyon jó bevezetés lehet a pubertás kezdetén, hogy mire számíthatnak majd a lányok. Éppúgy nélkülözhetetlen a lányos családok könyvespolcáról, mint a fiús családokéról a Pubersrác.

Megjelenés: Casas de Ninas (2005.)/ Lányokról lányoknak (2009. Pongrác Kiadó)
Oldalszám: 336
Ára: 3990 Ft

Kép forrása: http://bookline.hu/product/home.action?id=83681&type=22

Liebster blog- díj

Díjat kaptam sajtosrolotól, zenkától és Könyvmolytól. Köszönöm nekik itt is. :o)

A díjjal kapcsolatos szabályok:
1, Egy bejegyzés amiben a díj logója megjelenik és a szabályok feltüntetésre kerülnek.
2, Belinkelni azt a személyt akitől a díjat kaptad és tudatni vele, hogy elfogadod.
3, Továbbadni 3-5 tehetséges, lehetőleg kezdő blogtársadnak és ezt tudatni is velük.

Nem kezdő blogosok, de nekik adnám tovább:
Olvasokkk blog: nagyon szeretem Mónika és Kethy párosát. Mónika az akivel könyvek terén nagyon egy hullámhosszon vagyunk, Kethy bejegyzéseiben pedig azt szeretem, hogy bár ritkábban ír, de akkor nagyon figyelemfelkeltő könyvekről.
zakkant: szintén nagyon hasonló az ízlésünk. Többnyire, ha ír egy könyvről pozitívan, tuti nekem is felkerül a várólistámra. :o)
Nixy: Nixy az, aki a "való világban" is nagyon jó barátnőm, így tudom, hogy nagyon fontos neki a blogja, teljes erőbedobással írja, nagyon nagy lelkesedéssel és próbál egyre jobb és jobb lenni. Szeretem a blogját.

Ciki romantikus és/vagy erotikus könyvet olvasni?

Egy olyan könyv befejezése után vetődött fel bennem ez a kérdés, amiről itt a blogban nem írtam, és nem is fogok. Beatrice Small Tiltott örömök c. könyvéről van szó.
Miért nem írtam róla? Mert egyszerűen siralmasnak tartottam az egészet. Nem tetszett, másra számítottam, csalódtam, nem tudnék mit írni róla, stb. ...

Évekig közlekedtem tömegközlekedéssel: busz, vonat, villamos, metró. Mindig olvastam ilyenkor, hogy elüssem az utazással töltött időt és sose gondoltam arra, hogy el kéne rejtenem az olvasott könyvem borítóját mások ne láthassák, mit olvasok.
Úgy voltam vele, hogy engem se érdekel más mit olvas, biztos másokat se érdekel, hogy én mit olvasok.
A Tiltott örömök-nél viszont éreztem, hogy ezt jobb nem mutogatni. Holott, igazán csak az tudhatja, hogy miről szól, aki szintén olvasta, mert maga a borító egy romantikus regényre utalna. De én tudtam, hogy olyan történetet olvasok, ami felér egy pornófilmmel. Ráadásul nyilvánosan. Akaratlanul pirultam, zavarba jöttem, mintha mások beleláthatnának a fejembe.
Innen jött az ötlet. Ciki romantikus és/vagy erotikus könyvet olvasni? Egyáltalán ki és miért olvas ilyen könyvet?

Először is tegyünk különbséget a 2 műfaj között.
A romantikus irodalom az, amiben Jolánka megismerkedik Pistikével, van benne romantikus szál (rózsacsokor, gyertyafény, vallomások, gyengédség, kedvesség, érzelmek), és természetesen szex is előfordulhat benne, de nem ez van a középpontban.
Az erotikus irodalom az, aminek a középpontjában a szex áll és szinte csak arról lehet olvasni. Ki, kivel, hol, hányszor, hogyan? És van egy olyan ága is, ami igazán romantikus irodalom, de több benne az ágyjelent, mint a sima romantikus irodalomnál.

