Júliusi összegzés

Júliusban ezekről írtam:

Ebben a hónapban extra kevés gyermekirodalomról írtam. Igazából nem is értem miért, mert olvastunk új mesekönyveket, ... így jött össze. De augusztusban igyekszem majd jobban odafigyelni arra, hogy ezek se maradjanak háttérben.
A kezeink közé került az első Finy Petra mesekönyv Az ovi-ügy, ami épp aktuális is és tetszett mind a kettőnknek.
A Tücsök a Holdon pedig az illusztrációk háttere miatt nagyon értékes történetecske, már csak ezek miatt is érdemes beszerezni.

Külön ifjúsági irodalmat nem emelek ki, mivel csak Az ébredés tartozna a kategóriába, így a következő csoportosítás a fantasy lesz. Olyan könyvek, amikben ilyen-olyan lények szerepeltek.
Szó volt a kedvenc angyalos sorozatom újabb részéről, az Angyalkardról. Eddig ez a kötet tetszett legjobban a sorozatból.
Aztán írtam a Pokoli csókról, amivel kapcsolatban elég vegyesek voltak az érzéseim; Az ébredésről, ami igazán nem tudta azt hozni, amit vártam és a Vaják első részéről, ami nekem újdonság volt a műfajában.

A harmadik kategória vegyes: nem ifjúsági, nem fantasy, amolyan mindent bele felnőtteknek.
A Joséphine történelmi regény. Érdekes olvasmány, kicsit más megvilágításba helyezi Josephine és Napóleon kapcsolatát.
A Mindent a szerelemért romantikus irodalom, a kategóriájának megfelelő. Kellemes olvasmány, kikapcsolt.
Nagyon szeretem Fábián Janka történeteit, Az angyalos ház is tetszett, bár már inkább lehetett érezni rajta a szórakoztató irodalmat, mint a szépirodalmat.
A Kristálytemplom pedig skandináv krimi. Érdekessége volt, hogy valahogy a krimi szála annyira nem hozott lázba, hanem inkább a főszereplő élete, múltja.

Ami a blogéletet illeti:

Az Alkotóműhely egy bejegyzéssel került terítékre. Megmutattam nektek, hogyan csináltam könyvjelzőt ballagási meghívóból.
A Barangolásban Josephine rövid kis életrajzát mutattam be.
A Musing Mondays és a Top10 Tuesday révén kiderült, hogy egy magazint olvasok mostanság, az is receptes (Heti összefoglaló 7.) és hogy eddig egyszer voltam dedikáláson (Heti összefoglaló 6.). Mutattam nektek 10 szép könyvborítót is, illetve válaszoltam arra a kérdésre is, hogy mit csinálok, ha megakadok olvasás közben (Heti összefoglaló 5.) és hogy szoktam-e olvasási célokat kitűzni (Heti összefoglaló 4.).

Ami a nagyvilágot illeti:

Megjelent A szürke ötven árnyalata és ahogy várható volt, itthon is megmozgatta az állóvizet, bár inkább negatív vélemény tekintetében. Ahogy olvastam a véleményeket a könyvről, a legtöbben nem értenek egyet azzal, hogy miért olyan nagy szám ez a könyv, sőt, valamilyen szinten taszítónak is találják. Én továbbra is kíváncsi vagyok, szóval egyszer tuti sort fogok keríteni rá. ;o)
Elindult a rukkola.hu is, a könyvcserélde. Egyelőre nagyon káoszosnak érzem az egészet, de előnyére legyen mondva, mivel tényleg padláspucolást végeztek sokan, rengeteg régebbi könyv fellelhető így az oldalon. Én is lecsaptam egyre, majd jövő hónapban beszámolok róla, ... még nem kaptam meg. Vannak pozitív és negatív vélemények is, egyelőre nyilatkozni nem tudok. 3 könyvemet happolták, sikeresen meg is kapták az illetékesek, én 1-et happoltam eddig, még várom, hogy megérkezzen.
Lezajlott a hazai 2012-es Könyves álompasi párbaj a blogokon. Már a legelején megjósoltam magamban, hogy ki lesz a nyertes. Kár, hogy az 5-ös Lottó számokat nem érzem így meg. :o) Összefoglalva annyit, hogy az olvasók/játékosok/szavazók küldhették be a jelöltjeiket első körben, majd amikor megvolt ebből a lista, megindultak a szavazások. Az utolsó fordulóban Barrons (Moning: Tündér krónikák) és Cortez (Leiner Laura: A Szent Johanna gimi) csapott össze és az utóbbi nyert. Itt végig lehet követni a játékot.

És mi várható augusztusban?:

Ezeket már elolvastam, szóval előbb-utóbb várható róluk bejegyzés:

• L. M. Montgomery: Anne otthonra talál (tudom, ezt már vagy 2-3 hónapja ígérem, ebben a hónapban igyekszem most már valami épkézláb bejegyzést összehozni róla) 
• Michelle Moran: Madame Tussaud
• Rebecca Ann Collins: Pemberley-krónikák
• Susan Elizabeth Phillips: Angyali csók
• Danielle Trussoni: Angelology- Az átok
• Kendare Blake: Vérbe öltözött Anna 

Alkotóműhellyel is fogok jönni, meg Letye-petye-lepetyével is, már csak a várható megjelenések miatt is.

Heti összefoglaló (7.)

Amikről a héten írtam:

Hamarosan a mozikban a Tüskevár

Barangolás 4.- Josephine, Franciaország császárnéja

Susan Elizabeth Phillips: Mindent a szerelemért

Letye-petye-lepetye 9.

"Waiting On" Wednesday (17.)- Várólistára ...

Nalini Singh: Angyalkard

Kelley Armstrong: The Awakening- Az ébredés

Elkezdődött a hét:

Musing Mondays- Kérdezz! Felelek! (16.)

Mi is az a "Musing Mondays"?: ez az esemény a Should Be Reading blogról indult. Lényege az, hogy minden Hétfőn a blog írója -MizB- feltesz egy kérdést, amire aztán válaszolhatsz a blogodban, majd pedig a linkeled a bejegyzésedet az adott bejegyzéséhez.

Olvasol magazinokat? Ha igen, akkor miket? Ha nem, akkor miért nem?

Hű, most nagyon unalmas leszek. :o) Gyerekkoromban odáig voltam a Buci Maciért (nem röhögni!), majd a Mini Rébuszért. Tizenévesen pedig maximálisan IM lázban égtem, alig vártam, hogy minden hónapban megjelenjen az új szám. Nagyon szerettem az olvasói leveles rovatokat. Aztán olyan 17 évesen már nem nagyon "remegtem" érte, jöttek az otthonberendezési magazinok, érettségi után meg egy időre rákattantam a HVG-re. Aztán erről is leszoktam. Pocakosan jöttek a babás magazinok, ezek meg is maradtak Gyerkőc pár hónapos koráig, majd újdonságot már nem tudtak mondani, lekerültek a terítékről. Jó ideje már csak egyetlen újságot veszek, az is receptes, méghozzá a Küldd el a recepted! és ennyi.

