Márciusi olvasmányok

Igaz, hogy lassan már az áprilisi beszámolóval jöhetek, de jöjjön akkor a márciusi olvasmányaimnak a listája, ami a februárihoz hasonlóan, most sem lesz hosszú. 

Egyszerűen nem találok olyan könyveket, amik igazán lekötnének, amiknek az olvasását ne unnám meg 50-100 oldal - vagy még annyi sem - után. Így márciusban is csak 1 könyvet fejeztem be és ezen kívül még 2 márciusban megkezdett van folyamatban.

Amit befejeztem

Jackie Kabler: Tökéletes pár

Mostanában kicsit rá vagyok kattanva a krimi/thriller szálra, tán ezek a történetek csúsznak a leginkább. A fülszövege alapján a Tökéletes pár "tökéletes" olvasmánynak tűnt, de végül egy elég közepes történet lett belőle. 

Adva van egy tökéletes házaspár, Gemma és Danny. Új helyen, új életet kezdenek, majd egy napon váratlanul Danny eltűnik. Lényegében Gemma arra tér haza a munkahelyéről, hogy a férjének hűlt helye, se üzenet, semmi, hogy hol van. Aztán kiderül, hogy van egy sorozatgyilkos, akinek az áldozatai hasonló karakterek, mint a férje. És bár holttest nincs, a rendőrség még is úgy véli, hogy a férfi az újabb áldozat. Megkezdődik a nyomozás, furcsa nyomok bukkannak elő. Köze lehet a feleségnek a férje eltűnéséhez? Danny vajon hol lehet? Tényleg ő lenne a sorozatgyilkos újabb áldozata? És ki a sorozatgyilkos egyáltalán?

A történetet hol a feleség, hol a nyomozó szemén keresztül láthatjuk. Az elején még sikerült megvezetnie ennek a váltott nézőpontnak abban a tekintetben, hogy mi történhetett Dannyvel és mi köze lehet az egészhez Gemmának, de aztán be kellett látnom, hogy valószínűleg nem az az igazság, ami logikus lenne. 

A vége felé van benne egy elég nagy csavar, ami elrontotta az egészet. Addig úgy ahogy megadtam volna rá a 4 csillagot, de annyira elcseszett, kapkodó lett a lezárása, hogy még a 3 csillagot is kegyelemnek érzem.

Összességében nem siralmas, de lehetett volna jobb is, ha jobban odafigyel a szerző a végére, nem kapkodja el.

Amik folyamatban vannak

Két márciusban megkezdett könyv olvasása van folyamatban, de nem tudom még, hogy mi lesz a sorsuk. 

Mivel nagyon kedvelem Julia Quinnt, azt hittem, hogy a Botrány Kentben el fogja nyerni a tetszésemet, de nem nagyon sikerült lekötnie eddig. 

Abby Jimenez: Az élet túl rövid ahhoz, hogy ne merj szeretni c. könyvéből se sokat olvastam, mert szintén nem tudott lekötni. Pedig biztos voltam abban sikeres lesz nálam, mert szeretem a hasonló történeteket, de valahogy még sem. 

Tündér a barátnőm

Ebben a mesekönyvben 4 aranyos mese található a barátságról, a másik elfogadásáról, a szeretetről és a kedvességről. Nagyon szép példákon keresztül van levezetve benne, hogy milyen az igazi barátság.

Az első mesében megismerhetünk egy kis tündérlányt, aki akaratlanul sokszor bajt csinál, de a barátai tudják, hogy mindez nem szándékos és mellette állnak, elfogadják, szeretik őt.

A következő mesében sorra kerül egy kis számolás is, 10-ig gyakorolhatják a gyerekek a mese segítségével a számokat.

A harmadik mesében egy kislány és a kutyája közti kapcsolat van bemutatva. Nagyon megható a kutyus szeretete és ragaszkodása a kislányhoz.

