 |
| Eredeti címe: The Final Chapter (1995.) Kiadta: I.P.C. (2016.) Oldalszám: 384 Forrás: saját Értékelésem: 3 |
Miről szól?
"1991 júliusában kilenc csontvázat emeltek ki egy sekély tömegsírból Szibériában, Jekatyerinburg közelében, alig néhány mérföldnyire az elhíresült pincehelyiségtől, ahol az utolsó cárt és a családját hetvenhárom évvel korábban meggyilkolták. De vajon a Romanovok maradványai kerültek elő? És ha igen, hol vannak a két legfiatalabb csontjai, akiket feltehetően a család többi tagjával együtt kivégeztek? Lehetséges, hogy Anna Anderson, aki több mint hatvan éven át szerepelt az újságokban, akinek az élete és személye könyvek és filmek témájául szolgált, valójában Anasztázia nagyhercegnő volt? A Romanovok mindezen kérdésekre választ kínál, izgalmas részletességgel írva le az igazság feltárására tett drámai erőfeszítéseket.A Pulitzer-díjas szerző élethű leírást ad a korabeli szereplőkről, ismerteti a kirobbanó tudományos vitát az orosz szakértők és amerikai kollégáik között, akiknek a vizsgálati eredményei – csakúgy mint Oroszország, Amerika és Nagy-Britannia DNS-specialistáié – kellettek ahhoz, hogy megoldódjon a huszadik század egyik legnagyobb rejtélye."
Hogy tetszett?
Már tizenéves korom óta nagyon érdekel a Romanovok története, így kihagyhatatlanná vált számomra ez a könyv is. Bevallom, hogy teljesen másra számítottam, mint amit végül kaptam. Hogy örülök-e ennek? Igazán nem is tudom.Mire számítottam? Történelmi regényre.
Mit kaptam? Dokumentumregényt.
Miért nem örülök annak, amit végül kaptam? Természetesen azért, mert más műfajra számítottam. Dokumentumregény lévén A Romanovok elég részletes, de száraz.
És miért örülök mégis annak, amit kaptam? Pont a részletessége miatt. A szerző nagyon jól végigveszi az ilyen-olyan kutatások eredményeit, hozzáfűzi a véleményét. Érdekes volt, de túl hosszú és túl száraz. Ettől függetlenül ajánlom azok figyelmébe, akiket érdekel hogyan és miért végezték ki az utolsó orosz cárt és a családját. De azt tartsa szem előtt, hogy dokumentumregényről van szó.
A belbecs érdekesnek hangzik, de én egyszerűen a szlávos tanulmányaim miatt képtelen vagyok elmenni amellett, hogy mi az isten nyiláért kell a cirill betűket belekeverni a borítón lévő címbe? Ez annyira szánalmas/prosztó/retinaégető, és biztos csak én, de nekem ez olyan hatást kelt, hogy kételkedni kezdek. Talán ezért sem vettem még meg, pedig sokszor nézegettem mér :(
VálaszTörlés