Top10 Tuesday- Leg-leg-leg (14.)

Mi is az a Top10 Tuesday?: a kitalálója The Broke and the Bookish blog, a lényege pedig az, hogy minden Kedden, megadott kritérium szerint egy Top10-es listát kell összeállítani. Majd a közzé tett bejegyzésedet linkelni az ötletet adó blog aktuális bejegyzéséhez. 

Lehet, hogy a náthától, lehet, hogy csúnya és esős reggel van, én meg még kómás vagyok vagy csak alapjáraton, de totál nem forog az agyam, nem jut eszembe 10 olyan könyv, aminek a helyszíne hű de élénken élne bennem a mai napig.
Ami eszembe jutott, az

1. Margaret Mitchell: Elfújta a szél
2. J. K. Rowling: Harry Potter sorozata
3. Suzanne Collins: Az Éhezők Viadala

és innentől kezdve rövidzárlat.

És folytatódott:

Egész héten nátháztam, majd végigfertőztem az egész családot, szóval nagyon izgalmasan telt a hetünk. :oS
De azért Gyerkőcömet életében először elvittük a Tropicariumba. Kár, hogy nem tudtam megörökíteni az arcát, amikor meglátta, hogy a feje fölött egy cápa úszik el. :o)

Amit olvastam:

Még a nyaralásból maradt vissza, így a héten Van valaki odaát?-ot olvastam, sőt még olvasom is, elég lassan haladok vele. Igazából nincs semmi baj a könyvvel, csak egyrészt most alig látok ki a fejemből a betegségtől, másrészt meg ez a könyv annyira fájdalmas. Arra számítottam, hogy humoros történet lesz, erre meg a szívem szakad meg a főszereplő szenvedésétől.

Milyen jó kis akciót láttam?

Továbbra is Alexandrás akció. Bevallom őszintén, még nem hallottam erről a könyvről, de a fülszövege felkeltette az érdeklődésemet.

Eredeti ára: 3.500 Ft

"A tizennyolc éves moszkvai diáklányt, Nyina Lugovszkaját 1937-ben öt év kényszermunkára ítélték, melyet egy kolimai börtönlágerben kellett letöltenie. "Bűne" mindössze annyi volt, hogy apja egykor a szociálforradalmár (eszer) pártban tevékenykedett, majd a NEP idején sikeres magánvállalkozást, pékséget hozott létre, ahol több száz embernek adott munkát (s mindez elég volt hozzá, hogy száműzzék Moszkvából). Maga Nyina pedig 1932-től, tizenhárom éves korától kezdve naplót vezetett, amelyben kamaszkori vívódásai, iskolai kalandjai, első romantikus vonzódásai mellett leírta véleményét a bolsevik rendszerről is, amellyel szemben "iszonyatos haragot" érzett, mert elvette tőle az apját.
Nyinát "Sztálin elleni terrorista akció szándékával" vádolták, s ő mindent "bevallott". "Azt terveztem, hogy a Kreml kapujában várok majd arra, hogy Sztálin kijöjjön, és akkor lelövöm" - olvasható a kihallgatási jegyzőkönyvben, s ennek alapján Lugovszkaját sokáig nem is rehabilitálták. Az ötvenes években, a hruscsovi "olvadás" idején senki sem kérdezte meg tőle, hogy milyen kínzásoknak volt kitéve a két hónapon át tartó vizsgálat alatt.
Nyina sorsa akár tipikusnak is mondható: egyike csupán a sztálini rendszer sok millió ártatlan áldozatának - a különlegessége csupán annyi, hogy az NKVD aktái között megőrződött a naplója. Egy koraérett, depresszióra és önmarcangolásra hajlamos, igazi írói tehetséggel rendelkező lány titkos gondolatai, aki egy pillanatig sem hitt a propagandának: Sztálint gazembernek, a kommunistákat az orosz szabadság eltipróinak tartotta."

Alexandra akció- 1.050 Ft

Egy kis blogstatisztika:

• A legolvasottabb bejegyzés a héten a Büszkeség és balítélet- film volt, de szorosan a nyomában haladt az Angyalkard is.
• Érdekes keresőkifejezés nem volt, a legtöbben Leiner Laurára kerestek rá ezen a héten is.

És mik a tervek jövő hétre?

Remélem, hogy befejezem a Van valaki odaát?-ot és végre fogok kapni az orrom is levegőt. ;o)

Hamarosan a mozikban a Tüskevár

Az egyik kedvenc kötelező olvasmányom volt általános iskolában a Tüskevár és augusztus 2-tól látható a mozikban az új feldolgozása.
2005 nyarán kezdték el forgatni a filmet, ami teljes egészében magánpénzből készült, sok-sok jó színésszel, szóval tessék majd megnézni. ;o)
Íme az előzetes:

Barangolás 4.- Josephine, Franciaország császárnéja

Mi is az a Barangolás?: a Könyves blogok oldalon Zsanó ötlete nyomán jött létre ez a rovat és csatlakoztam hozzá én is. A lényege az, hogy az olvasott valós vagy képzeletbeli helyszíneket mutatnak be a bloggerek egy-egy bejegyzésben. Én annyival egészíteném ki, hogy nálam nem csak helyszínek, hanem életrajzok is feltűnhetnek a bejegyzésben.

Már megint jól a hónap végére maradt ez a rovat, de azért nem felejtettem el. :o) Először Fábián Janka Az angyalos ház c. regénye miatt angyalos házak képeit szerettem volna megmutatni nektek, de nagyon-nagyon nem jártam sikerrel vagy pedig én kerestem rosszul. :oS
Így maradt a B.) verzió, Josephine rövid kis élettörténete, Carolly Erickson: Joséphine- Napóleon kis paradicsommadara miatt:

Marie Josèphe Rose de Tascher de la Pagerie 1763. június 23-án született Martinique szigetén. 

15 évesen lett Alexandre de Beauharnais felesége, aki eredetileg a nővérét akarta feleségül venni, de mivel Cathérine-Désirée meghalt, beérte vele. Házasságuk nem volt boldog, 2 gyermekük született (Eugène, Hortense), de 1786-tól már külön éltek a férjével.

A forradalom idején a férjét és őt is bebörtönözték. Alexandre-t halálra ítélték, de Josephine megmenekült.

Megmenekülése után több befolyásos férfi szeretője is lett, majd végül megismerkedett a nála 6 évvel fiatalabb Napóleonnal, akivel 1796-ban házasodtak össze.

Josephine nagy népszerűségre tett szert, de nem tudta teljesíteni Bonaparte legnagyobb vágyát, így mivel trónörökösre szüksége volt a trónnak, 1810-ben elvált Napóleontól, aki aztán feleségül vette Mária Lujzát.

Fia Napóleon nyomására a bajor hercegnőt, Auguszta Amáliát vette feleségül, lánya pedig Napóleon testvéréhez ment feleségül. Lánya révén III. Napóleon császár nagymamája, fia révén pedig több európai királyi családban is élnek leszármazottai.