Az utolsóban újra egy kis tündér szerepel a középpontban, aki sajnos nem lát jól, de ezt nem meri bevallani a barátainak, fél, hogy csúfolnák, ha szemüveges lenne. Így viszont a varázslatai rendre balul sülnek el. Végül természetesen lesz egy csodaszép szemüvege, a barátai pedig odáig lesznek érte. 

Ajánlom a figyelmetekbe ezt a könyvecskét, aranyos, kedves példákon lehet felhívni a gyerekek figyelmét ezekre az értékekre. 

A könyvet köszönjük a Napraforgó Könyvkiadónak!

Hercegnők mesekönyve

Ez egy igazán csajos mesekönyvecske az ovis korosztály részére.

A legtöbb kislány álmodozik arról, hogy ők is hercegnők. Jelmez hiányában is magukra képzelik a hosszú hercegnős ruhát, cukin lépdelnek a képzelt kastély termeiben. Nálunk a Kicsi pont abban a korban van, amikor a hercegnősdi, szinte mindennapos szerepjáték.

A Hercegnők mesekönyve 130 oldalon keresztül dolgozza fel röviden, a klasszikus hercegnős történeteket.  Legyen szó Hófehérkéről, Csipkerózsikáról, Hamupipőkéről. És bár nem hercegnők, de nem maradhatott ki a sorból a kis hableány, a Szépség (és a Szörnyeteg), és a Pán Péteres Wendy és Csingling sem. 

Masszív, vastagabb lapokból készült, kimondottan a kis gyerekkéznek. Az illusztrációk nagyok, szépek, színesek, díszesek, a mesék pedig tényleg rövidített verzióban vannak megírva.

Ha van kis hercegnő a családban, a környezetetekben, szívből tudom a figyelmetekbe ajánlani ezt a könyvecskét. 😊 MI pedig köszönjük a Napraforgó Könyvkiadónak, hogy a kis hercegnőnk kézhez kaphatta ezt a könyvet.

Készüljünk az iskolára foglalkoztató füzetekkel!

Hihetetlen belegondolni, hogy nem olyan rég még az ovi kezdetére, most pedig aktuálissá vált, hogy már az iskolára  készüljünk. Szerencsére az ovis időszakban a kicsik rettentően fogékonyak és gyorsan fejlődnek, ha pedig a szülők összedolgoznak az óvónőkkel, akkor maximálisan iskolaéretten tudják kezdeni az első osztályt.

Ebben a bejegyzésben 6 olyan kis foglalkoztató füzetet mutatok be nektek a Napraforgó Könyvkiadó jóvoltából, melyekkel otthon is játékos módon tudjátok fejleszteni a gyerekek készségeit.

 

Nézzük akkor először a középső csoportot, vagyis a 4-5 éves korosztályt:

 

A számolás sajnos nem egy ösztönös dolog, bizony a kicsiknek meg kell tanítani a számokat és az összeadás, valamint a kivonás logikáját is, mire iskolába mennek. 4-5 éves korban egyfajta "elvárás" az oktatásban, hogy 10-ig el tudjanak már számolni.

Ez a kis foglalkoztató füzet 16 oldalas és 10-ig lehet gyakorolni a gyerekekkel a számolást benne. Kezdetleges módon már érinti az összeadást és a kivonást is. Aranyos, egyszerű feladatokat tartalmaz, kedves, színes illusztrációkkal és sok-sok matricával, ami szerintem ennél a korosztálynál nagy favorit. Nálunk legalábbis a Kicsi ha tehetné, mindent kimatricázna. 😄

 

 

 

 

A Készülünk az iskolára foglalkoztatóval már nem csak a számolást lehet gyakorolni, hanem komplexen a rajzolást, a kezdetleges írást és az ismeretek fejlesztését is. Természetesen ebben is sok-sok matrica van a feladatokhoz. Gondolom mondanom sem kell, terveztem, hogy szép sorjában megyünk majd a feladatokkal, de természetesen a Kicsi addig nyúzott, míg beadtam a derekamat és először a matricás feladatokat végeztük ki. 😅

Tematika tekintetében 6 fejezetre tagolódik: rajz, környezet, matematika, tájékozódás, szokások, írás. 