Jó pár éve meggyőződésem volt, hogy ilyen témájú könyveket azok a nők olvasnak, akik már "évezredek" óta házasok, azt se tudják mi a romantika. Vagy pedig fiatal lányok, akik még nem tapasztalták meg a viszonzott szerelmet, és/vagy nincs szexuális tapasztalatuk.
Erre meg itt vagyok én, "évezredektől" messze vagyok, és hát a Gyerkőc bizonyít valamit ;o) mégis olvasok ilyen könyveket. Miért?
Ha kívülálló lennék, lazán azt válaszolnám, biztos siralmas a szexuális élete, és így igyekszik pótolni a dolgokat. Na de kérem. ;o) Egyszerűen szeretem olvasni. Egyrészt, habos-babosan romantikus alkat vagyok, előző életemben tuti hercegkisasszony voltam, akit a sárkánytól megmentett a barna herceg (igen barna, mert őket szeretem) és azóta se tudok elszakadni a romantikus történetektől.
Az erotikus könyvek meg. Egyszerűen ezek is csak könyvek. Olyanok, mint a többiek, csak egy olyan olvasói réteget szólítanak meg, akik szeretik az ilyen történeteket is.

Mások vagyunk és fontosnak tartom, hogy elfogadjuk, nem mindenki gondolkodik úgy, mint "én", nem mindenki szereti azt, amit "én". De ettől ő még "ő", csak más, mint "én". Hála az égnek. Gondoljatok bele, milyen gáz lenne, ha mindenki olyan lenne, mint "én".

Ciki-e olvasni akkor ilyen könyvet? Nem.
Már csak azért sem, mert senkinek semmi köze hozzá, hogy ki mit olvas. El kell fogadni, hogy mindannyian mások vagyunk. Én imádom Jókait, más nem szereti. Na és? Rosszabb ember emiatt? Kétlem. Leszűrhetek ebből bármit is vele kapcsolatban? Nem. Szeretem Jókait, nem szeretem Bulgakovot. Szeretem a mandarint, nem szeretem az almát. Szeretem a romantikus könyveket (becsúszik néha az erotikus is), de nem vagyok oda a sci-fiért. Min változtatnak a "nem"-ek? Semmin se.

Nem szeretem és botlottam már bele olyan véleménybe is, hogy ilyen irodalmat azok olvasnak, akik a komolyabb történeteket nem képesek megemészteni. Hm. Érdekesnek tartom ezeket a sztereotípiákat. Valahogy én másképp gondolkodom, és soha nem szűrük le messzemenő következtetéseket abból, hogy ki mit olvas.
A könyv szórakozás, pihenés. Mindenki az alapján választja ki az adott olvasmányát, amire épp akkor szüksége van, ami épp akkor érdekli, ami akkor segíti őt, hogy ki tudjon kapcsolni, pihenni.

Nem szeretem, ha cikinek kiáltanak ki egy könyvet vagy egy műfajt, hisz ezzel magát az olvasást is lealacsonyítják. Na meg ki és mi alapján döntheti el, hogy mi a ciki és mi nem?
Fontosnak tartom, hogy a társadalom képes legyen elfogadni, hogy vannak "más"ok. És ez a könyvek terén is így van.

A könyv egy fantasztikus találmány. Rengeteg lehetőséget nyújt. Tanulni, táplálkozni lehet belőle, szélesíteni a látókörünket, új dolgokról olvasni, olyan helyeket bejárni képzeletben, ahol addig még nem jártunk és lehet, nem is fogunk. De a könyv emellett pihenés is.
Lehet folyamatosan csak kőkemény szépirodalmat olvasni, de másokat lenézni, hogyha ő nem így tesz, az szerintem enyhén szólva is nevetséges.
Egyrészt, az olvasás egy kincs. És a mai világban hatalmas dolog, ha valakinek pl. a TV nézés helyett az olvasás a pihenés, függetlenül attól, hogy Bulgakovval fekszik, vagy SEP-el.

Úgyhogy a kérdésemre ez a véleményem. :oD
És nektek?