Válásuk után malmaisonban élte le életét. 1814-ben halt meg.

forrás: wikipédia

Susan Elizabeth Phillips: Mindent a szerelemért

Eredeti címe: What I did for love (2009.)
Itthon kiadta: Victoria Kiadó (2010.)
Oldalszám: 421
Ára: 3299
Forrás: könyvtár

Kinek ajánlom a figyelmébe?: SEP rajongóknak
mindenképp, de amúgy azoknak, akik
szeretik a romantikus történeteket.

Wynette, Texas sorozat #5

Szeretem SEP regényeit. Kellemesen romantikus történeteket szokott összehozni, amik kikapcsolnak, jó olvasni őket, megkap benne mindent romantikus szívecském és a szex se marad ki belőle, de nem átesve a ló túloldalára.
A legutóbb olvasott A szeretőm a First Lady viszont valahogy nem sikeredett. Úgy éreztem, mintha nem lenne a régi az írónő. Próbáltam megtalálni az okokat és reménykedni, hogy a frissebb könyveiben biztos visszajön a régi láng. Amint elolvastam, szinte azonnal feliratkoztam a könyvtárban a másik tőle még nem olvasott könyvére, a Mindent a szerelemért-re. 9 évvel később íródott, mint az előző és ebben újra megkaptam mindent, amit szeretek az írónőtől. :o)

A történetnek van egyfajta hollywoodi beütése. Sőt, néha még úgy is éreztem, mintha Brad Pitt és Jennifer Aniston múltbéli kapcsolata lenne kicsit átírva, tarkítva, majd máshogy folytatva.

A főszereplőnk a 31 éves Georgie, aki a TV nézők millióinak szemei előtt nőtt fel. Az őt megformáló karaktert imádták a nézők, Amerika kedvence lett, de mint ahogy lenni szokott: a sorozat véget ért, de egyszerűen nem tudott elszakadni a szerepétől, mert mindenki a jókislányt, Scootert látta benne a továbbiakban is.

A fiatal nő épp a válásán van túl, az imádott színész férje félrelépett és világgá kürtölték boldogságukat az új feleséggel, hogy babát várnak. Georgie-nak ez különösen fájó pontja, ugyanis nekik nem született gyermekük. Aztán amikor egy napon a szerencsétlen nőt sarokba szorítják a riporterek, a tömegen kívül megpillantja régi társát a TV sorozatból, Bram-et és innentől felgyorsulnak az események.

Bram volt a sorozatban Scooter barátja. A nézők kezeiket tördelték a boldogságukért, de a valóságban nem jöttek ki, sőt a fiú olyat tett az akkor még tizenéves lánnyal, amit igazán Georgie sose tudott elfelejteni.

Szóval meglátta a férfit és miután sikerült elmenekülnie a riporterek elől, egy barátjához menekült, ahol szembe találta magát a dögös, szívet dobogtató Bram-mel. A levegő izzik körülöttük, majd elkövetik a lehető legnagyobb ballépést.

Egy éjszaka kicsit többet iszogattak a kelleténél, reggel pedig megdöbbenve veszik tudomásul, hogy összeházasodtak. Igen ám, csak hogy el se tudják viselni egymást, viszont mégis 1 évig meg kell játszaniuk a kamerák előtt a tökéletes pár szerepét. ... 

Kérem szépen, ebben aztán volt minden. Romantika, forró ágyjelenetek, bevallom meg is lepődtem rendesen, ilyen szinten azért nem számítottam SEP-től szexre, de bejövős volt. ;oP
A karakterek szimpatikusan voltak, újra felfedezhető a megszokott mellékszál, mint az írónő szinte mindegyik (ha nem mindegyik) könyvében.
Kellemes kikapcsolódás volt, most újra rákattantam. :o)

Ezzel elolvastam a Csökkentsd a várólistádat 2012. első könyvét. (cserelistás)

Letye-petye-lepetye 9.

Aki véletlenül a Nyugati pályaudvar felé sétálna, annak megsúgom, hogy az egyik könyves bódénál (a főbejáratnál) 990 Ft-ért árultak ma Kelly Kiadós könyveket is.  Mindegyiket nem néztem meg, de ezek ma kaphatóak voltak:

• Jennifer Crusie: Szerelmes szélhámosok
• Jennifer Weiner: Jó az ágyban
• Melissa Hill: Míg el nem felejtem
• Jenna Black: Káprázat

"Waiting On" Wednesday (17.)- Várólistára ...

Mi is az a "Waiting On" Wednesday"?: amolyan várható megjelenéses rovat, amit Jill hozott létre a blogjában. Minden héten 1 könyvet mutatnak be a bloggerek, amit valamiért várnak, miért, mikorra várható, stb., majd a bejegyzés linkelése Jill aktuális blogbejegyzéséhez. 

Bár én még csak az 5. résznél tartok, de boldogan olvastam a hírt, hogy augusztus végén jön A Szent Johanna gimi 7. kötete, a 12/b első féléve.
Mivel szándékosan kerülök minden bejegyzést a folytatásokról, így nem vagyok képben azzal, hogyan folytatódik a szereplőink élete a folytatásokban, de azért némi sejtésem van. ☺
Arra lennék leginkább kíváncsi, hogy vajon az érettségivel véget ér-e majd a sorozat vagy valahogy folytatódni fog-e? Szomorú lennék, ha ezzel véget érne. Ha sikerül az írónőnek továbbra is tartania a szintet, simán el tudnék képzelni főiskolai, egyetemi évekről is köteteket. Milyen lenne a felnőtt életük, hogyan szállnának szembe az új problémákkal, az élet kihívásaival? Házasság, együttélés, munka, gyerekek, stb.? ... Bár hamarosan úgy is kiderül minden, hisz elviekben az "Útvesztő" után már csak 1 félév van hátra a gimis évekből.

Várható megjelenés: aug. 27.
Kiadja: Ciceró Könyvstúdió

"Szeptember 1-jén Reniék immár irigyelt végzősökként lépnek be a suli épületébe, de vajon tényleg irigylésre méltó a helyzetük? Egy biztos: a legzsúfoltabb, legeseménydúsabb évnek néznek elébe, amelynek már az első fele is tele lesz óriási élményekkel (szalagavató, nagy végzős bulizások, utolsó közös szilveszter), ugyanakkor komoly buktatókkal (érettségi tárgyak kiválasztása, a felkészülés megkezdése és a nagy kérdés: a továbbtanulás).
Ám a 12/b. , mint tudjuk, nem átlagos társaság: ők mindent megtesznek azért, hogy az utolsó évük valóban felejthetetlenné váljon, nemcsak önmaguk, de a Szent Johanna gimi összes tanára és diákja számára is...