 

Mind a 2 füzetecskét szívből tudom a figyelmetekbe ajánlani. Mindegyik feladat játékos, kedvesen illusztrált, nem "feladat szagúak", tényleg játékosan lehet fejleszteni a megoldásukkal a gyerekeket. Nálunk a Kicsi mindig nagyon várta, hogy folytassuk a kitöltésüket. Sőt, úgy kellett visszafognom őt, hogy ne 1-2 nap alatt végezze ki az egészet, annyira lázba jött tőlük. 😊

 

És akkor most jöjjön a nagycsoportos, vagyis az 5-6-7 éves korosztály:

A Most tanulok számolni sorozat újabb 2 foglalkoztatóval folytatódik.

Az 5-6 éves korosztállyal 50-ig lehet gyakorolni a számolást. Kitér a formákra, a sorozatokra, az órára, a páros/páratlan fogalmára. Természetesen ehhez is sok-sok matrica van. Érezhetően komolyabb már, mint a 4-5 éves korosztálynak szóló foglalkoztató füzet, hisz ha valaki korosztályban már itt tart, akkor közelebb is van az iskola kezdetéhez.

A 6-7 éveseknek szóló része véleményem szerint nem is feltétlenül a nagycsoportosoknak szól, hanem inkább az első osztályosoknak lehet kiegészítő gyakorlás. 

Ebben a foglalkoztatóban 100-ig lehet gyakorolni a számolást, kitér az összeadásra, kivonásra 100-ig, a formákra, szorzásra, osztásra, törtekre, logikai sorozatokra. Sok matrica van ehhez is.

 

 

 

 

A Készülünk az iskolára sorozat is folytatódik az 5-6 éves korosztálynak. A tematika egy része ugyanaz (írás, környezet, matematika, tájékozódás), de bővült az olvasással és a differenciálással. Persze nem kell megijedni, nem esik túlzásokba a foglalkoztató. Alapszinten, aranyosan vezeti be a gyerekeket az olvasás világába is. A matricák pedig ennél a kiadványnál sem hiányozhatnak. 😉 

 

 

 

 

 

 

 

Az Okosodj játékosan szintén egy foglalkoztató füzet sorozat.

A tudomány, környezet, matematika és az angol témakörein keresztül találhatóak játékos feladványok benne. 55 oldalnyi feladat található benne és ezekhez is tartoznak matricák, melyekkel értékelni lehet a gyerekek szorgalmát.

Számomra ez a kötet kimondottan jó utazáshoz. Nem nagy, spirálozva van, sok feladat van benne, jól le lehet kötni a gyerekeket velük egy-egy hosszabb út során.

 

Mindegyik kiadványt a korosztálynak megfelelően szívből tudom a figyelmetekbe ajánlani. Szerintem nagyon fontos, hogy játékos módon, ne kötelező jelleggel, de odafigyelve fejlesszük a gyerekek készségeit. Ha valami pedig nehezebben megy neki, akkor a gyakorlás (de nem kötelező feladatként, mert azzal csak ártunk) biztos meg fogja hozni az eredményét. 😊

 

Februári olvasmányok

Amennyire olvasmányokban gazdag volt a januárom, februárban annyira lelassultam. 😅 Egyszerűen nem nagyon tudott lekötni egy megkezdett olvasmányom se, ide-oda kalandoztam a műfajok tekintetében is.

Jelenleg 4 februárban elkezdett könyv olvasása van folyamatban és csak 1-nek az olvasását fejeztem be a hónapban.

Amit befejeztem

Robert Bryndza: Nine ​Elms réme (Kate Marshall 1.)