Jennifer Donnelly: Északi fény

1906-ban járunk, Mattie 16 éves fiatal lány. Egyedül marad az édesapjával és 3 testvérével Beth-el (5), Lou-val (11) Abby-vel (14), miután mellrákban meghal az édesanyjuk, a legidősebb testvérük pedig elhagyja őket.
Ő vezeti a háztartást, gondozza a testvéreit és segít az édesapjának a farmon. Közben arról álmodozok, hogy egyetemre mehet majd, de erre nagyon kevés esélye van, hiába jó tanuló. Egyrészt nincs rá pénzük, másrészt ígéretet tett az édesanyjának, hogy mindig segíteni fog az édesapjának. Mattie őrlődik, rengeteget olvas és vágyakozik az egyetem után, közben szerelemre is lobban.
A sors úgy hozza, hogy nyáron egy szállodában dolgozhat, ahol az egyik vendég, Grace Brown leveleket bíz rá, hogy égesse el őket, de nem teszi meg. Úgy tervezi, hogy vár egy kicsit, majd visszaadja a nőnek őket, addigra biztos megnyugszik és örülni fog, hogy nem lettek elégetve. Igen ám, de aztán megtalálják Grace holttestét, a nő vőlegénye pedig eltűnik. Mattie beleolvas a levelekbe és egy titok tudója lesz.
Mit fog tenni a lány? Feláldozza az álmait a családjáért? És mit tesz majd a levelekkel?

A történet felépítését tekintve egyszer a jelenben vagyunk- amikor Mattie a szállodában dolgozik és Grace leveleit olvassa-, másszor a múltban-amikor megismerhetjük Matt rokonait, szerelmét, álmait, múltját-.
Mattie nagyon kedves karakter és nagyon sajnáltam, hogy a körülményeik nem voltak adottak ahhoz, hogy az álmaihoz egyenes út vezesse és, hogy ilyen fiatalon át kellett vállalnia az édesanyja szerepét. Rajta keresztül ismerhetjük meg, hogy milyen volt az élet az 1900-as évek elején Amerikában.
A másik szereplő, akit meg kell említeni, az Weaver, a legjobb barátja. Ő mutatja meg nekünk, hogyan viselkedtek az emberek a más bőrszínű emberekkel. Illetve egyfajta szimbólumnak is tekinthető, hogy ne a bőrszín alapján ítélkezzünk, ugyanis Weaver nagyon okos fiú.
A tanárnőjükön keresztül pedig bepillantást kaphatunk a női elnyomásba, hogy mennyire nem voltak egyenrangúak a felek.
Az utolsó szereplő pedig akit megemlítek, Grace Brown. A ő esete megtörtént a valóságban is, ez ihlette Theodor Dreisert is, az Amerikai tragédia megírására. Ő az a fiatal nő, akit házasság előtt teherbe ejtett a gazdag Chester Gillette. A férfi úgy érezte, hogy házasság szóba se jöhet köztük, a gyerek viszont tönkretette volna az életét, ezért balesetnek álcázva, megölte Grace-t.

Annyira biztos voltam abban, olvasva mások véleményét, hogy nekem ez a könyv nagyon-nagyon tetszeni fog, de nem. Arra számítottam, hogy leginkább Grace-ről fog szólni, a levelekről, Mattie nyomozásáról, de nem így lett. Grace története szinte csak "nyúlfarknyi" szerepet kapott.
Tetszett a korrajz, tetszettek a finom, tipikusan lányregényes szálak.
Tetszett, hogy olyan dolgok is bele lettek őszintén szőve, amikről jó, ha elgondolkodnak a fiatal lányok.
Tetszett a kettősség Mattie és Royal között, és kíváncsi voltam mi is fog kisülni a kapcsolatukból.
Aranyos, kedves, olvasmányos, érdekes volt, de a nagy áttörés elmaradt nálam.
Olvastam, de különösebb érzelmeket nem sikerült előcsalnia belőlem. Nem rágtam a körmeimet Mattiért, hogy sikerüljön egyetemre mennie. Igazán nem fogott meg a szerelmi szál sem, bár a végéig még csak nem is sejtettem, hogy fog a lány dönteni. Egyszerűen csak egy könyv maradt, nem sikerül magába szippantania, behúznia a történetbe, amikor én is ott állok a szereplők előtt, onnan figyelem az eseményeket.
Jó volt, aranyos volt, tetszett, de nem annyira, mint számítottam rá.

Megjelenés: A Northern Light (1997)/ Északi fény (2008. Ciceró Könyvstúdió)
Oldalszám: 353
Ára: 3200 Ft
Az írónő oldala.

És ezzel elolvastam a Csökkentsd a várólistádat 2011. második könyvét.