Reni adatlapja:
Név: Rentai Renáta (Reni)
Kor: 17
Beszélt nyelv: magyar, francia
Magamról: (Nem publikus adat, hozzáférés korlátozva) Nem akarom, hogy helyettem döntsenek!!! ...De akkor most kihez forduljak?
Érdeklődési kör: könyvek, olvasás, francia nyelv, fotózás, továbbtanulás
Klubtagság: Hová menjek továbbtanulni?; felvi.hu; Melyik szak illik hozzád?; Beatles; Akiknek elegük van; Végzősök"

A kezdet | Együtt | Egyedül | Barátok | Remény | Ketten | Útvesztő

Nalini Singh: Angyalkard

Eredeti címe: Archangel's blade (2011.)
Itthon kiadta: Egmont Kiadó (2012.)
Oldalszám: 440
Ára: 3999
Sorozat: Angyali vadász
Nalini Singh: Angyalvér
Nalini Singh: Angyalcsók
Nalini Singh: Angyaltánc
Forrás: kiadó (recenzió)

Kinek ajánlom a figyelmébe?: aki olvasta
az előző részt, ne hagyja abba a sorozatot!
De amúgy ajánlom mindenkinek, aki
szereti a romantikus irodalmat egy kis
fantasyval és néhol erotikával fűszerezve.

Angyali vadász 4.

Nagyon szeretem Nalini Singh Angyali vadász sorozatát, ezt már többször is hangoztattam. Így értelemszerűen nagyon vártam, hogy olvashassam a negyedik kötetet is. Igaz, kicsit féltem, mert a megszokottól eltérően ebben a kötetben nem Raphael és Elena heves kapcsolatáról lehetett olvasni, hanem a középpontba most az arkangyal jobbkeze, a vámpír Dmitri került. Bevallom, eddig a pasi hidegen hagyott, túl durva volt az én vérmérsékletemnek, néha faragatlan tuskónak is tituláltam -hogy szépen fejezzem ki magamat-, de ebben a részben minden megváltozott bennem.

Kezdjük akkor az elején.
Vasárnap este volt amikor levettem a könyvet a polcról. Gyerkőcöm már aludt, a ventilátor próbálta a meleget egy picit enyhíteni, nem sok sikerrel. Bekuporogtam a kedvenc olvasós fotelomba, megfordítottam a könyvet és elolvastam a fülszövegét. Megmondom őszintén, direkt kerültem minden bejegyzést az Angyalkardról, annyit tudtam csak, hogy Dimitri lesz benne a főszereplő, de semmi mást.
Szóval elhelyezkedtem a fotelban és belemerültem a történetbe. De olyan szinten, hogy 10 óra körül a kádba is vittem magammal, majd amikor már szivaccsá áztam, kénytelen voltam elszakadni a történettől pár percre, hogy aztán folytathassam az ágyban az olvasását. Rég olvastatta magát egy könyv ennyire- de ennyire. Éjfél körül eszembe jutott, hogy most már abba kéne hagynom, mert lassan kelnem kell és akkor végem lesz, de leintettem magamat azzal, hogy még csak pár oldalt. Ez a pár oldal olyan hajnali 1-2 óra körül következett be, az egyik felem szinte bepánikolt, ha most elalszom azonnal, akkor még aludhatok olyan 5 órát. Hirtelen vágyat éreztem, hogy félretegyem a könyvet, az 5 óra abban az állapotomban felért már 10 óra alvásnak is, de egyszerűen nem ment. Az utolsó emlékem az, hogy 3 óra 20-onvalahány perckor még ránéztem az órára, rémülten végigfutott a fejembe a szitkozódás, hogy mindjárt kelnem kell és nem leszek rá képes, aztán rövidzárlat 3 órára. Nos, ilyen szinten tetszett, tényleg letenni se tudtam. ;o) Arra ébredtem, hogy a nyakam totál elgémberedett, mert a párnának támaszkodva aludtam el, a könyv meg még mindig a kezemben volt. ;o)

A legjobb rész eddig a sorozatból, teljesen Dmitri fan lettem.

Na de ki is ő? Majdnem 1000 éves vámpír, aki Raphael jobbkeze, megszállottan védi az arkangyalt és a területét. Van benne a kezdetektől kezdve egyfajta sötétség, amitől a nők térde egyszerre kezd a vágytól remegni, ugyanakkor a félelemtől is. Ugyanis a férfi képes az illatcsápjaival szinte mindenkit térdre kényszeríteni, de erőszakos hajlamai vannak, emberségének csak szikrája fedezhető fel benne.

És akkor jön Honor, a Céh embere, egy vámpírvadász, aki az első percben felkelti a férfi érdeklődését. Igen ám, de Honor nem akárki. Vámpírok tartották fogva, kínozták meg több alkalommal és ezeket az emlékeket nem tudja felejteni, sebezhetővé vált.

Egy ügy miatt együtt dolgoznak és közben egyre közelebb kerülnek egymásnak. Csakhogy ez nem olyan egyszerű ám. Miközben Dmitri próbálja a nő sebeit begyógyítani, valamilyen oknál fogva a saját múltja felszakad, elárasztják az emlékek. És ebben Honornak is nagy szerepe van. ...

"Akkor is szeretni foglak, ha a testem elporlad és a szél hordja szét."

Nagyon olvasmányos, izgalmas, erotikus rész volt, az eddigi legjobb.
Tetszett, hogy végre olvasni lehetett arról is, hogyan lett a férfi olyan amilyen. Milyen volt azelőtt, hogy átváltoztatták volna. Igaz, a fordulatot kicsinek furának tartottam, na de ha angyalok léteznek, akkor ez is teljesen megemészthető, nem? ;o)
Öröm volt olvasni amikor a kemény páncél lehullt és egy olyan karakter, mint Dmitri, csupasz lélekkel állt az olvasó előtt. Valahol tán megrendítő is.
Sokkoló volt olvasni a családjáról, döbbenetes volt belegondolni, hogy pont ez a férfi mutatta meg, milyen az igazi szerelem, ami majdnem 1000 évig tart. Egyáltalán tényleg van ilyen?
Izgatottan várom az 5. rész magyar megjelenését, bár az is igaz, hogy angolul most szeptemberre várható csak.

Kelley Armstrong: The Awakening- Az ébredés

Eredeti címe: The Awakening (2009.)
Itthon kiadta: Könyvmolyképző Kiadó (2011.)
Oldalszám: 325
Ára: 2999
Sorozat: Darkest Power Trilogy
A szellemidéző (1. rész)
Forrás: kiadó (recenzió)

Kinek ajánlom a figyelmébe?: azoknak, akik
olvasták az első részt.

Sötét erő trilógia 2. rész

A szellemidéző sok hazai olvasónak elnyerte tetszését, így sokan várták a trilógia második részének a hazai megjelenését.
Bár én úgy éreztem, hogy igazán semmi sem történt az első részben, lassan pörgött csak fel a cselekmény, de mégis jónak tartottam. Abban reménykedtem, hogy a második részben majd tetőzik minden, de ez nem jött össze.