Kate fiatal nyomozóként leleplezte a hírhedt Nine Elms-i sorozatgyilkos kilétét. Az egész a véletlen egybeesés műve volt - annyira elárulnám, hogy mi köze volt a tetteshez, de nem akarom az egyik poént lelőni, úgy is a történet elején ki fog már derülni -, és teljesen felforgatta az életét. A karrierje derékba tört, otthagyta a rendőrséget, majd 15 évvel később - amikor a történet folytatódik - egyetemi oktatóként találkozunk vele újra. 

A múlt feltámadt és valaki a sorozatgyilkos mintájára újra szedni kezdi az áldozatait. Ki lehet az és mi köze van a "mesterhez"? Kate a tanársegédje támogatásával a gyilkos nyomába ered. ...

Sokat hezitáltam azon, hogy 3 vagy 4 csillagot adjak erre a könyvre, de valamiért inkább azt mondanám, hogy „közepes”, mint hogy „jó”. Azt el kell ismernem, hogy olvasmányos volt, izgalmas, hogy ki az utánzó, maga a főszereplő története és karaktere is szerintem kezdésnek egész jó volt, de a könyv végére felötlött bennem egy gondolat. Szeretem, amikor egy krimi végén kiderül ki a tettes és a fejemhez kapok, hogy „b@sszus, miért nem vettem észre az elrejtett jeleket a történet során, hisz végig ott voltak előttem”. Nos, ebben a történetben ilyen nem lehet, hisz csak a történet végére áll össze, hogy az utánzónak mi köze is van az eredeti gyilkoshoz. Ez most így kicsit zavart. Tán emiatt is értékeltem inkább közepesre. De ennek ellenére kíváncsi vagyok még egy kötetre a sorozatból, aztán majd elválik, hogy tartós lesz-e a „közös kapcsolatunk”. 

Amik folyamatban vannak

Egy könyv olvasása van folyamatban még decemberről és egy januárról, de most csak a februáriakra térnék ki. 

Bethany Webster "Anyaseb" c. könyvének teljesen hirtelen felindulásból kezdtem neki. Addig nem is hallottam a könyvről, amíg a kezeim közé nem akadt véletlenül. Érdekesnek, elgondolkodtatónak találtam a fülszövegét és mivel hiszek a transzgenerációs traumák átvitelében, így érdeklődve kezdtem neki az olvasásának. Aztán valahogy ellaposodott az egész, odalett a kedv. 

Szeretem a családregényeket és érdekesnek tűnt Sarah Blake "A vendégkönyv" c. története. Annak ellenére, hogy mostanság félbemaradt az olvasása, szeretném majd befejezni, nem hagytam fel vele végleg, mert jónak tűnik, csak valahogy nem sikerül teljesen ráhangolódnom, így pedig nincs értelme olvasnom.

Jackie Kabler "Tökéletes pár"-ja az, amire azt mondhatom jelenleg, hogy tényleg olvasom. Lassan haladok vele, elkalandoznak a gondolataim - de ez nem a könyv hibája, teljesen lefoglalja a gondolataimat a kitört ukrajnai háború -, de azért mégis vissza-visszatérek és ha csak 1-2 oldalt is (szó szerint alkalmanként 1-2 oldalról beszélünk, ami tőlem azért elég nevetséges), de olvasok belőle.

Amitől valószínűleg tényleg búcsút veszek

Beth O'Learytől nagyon tetszett Az ágybérlő, amit még 2019-ben olvastam. Hasonlóan olvasmányos, izgalmas történetre számítottam és nagyon csalódott vagyok.

Az "Útitársak" egy rettentően vontatott történet. Már a felénél tartok kb., de még lényegében semmit se tudtam meg a történet hátteréről, mi történt a főszereplőkkel, ami a jelenhez vezetett, mi bajuk is van egymással. Az elején még úgy éreztem, hogy adok neki pár oldal esélyt, hátha belendülnek a dolgok, aztán adtam még több esélyt, nehogy utána lendüljenek be, de még mindig a nagy semminél tartunk és meguntam a várakozást. Úgyhogy, ennyi volt, könnyes búcsút veszek tőle és a későbbiekben kicsit félve fogok újra kapcsolatba lépni az írónő munkásságával. 