Simon, Derek, Rae, Chloé szökési kísérlete maradéktalanul nem valósul meg. A fiúknak sikerül elmenekülniük, de a két lány újra az Edison Csoport kezei közé kerül.
Aztán Chloénak és Torinak sikerül újra megszökniük, de Rae-t hátrahagyják. Ahogy lennie kell, sikerül a fiúkkal találkozniuk és így együtt folytatják az útjukat. A céljuk megtalálni Simon apját.
Mindeközben Chloé rájön, hogy képes a holtakat feléleszteni, kiderül Tori képessége is (mégis csak van neki) és Derek is egyre közelebb van ahhoz, hogy átalakuljon. A Csoport pedig a nyomukban. ...

A szellemidézőben a vége felé kezdett a cselekmény felpörögni, most is így éreztem. Hiába reménykedtem abban, hogy majd Az ébredésben tetőzni fog minden, ez nem jött össze. Ugyanúgy egy felvezető szakasznak tartom, mint a trilógia első kötetét.
Ráadásul jó ideig teljesen zavarban éreztem magamat, mert azt hittem rosszul emlékszem arra, hogy Derek és Chloé kezdett közelebb kerülni egymáshoz. Most egyszerűen meg nem tudtam volna mondani, hogy kik között van romantikus szál, nem lehetett igazán érezni. Bár, ha már az érzelmeknél tartunk, Derek volt a kedvencem, érzelmes fiúnak tartottam, de most meg valahogy egyik szereplő se nyílt meg, senki érzelmeibe, gondolataiba nem lehetett igazán belelátni, távol maradtak.
És sajnáltam azt is, hogy Chloé kamerázós szemszöge eltűnt, az tán feldobta volna egy kicsit a cselekményt.

Ha összességében akarom nézni a történetet, akkor jól van megírva, de vontatott és igazán semmi újat nem mond. Persze pörög a cselekmény, máshol játszódik, meg is tudtunk fontos tényeket, de valahogy mégis ütősebbre számítottam.
 

Újra itt

Először is: mindenhol jó, de tényleg legjobb otthon. 
Másodszor: örülök, hogy a blog statisztikája nem halt meg a frissek nélkül sem. ;oP Bár az már érdekes, hogy a legtöbben a "nekrofil jelentése" során találtak el ide. Mi történt a héten? ;o)
Harmadszor: aki a Pemberley-krónikákra szavazott, annak küldök egy hatalmas virtuális ölelést. ... Szétuntam az agyamat rajta.

Kicsit bővebben:
Minden jó és szép volt, volt részünk napsütésben, zuhéban, hidegben-melegben, de a lényeg: jól éreztük magunkat, Gyerkőcömnek békalábai nőttek, én pedig szivaccsá áztam a vízben, olvasni meg alig olvastam.

Ha valaki véletlenül szintén arra felé járt volna, én voltam az az anyuka, aki hangosan sikongatott a barlangban, amikor a gyereke bombákat ugrott a barlang széléről a vízbe. Én voltam az is, aki szinte folyamatosan eltévedt a medencék között és hatalmasokat esett a folyosókon a kanyarokban. Az is én voltam, aki megtalálta az összes méhecskét és képes volt csak egy tenyérnyi helyen leégni (a jobb csípőmnél fent. De hogy ez hogy jött össze, titok.). És az is, aki a Pemberley-krónikákat olvasta és azzal nyugtatta magát, hogy á, nem azért szavaztak rá annyian, hogy agyérgörcsöt kapjak, hanem ennyien voltak kíváncsiak arra, hogy fog nekem tetszeni, szóval kitartást. Én pedig kitartottam, de csak értetek.:oP

itten jártunk

Amúgy többnyire olvasás helyett süttettem magamat, áztattam pihekönnyű súlyomat a vízben, Gyerkőcre vigyázva elméláztam az élet nagy kérdéseiről (pl. hol lehetne itt palacsintát venni?), olvasó emberkéket kerestem (szinte hihetetlen, de vagy Blikket ill. Storyt olvasókba botlottam vagy pedig A szürke ötven árnyalatába belefeledkezőket. Nekem is kell ez a könyv most már, nagyon kíváncsi vagyok rá. Úgyhogy ha valaki kölcsön adná nekem, nem utasítanám vissza. ;o) ), majd esténként kárpótolva amiért nem adtam meg magamnak a napi dózisomat (aki rosszra gondol, azt kiábrándítom, a könyvsorokra értettem mindezt), adaptációkat néztünk. Így mivel amúgy is jó rég írtam filmekről, hamarosan jövök Az Éhezők Viadalával, A Segítséggel, Angyalok és Démonokkal. Na meg majd a Pemberley-krónikákkal, ... lesz nemulass ;o)

Szóval visszatértem és számíthattok a bejegyzésdöppingre. ;o)

Heti összefoglaló (6.)

Amikről a héten írtam:   

Finy Petra: Az ovi-ügy

Andrzej Sapkowski: Vaják I.- Az utolsó kívánság

Maros Krisztina: Tücsök a Holdon 

Asa Larsson: Kristálytemplom 

"Waiting On" Wednesday (16.)- Várólistára ... 

Carolly Erickson: Joséphine- Napóleon kis paradicsommadara 

Para 1-2-3

Elkezdődött a hét ...

Musing Mondays- Kérdezz! Felelek! (16.)

Mi is az a "Musing Mondays"?: ez az esemény a Should Be Reading blogról indult. Lényege az, hogy minden Hétfőn a blog írója -MizB- feltesz egy kérdést, amire aztán válaszolhatsz a blogodban, majd pedig a linkeled a bejegyzésedet az adott bejegyzéséhez. 

Voltál már dedikáláson? Ha igen, akkor kién? Milyen volt?

Egyszer voltam csak, évekkel ezelőtt, ráadásul teljesen véletlen volt az egész és elég mulatságos is (vagy inkább kínos). :o)
Előzménynek annyit, hogy a Párom és én is nagyon szeretjük Lőrincz L. László könyveit. Történt, hogy épp moziba mentünk és mint ilyenkor mindig, becibáltam magammal a közeli könyvesboltba. Megálltunk az ajtónál, mert egy rakás LLL könyv volt kitéve, méghozzá a legújabbak, amiknek a megjelenése teljesen újdonság volt számunkra. Meglepetten és sajnos egy kicsit hangosan is mondtam, hogy:
- Nézd már! Megjelent az új Laci könyv!
És akkor bepillantottunk a boltba, ott ült egy asztalnál maga a szerző és épp minket nézett mosolyogva. :o) Abban a percben szerettem volna elsüllyedni szégyenemben, gyorsan el is iszkoltam.
Aztán véget ért a film és visszamentünk, még mindig folyt a dedikálás. Pironkodva mi is is leemeltünk egy könyvet az állványról és odamentünk aláfirkantani. LLL nagyon aranyos és kedves volt. Próbált velünk beszélgetni, de annyira megszeppentünk mind a ketten, hogy találkozhattunk vele és ott ülhettünk vele szemben, hogy tuti félnótásnak nézett minket. ;o)

Top10 Tuesday- Leg-leg-leg (13.)