Januári olvasmányok

Januárban nagy lendületet vettem az olvasásban, szinte faltam a könyveket. Ez egyrészt meglepő volt, hisz épp vizsgaidőszakom volt, de lehet, hogy pont épp ezért volt arra szükségem, hogy kikapcsoljak ebben az időszakban. 😅

Megan Campisi "A Bűnevő" c. könyvével kezdtem az évet. Annyira nagyon lázba nem hozott a történet, de mivel addig még csak nem is hallottam a Bűnevőkről, mégis kíváncsian kezdtem neki az olvasásának. Csakhamar rá kellett jönnöm viszont, hogy egy piszok vontatott és unalmas történetről van szó. Többször abba akartam hagyni az olvasását, egyedül a kíváncsiságom tartott vissza, hogy mi is fog kisülni ebből az egészből. Így utólag nem vagyok abban biztos, hogy volt értelme kitartanom, mert semmi extra meglepetést nem tartogatott a végére sem. 

Ami viszont pozitív, hogy eddig fogalmam se volt a Bűnevők létezéséről. Hát, most már tudom, hogy voltak akik ezt a munkát végezték és nem irigylem őket értük. 

Kik is a Bűnevők? Azok, akik meghallgatják a haldoklók gyónásait és a bűneiket étel formájában veszik magukhoz. Lényegében minden bűnnek megvan a maga étele. A Bűnevőt elhívják a haldoklóhoz, aki bevallja neki a bűneit, a halál bekövetkezte után pedig a Bűnevő megeszi a bűnökhöz tartozó ételt. Így szereznek mások tudomást az elkövetett bűnökről, ugyanakkor a bűnöket így a Bűnevők hordozzák tovább, a halottak pedig tisztaként távoznak a túlvilágba. ... Tudom, fura, de tényleg léteztek Bűnevők és egészen sokáig.

A történet főszereplője a 14 éves May, aki bűnt követ el, a büntetése pedig az, hogy ő lesz az új Bűnevő. A történet arról szól, hogyan sikerül beilleszkednie, milyen az élete így, mi történik vele. 

Persze gondolhatnátok így első gondolatra, hogy nagy dolog, egész nap finomakat eszik, milyen klassz neki, de nem így van. Egyrészt a finomságok mellett egészen undi dolgok is vannak. Másrészt akkor is ennie kell, ha nem akarja, nem kívánja, undorodik a bűntől, stb. Harmadrészt a Bűnevő kitaszított. Az emberek számára láthatatlan és hallhatatlan. Elkerülik őt, nem szólnak hozzá és ő is csak akkor szólalhat meg, amikor a bűnöket hallgatja. Szóval nem épp irigyelni való élete van.

Ezt követően Helen Russel "Egy év a világ legboldogabb országában" c. könyvével folytattam az olvasást. Nagyon tetszett a kötet, sokszor éreztem az olvasása során, hogy nagyon-nagyon szeretnék Dániában élni. Mert tetszik a gondolkodásmódjuk, ahogy élnek, majdnem minden. Azért persze voltak furcsaságok és kettősségek, melyeket nagyon nem is tudok hová tenni. Pl. a dánok a legboldogabb nemzet, mégis antidepresszánsokon élnek. Akkor miért is, ha annyira boldogok? Az nem túl vonzó, hogy elég agresszív nemzet a könyv szerint. 

Helen újságíróként dolgozik Angliában, majd miután a férje álláslehetőséget kap Dániában, gondolnak egy merészet és 1 évre odaköltöznek. A könyvében a tapasztalatait foglalta össze. Teljesen ismeretlenként költöztek Dániába, próbáltak beilleszkedni, ismerkedtek a nyelvvel, az ottani szokásokkal és sok különbséget tapasztaltak a két kultúra között. Szívből tudom ajánlani a figyelmetekbe ezt a könyvet, olvassátok el, nagyon érdekes és tanulságos is!