Mi is az a Top10 Tuesday?: a kitalálója The Broke and the Bookish blog, a lényege pedig az, hogy minden Kedden, megadott kritérium szerint egy Top10-es listát kell összeállítani. Majd a közzé tett bejegyzésedet linkelni az ötletet adó blog aktuális bejegyzéséhez.
Szabad választás volt ezen a héten, én pedig ezt választottam:

Top10 kedvenc könyvborító

Azt nem mondhatom, hogy ezek a legeslegszebbek, de most ezek jutottak eszembe és nagyon tetszenek. Amúgy szerintem külföldön sokkal szebb borítókkal adják ki a könyveket, mint itthon. Sajna. Ugyanakkor az utóbbi időben mintha változást lehetne érezni ilyen téren is kis hazánkban, egyre több az igényes és igazán szép borító.

És folytatódott ...

Voltam könyvtárban és szomorúan láttam, hogy nem csak én terveztem be a nyári zárásuk előtt a kifosztást, ugyanis mire megérkeztem, egy rakás polc üresen állt. :o( Sajnos nem jártam sok sikerrel, a betervezett maximum 10 könyv helyett (mert sose lehet tudni), épp hogy 4-et találtam magamnak. Szomorú is vagyok.

Amiket a héten olvastam ...

Az átok lemaradt már a képről, mert mire kattintottam, addigra visszavittem a könyvtárba, de Vasárnap este be is fejeztem.
Az Angyalkardnak végre nekiestem a hét elején (miért nem hamarabb?, nem is tudom már) és totál rákattantam, letenni se tudtam. Majd mesélek a bejegyzésnél milyen szinten nem tudtam letenni, lényeg a lényeg, hogy másfél nap alatt kivégeztem és nagyon tetszett.
Utána a Madame Tussaudnak álltam neki. Nagyon kíváncsi voltam a történetre, mert az írónőtől már olvastam a Nefertitit és egész jól sikerült neki a történelmet kevernie a szórakoztató irodalommal. Aztán amikor megláttam a könyv féltégla méretét, kicsit elkerekedtek a szemeim, de nagyon olvastatta magát és tetszett.

Jelenleg pedig egy könnyű kis SEP regényt olvasok.
Nem tartom sajna valami jónak, de azért jobb, mint a Latin szerető volt. ;o)

Milyen jó kis akciót láttam?

Újra Alexandrás nyári akció van, sok finomságra lehet bukkanni, mint pl. erre a könyvre is. Olvastam, tetszett, ennyiért nem hagynám ott.

Eredeti ára: 3990 Ft

"Rákbeteg felesége halála után dr. Lear, az özvegy tudós elkezdi kutatni a hosszú élet titkát, a betegségek és az öregedés ellenszerét. A hamarosan a hadsereg felügyelete alá kerülő kísérletsorozat eredményeként azonban a 12 kísérleti alany - minden emberi vonását elvesztve - félelmetes, gyilkos lénnyé alakul át. A kutatás utolsó fázisában a tudósnak szüksége van egy hatéves kislányra is, akit szintén beoltanak a kiszámíthatatlan hatású vírussal. Annak ellenére, hogy a Colorado-hegységbeli kísérleti telepet kommandósok őrzik, a kísérleti alanyok, azaz a "fertőzöttek" kiszabadulnak. Senki és semmi nem állíthatja meg őket, a fertőzés egyre terjed, s mind több ember válik hozzájuk hasonló vérszomjas szörnyeteggé. Egyedül Amy, a hatéves kislány szervezete reagál másképpen a vírusra. A különös, világító lényekké átalakuló fertőzöttek az Egyesült Államok egész területét ellepik: már csak egy emberi közösség marad valahol Kaliforniában, melynek tagjai jól kiépített erődjük és harcosaik segítségével majd' száz éven át megakadályozzák a fertőzöttek bejutását. A Kolónia lakói elszigetelten élnek a kaliforniai hegyekben, a régi, vírus előtti világot az idősek beszámolóiból vagy a Hosszú Portyákon látott romokból ismerik. Egy nap fura lány jelenik meg a Kolónia kapujában - Amy. Felbukkanása gyökeres változást hoz a Kolónia életében...

Justin Cronin A szabadulás című poszt-apokaliptikus műve egy ezer évet átfogó trilógia első része. A könyv megfilmesítési joga már jóval a regény megjelenése előtt elkelt: a feldolgozást a számos órási sikerű filmet jegyző Ridley Scott fogja rendezni."

Alexandra akció- 1595 Ft

Egy kis blogstatisztika:

• A legolvasottabb bejegyzés a héten A Szent Johanna gimi 2. része volt. Amúgy a Facebook oldalon már látható a 7. rész borítója is. Kíváncsian várom, bár rám még vár az 5. és a 6. rész is. ;o)
• Érdekes keresőkifejezésről újra nem tudok beszámolni, Leiner Laurára kerestek rá a legtöbben.

 

És mik a tervek jövő hétre?

Pihenés, nyaralás, strandolás. :o)
És mivel bízom a szavazatokban, így ők lennének a szerencsések, akik jöhetnek velünk:

De ha agyérgörcsöt kapok .... ;oP
Komolyra fordítva a szót: a Van valaki odaát? szerintem tetszeni fog, a Görögdinnye és az Angyalok is tetszett, a Pemberley-krónikák miatt viszont van bennem egy kis tartózkodás. Olyan sokan írtak róla rosszat, a molyon is többnyire fél, 1, 2 csillagot kapott, hát nem is tudom miben reménykedjek. Majd elválik. Szerintem ennek fogok elsőnek nekiesni, aztán hazajövünk és max. dühöngök majd itt nektek. ;o)

Finy Petra: Az ovi-ügy

Kiadta: Pozsonyi Pagony Kft (2009.)
Oldalszám: 47
Ára:1650

Úgy rémlik, hogy Finy Petrától eddig még semmit se olvastam, de persze a nevébe sokszor botlottam már itt-ott-amott. Legutóbb pl. a várható megjelenéseknél, hisz azóta megjelent az első nem gyerekeknek szóló könyve, a Madárasszony.