Utána Tom Perotta "Mrs. Fletcher"-jének álltam neki. Igazából pikáns történetre számítottam, tudjátok olyan Szürke 50 árnyalata Mrs. Robinson-os módján, de nem így lett. Gyorsan haladtam az olvasásával, mert könnyed és olvastatja magát, de egyáltalán nem volt nagy szám történet. Kicsit olyan, mint a nagymama kockás plédje, amit különböző anyagokból varrtak össze. Egy kicsi Milfezés, egy kis saját neméhez vonzódás, egy kicsit bunkó egyetemista fiú aki nem tudja hogyan is bánjon a lányokkal, egy kis hármas akció, aszexualitás, aztán meg a légből kapott hirtelen happy end, amiről azt se tudom honnan jött. Szóval volt a történetben minden.

A történet 2, néhol több szálon fut. Mrs. Fletcher fia megkezdi messze az egyetemi tanulmányait és így az elvált nő egyedül marad. Unalmában böngészget a neten, érdekes SMS rázza fel az életét, újra tanulni kezd, furcsa kapcsolatba kerül az egyik kolléganőjével és egy csoporttársával. Eközben a fia nem tudja hogyan zárjon le egy régi kapcsolatot, hogyan kezdjen bele egy újba, közben idegesíti az anyja, de hiányzik is neki. Őrlődik, szenved, nem találja a helyét. És pont emiatt hiányoltam a történet mélységeit. Hogy igazán nem láttunk bele az anya-fia kapcsolatba, csak a felszínt kapirgálta a szerző.

Különösebben nem ajánlanám a figyelmetekbe a könyvet, de ha épp nincs más, akkor azért adjatok nek egy esélyt, hátha.

Ezután egy kicsit zizisebb sztorira vágytam, így kezdtem neki Jasper DeWitt "A beteg" c. thrillerjének. 

Olvasmányos volt, már-már lebilincselő, mindig vártam, hogy folytathassam. De aztán a vége felé a szerző belevitt egy misztikus megoldást, amit egyszerűen nem tudtam hová tenni. Miért épp így kellett és honnan jött neki az ötlet? Komolyan nem értem!

Parker egy pszichiáter, aki egy blogon teszi közzé az egyik betegéről a tapasztalatait. A beteg 44 éves férfi és lényegében senki se kezeli őt, mert gyógyíthatatlannak tartják az állapotát, na meg fura dolgok történnek körülötte, az ápolók félnek tőle, az orvosok kerülik, szóval csak él a zárt szobájában és ennyi. Parker viszont elhatározza, hogy majd ő meggyógyítja. Érdekes dolgokat tud meg a betegről. Tényleg beteg? Vagy minden csak kitaláció és összeesküvés áldozata?

Eltekintve a sztori végétől, ajánlom a figyelmetekbe, mert nagyon izgalmas és olvasmányos.

A Beteg után "A Romanov cárné"-nak kezdtem neki C.W.Gortnertől. 

Mindig nagyon érdekeltek a Romanov család végnapjairól szóló könyvek, így kíváncsian kezdtem neki az olvasásnak. A fülszöveg egy kicsit becsapós, mert úgy szól, hogy „Marija Fjodorovna, az utolsó orosz cárné élete méltán ihletett regényt.” és ez alapján szerintem joggal gondoltam azt, hogy Alekszandra Fjodorovnáról fog szólni, csak valami elírás történt a nevekkel, na meg amúgy is annyi volt nekik, mint égen a csillag. (Az utolsó orosz cárné nem Marija volt, hanem a menye, Alekszandra Fjodorovna, II. Miklós cár felesége.) Teljesen összezavarodva kezdtem neki a könyv olvasásának, azt se tudtam ki kivel van, mert jó ideig az volt bennem, hogy Marija=Alexandra, aztán persze leesett, hogy erről szó sincs, egy generációval II. Miklósék előtt járunk.