Na de akkor Az ovi-ügy.
Nem olvastuk A tesó-ügyet, amire a könyvecske elején is utal, de nálunk az amúgy se lenne aktuális, viszont az ovi kezdése igen.
Hosszas idegeskedés után végre május végén megkaptuk a visszajelzést, hogy Gyerkőcömet felvették az egyik közeli oviba. Azóta a szülői értekezlet is lezajlott (akinek csak tudom, ámulva mesélem, hogy SZÜLŐI ÉRTEKEZLETEN voltam! Értitek? Én! SZÜLŐIN! Erre a hallgató fél csak bólint, még jó, hisz ovis lesz a gyereked, nem értik, hogy ez mekkora dolog nekem, első gyerekes anyuka lévén. SZÜLŐIN! Hisz nem olyan rég még az én anyukám járt szülőire és b.kker, most már én is járni fogok, atya ég! ... Igen, ez minden onnan van, hogy: öregszem. Ez a lényeg, na.) ;o)
Szóval a téma aktuális és bár Gyerkőcömet hidegen hagyja a pánikolásom, szívem megszakadása, ő már most menne oviba. Én azért próbálom felkészíteni őt arra, hogy ácsi-bácsi, tök jó, hogy már most mennél, de azt azért tudod, hogy anya nem lesz ott és nem foglak elhozni ha meguntad az egészet, mintha a papáéknál nyaralgatnál? Ilyenkor már döbbentem néz rám, hogy mégis mi az, hogy nem ugrok majd amikor szólít, hát nehogy már, hisz a csillagok és a Nap is körülötte forog, mi a fene, de majd csak megszokja. ;o) ... Legalábbis remélem, más választása nem lévén. 

Az ovi-ügy szerintem egész jól bemutatja az ovis létet. Nem csak a pozitívumait, hanem az árnyoldalait is, de mégis úgy, hogy a pozitívak értelemszerűen a hangsúlyosabbak. Nekem tetszett és Gyerkőcömnek is. Bár még mindig biztos vagyok abban, hogy igazán nekem van szükségem ezekre a mesékre, nem is neki. ;o)

"Az óvó néni majdnem olyan, mint az anyukád, csak fehér köpenyt hord, és sokkal több dalt ismer."

Remélem jobb hangja is van, mint nekem, mert ha én énekelek, akkor a sárgarigó nem elsárgul az irigységtől, hanem ijedtében tojásokat rak. :oS

Andrzej Sapkowski: Vaják I.- Az utolsó kívánság

Eredeti címe: Ostatnie zyczenie (1993.)
Itthon kiadta: PlayOn Magyarország (2011.)
Oldalszám: 287
Ára: 2990
Forrás: kiadó (recenzió)

Kinek ajánlom a figyelmébe?: Azoknak, akik
szeretik a sorozatot, továbbá mindenkinek
aki alapjáraton szereti a PC-s játékokat.
De azok is próbálkozhatnak vele, akik
csak a novellákra kíváncsiak, a játék
hidegen hagyja őket.

Kicsit félve, ugyanakkor nagyon érdeklődve kezdtem neki a Vaják I. olvasásának.
Miért féltem? Az a tévhit alakult ki bennem, hogy a könyv egy számítógépes játék alapján készült, nem pedig fordítva. Sose voltam nagy PC játékos (na jó, egyetlen mániám van a Farmerama, de láthatjátok, a nyugis játékokat szeretem, amikor csak kattintok a földre és eldöntöm, hogy krumplit vagy répát akarok vetni, meg adok tápot a nyulaimnak, baby boomkor meg bögyös tyúkokat ugrasztok össze), de anno a párom egy időben odáig volt a Mortal Kombat-ért és néha én is játszottam vele. Ebből kiindulva, elképzeltem magam előtt egy izmoktól dagadó pasit, aki más pasikkal küzd és kb. arra számítottam, hogy az ilyen elképzelt harcok lesznek szöveg formájában megörökítve. "Joe ekkor előjött egy balhorgossal, ettől Ed kifeküdt. De nem maradt sokáig a talajon, mert azonnal felugrott és gyomorszájon rúgta Joe-t. Emiatt Ed feje felett a plusz pontok megjelentek, Joe életerejét jelző ikon pedig a felére csökkent." Na, ... én dinka teljesen erre számítottam.
Ugyanakkor meg a fülszöveg annyira kecsegtető volt: lidércek, strigák, baziliszkuszok, vízbefúltak, hogy a fantasyt imádó szívem egyből repesni kezdett az örömtől. Aztán kinyitottam a könyvet és magam is meglepődtem azon, mennyire félrevezettem saját magamat.

Amit először is határozottan szeretnék megismételni: a Witcher, mint PC játék a könyv alapján készült, nem pedig fordítva! Az író amikor nekiállt a történeteinek, szerintem nem is gondolta volna, hogy egyszer számítógépes játék fog alapulni a történetein. Így annak is érdekes lehet az olvasmány, aki amúgy játékok terén nincs annyira képben, mint én.

Andrzej Sapkowski első novelláskötete 1986-ban került publikálásra, hatalmas sikert ért el Lengyelországban vele. A Witcher sorozat 4 novellás gyűjteményt és 5 regényt foglal magába.
A fő karakter Geralt, a Vaják I. fülszövegében is olvasott fehér hajú férfi, aki ismeri a mágiát és a harcművészetet is. Amúgy egy mutánsról van szó, aki szó szerint arra lett teremtve, hogy fenntartsa az egyensúlyt a világon az emberek és a természetfeletti lények között.
A kötetben 7 novella található, az egyik 7 részre osztva. Mindegyik különálló, de ugyanakkor mégis olyan érzésem volt, mintha még sem lennének azok. Mintha Geralt este nyugovóra térne, majd reggel kinyitja a háza ajtaját, szembe találja magát az újabb napi feladattal, aminek persze köze van a különböző lények legyőzéséhez és így épül fel a kötet. Nekem legalábbis ezt az érzetet adta.
A Vaják I. azzal kezdődik, hogy megérkezik Vizimába, ahol nagy szükség van a tudására. Történt ugyanis, hogy a király gyermeket nemzett a saját húgának. Az édesanya és a kicsi is belehaltak a szülésbe, de a szülésben segédkezők is vagy szörnyet haltak vagy megbolondultak. A kicsit eltemették, 7 évig nyugalom volt, aztán előmászott a sírból strigaként és elkezdett embereket felzabálni. Az első feladata Geraltnak, visszaváltoztatni a királylányt (ami még senkinek se sikerült, pedig jelentkező volt bőven, ergó holttestek is) vagy megölni őt. Vajon szerencsével fog járni?
És ehhez hasonló történetekre lehet számítani a további fejezetekben is. 

Olvasmányos, érdekes volt, a közepe felé már éreztem, hogy miért is készítettek belőle PC játékot, tökéletes rá. A cselekmény, a karakterek ábrázolása, mintha igazán csak arra született volna, hogy játékot hozzanak létre belőle.

Az utolsó kívánság kronológiailag a novellásgyűjtemény első része, nagyon sok nyelvre lefordították.
2001-ben egy TV sorozatot hoztak létre, majd egy filmet is ezek alapján, de mind a kettő hatalmas bukás lett.
Végül 2007-ben jelent meg a PC játék.

Forrás és további olvasnivalót találtok ezen az oldalon: http://hu.witcher.wikia.com/wiki/Andrzej_Sapkowski

Para 1-2-3

Ahogy közeledik az indulás időpontja, úgy kezdek egyre jobban kétségbe esni, hogy melyik 2 könyvet vigyem magammal nyaralni. Igen, kettőnél több nem fér bele, szóval jól kell választanom.

• Para1: kevés lesz a 2 könyv és agyérgörcsöt kapok majd
• Para2: sok lesz a 2 könyv és a felesleges cipekedés miatt kapok agyérgörcsöt
• Para3: naná, hogy pont olyan 2 könyvet viszek majd, amik nem fognak tetszeni és agyérgörcsöt kapok majd, hogy miért nem mást vittem

Mondjuk igazából lényegtelen, mert csak akkor nem kapok agyérgörcsöt, ha mind a 2 könyv tetszeni fog és mind a kettőt pont befejezem ezalatt az 1 hét alatt. :o)
Igen ám, de dönteni viszont nem tudok. Már napok óta esténként a könyvespolc előtt ecpecezek, de nem sok sikerrel. Végül sikerült a kb. 20 nem olvasott könyvemet 10-re csökkenteni, de ebből a 10-ből választani meg sehogy se tudok.

• Spellman nyomozóiroda: annyira vártam, hogy be tudjam szerezni, erre meg azóta se vettem kézbe.
• A Bankár: sikerkönyv volt, mint ahogy Frei másik könyve is, végülis kíváncsi vagyok arra, mit alkotott.
• Katherine2: történelmi romantikus. Az első rész nem volt rossz, ez bejönne vajon?
• Jézus szeret engem: ha jót lehet rajta nevetni, akkor tuti választás lenne.
• Trónok harca: érdekel rég óta, viszont láttam sorozatban, így nem is tudom, hogy most kéne-e.
• A tizenharmadik történet: olyan sokan írtatok róla jót.
• Van valaki odaát?:  nyaralós könyv lenne vajon?
• Vérbe öltözött Anna: nagyon húz a szívem felé, de most kéne a nyaraláskor?
• Pemberley-krónikák: nem írtak róla túl jókat, viszont nagyon szeretem a Büszkeség és balítéletet. Agyérgörcsöt kapnék utólag, ha ezt vinném?
• Hello, London: ez már egy külön történet, hogy találtunk egymásra. Most kéne vajon? Annyira nem vonz.

  Ti melyik kettőt vinnétek magatokkal?

A szavazást lezártam, köszönöm, hogy próbáltatok segíteni dönteni. ;o)
Érdekesen alakult ez a 2 nap. Nem tudom tényleg ennyien szavaztatok-e vagy ennyire szerettétek volna, hogy az a könyv "nyerjen" amelyiket szerettétek volna, mindenesetre íme az eredmény:

Kezdetben a Vérbe öltözött Anna és A 13. történet vezetett, majd szép fokozatosan jött fel a Pemberley-krónikák és a Van valaki odaát?.
Most elkezdek pakolni, aztán később jövök majd a szerencsésekkel. ;o)

Carolly Erickson: Joséphine- Napóleon kis paradicsommadara

Eredeti címe: The Secret Life of Josephine (2007.)
Itthon kiadta: GABO Kiadó (2010.)
Oldalszám: 427
Ára: 2990
Forrás: könyvtár

Kinek ajánlom a figyelmébe?: azoknak, akiket
érdekel az adott történelmi kor ill. Napóleon és
Josephine élete.

Amikor megtudtam, hogy megjelent az írónőnek egy újabb regénye A cárné lányán kívül, nagyon kíváncsi lettem rá. Főleg, amikor olvastam, hogy Josephine-ről szól, Napóleon kis paradicsommadaráról. Nagyon szeretem ezt a történelmi kort, több regényt is olvastam már Napóleon első feleségéről, kíváncsi voltam Erickson munkájára is.

A szerző utószavában kitér arra, hogy vannak olyan dolgok a történetében amik kitalált elemek, de nagyjából szerintem sikerült neki korhűen ábrázolnia az adott kort és a történteket is.

Miközben olvastam Josephine életéről, többször is olyan érzésem volt, mintha a leírt cselekményeket olvastam volna már valahol, de egyszerűen nem tudtam rájönni, hogy hol. Aztán volt egy jelenet, ami igazából csak 2 mondat volt és abban a pillanatban beugrott. Annemarie Selinko Désirée c. regényével több hasonlóságot is érzek.

Érdekes, hogy Josephinet eddig minden általam olvasott könyvben amiben csak szerepelt, pozitív szereplőnek ábrázolták, most se lett ez máshogy. Ugyanakkor Bonaparte érzelmei most más színezetet kaptak. Eddig csak arról olvastam, hogy a férfi rajongásig szerette a nőt, még a válásuk után is őt tartotta igaz szerelmének, de ebben a könyvben meg pont az ellenkezőjébe botlottam bele.
Nagyon sokszor megalázta Josephine-t. Szinte darabokra szerette volna törni a nőt lelkileg. Milyen férfi az, aki arra kényszeríti a feleségét, hogy hallgassa végig melyik nővel hol és hogyan hentergett az ágyban és ha az asszony a fülét szeretné betapasztani, akkor a kezeit hátrakötözi? Milyen férfi az, aki gyomron vágja a nőt egy tintatartóval (vagy mi a fene volt már, nem emlékszem)?
Josephine beletörődőnek, kedvesnek volt ábrázolva, akinek a szeretőinek a száma fölött ugyanúgy nem lehet elsiklani, de ugyanakkor mindig az első szerelmét szerette és várta.

Valahol döbbenetes volt végig kísérni Európa egyik leghatalmasabb asszonyának életét 15 éves korától haláláig.
Olvasni az első szereleméről, a romantikus érzelmeiről. Látni, ahogy férjhez megy egy olyan férfihez, aki sose szerette és aki ezt közölte is vele, majd erőszakkal tette magáéval. Szinte kívántam is neki, hogy szabaduljon meg a férjétől, holott tudtam a történelmi tanulmányaimból, hogy ez így lesz, hisz Josephine elvált nőként lett Napóleon férje.
Aztán persze a sorsa elkerülhetetlen, Bonaparte belé szeret és feleségül veszi. Arra számítanának a romantikus lelkületű olvasók, hogy innentől kezdve minden szép és jó, hisz Josephinet szerette a nép, szép, divatos nő volt, Napóleon rajongott érte, de ez csak a látszat.
Josephine szenvedett a kora miatt, mindenféle szépítőszerekkel igyekezett magát hamvas fiatal nőnek látszani, de az igazság az, hogy nagyon korán meglátszott rajta a kora. Fogai kihullottak, elfeketedtek, mosolyogni csak csukott szájjal, legyező mögött mert. Haját festette, arcát fehérre púderezte, hogy fiatalosan hamvas legyen, parfümös vízben fürdött és még sorolhatnám, de a kor egy idő után mindenkin meglátszik.
Ráadásul nem tudta megadni a császárnak a várt trónörököst, így elkerülhetetlen volt a válás. De ahogy Napóleon a könyv lapjain viselkedett vele néha, az nem méltó egy férfihez. ...

Olvasmányos, jól megírt történelmi regény. Ami zavart az az, hogy valahogy nem volt lelke a könyvnek. Rengeteg érzelemről lehetett olvasni, de nem jöttek át.