Szóval a könyv az anyacárné életéről szól. Milyen volt a fiatalsága, hogyan lett cárné, hogyan sikerült dán hercegnőként beilleszkednie Oroszországban, a családtagjaival milyen volt a kapcsolata (akik keresztül-kasul itt-ott mentek férjhez, uralkodtak, stb.) és később milyen kapcsolatot ápolt a cárrá koronázott fiával és annak feleségével, Alexandrával.

A két nő teljesen különböző volt és ez meg is látszott a kapcsolatukon. Marija érezte, hogy a cári birodalom veszélyben van, változtatásra van szükség, de II. Miklós nem hallgatott rá. Felmerült bennem a kérdés a könyv végére, ha II. Miklós hamarabb észbe kap, ha nem hagyja, hogy a felesége ennyire befolyásolja, vajon akkor is megtörtént volna a tragédia? Vagy ha nem II. Miklós került volna a trónra, akkor is megbukott volna a cárság az országban?

A Romanovok után egy ikon történetével folytattam az olvasást. Sophie Benedict "Grace Kelly és a szerelem eleganciája". Gyönyörű a borító és kíváncsian kezdtem neki a könyv olvasásának. Grace Kelly egy olyan korszak színésznője, ami teljesen más volt, mint a mai idők. Teljesen máshogy színészkedtek, mások voltak a filmek, … egy olyan korszak egyik fénylő csillaga, ami mára szinte teljesen eltűnt véleményem szerint. 

Számomra mindig maga volt a kifinomultság, a tisztaság, az ártatlanság, az egyszerűség volt a színésznő. Házassága a monacói herceggel pedig meseszerűnek tűnik – így kívülállóként -. A könyv igazából csak pár évet ölel át. Ott kezdődik amikor elhatározta, hogy színésznő lesz és emiatt elköltözött otthonról, elkezdte az iskolát; egészen odáig tartva, hogy hajóra szállt, hogy Európába költözzön az esküvője miatt. 

Összességében olvasmányos volt, de mégis csalódást érzek. Nem szeretném teljes mértékben elhinni, hogy Grace olyan volt, mint a történetben, de mégis nehéz rá másképp gondolnom ezek után. Ami pedig megelevenedett előttem a sorokon keresztül, az nem épp az ártatlanság, a szűziesség, a tisztaság volt. Lehet, hogy mindez tényleg igaz volt, … de kicsit most úgy érzem magamat, mintha összetört volna bennem valami.

Shari Lapena "Karnyújtásnyira a gonosztól" c. könyvét 1 nap alatt befaltam. Az első kérdés, ami felmerült bennem a könyv befejezte után, hogy lesz folytatása vajon? Mert olyan hülyén lett lezárva, hogy ennek az okát csak egy folytatás tudná megmagyarázni. Egészen a történet 3/4-ig úgy gondoltam, hogy teljesen kiszámítható. Már a legelejétől kezdve sejtettem, hogy mi lehet a titok, ki lehet a tettes és miért. Aztán jött az a bizonyos utolsó 1/4, amikor minden a feje tetejére állt és már azt se tudtam, ki kivel van és ki mit csinált. A szerző hozta a műfajhoz szükséges fordulatot, ami jót tett az amúgy elég közepes, sablonos történetnek, de ettől függetlenül több csillagot nem érdemel meg szerintem 3-nál. Egy olvasmánynak elment, végülis olvasmányos volt, de holnapra már el is felejtem az egészet.

Adva van egy feleség, aki a könyv legelején autóbalesetet szenved. A kórházban tér magához, ahol elmondják neki, hogy autóbalesetet szenvedett egy olyan helyen, ahol egy magafajta háziasszonynak helye nem lenne. Na meg egy gyilkosság is történt a közelben, stb., de persze a nő semmire sem emlékszik. A férje kitart mellette, a legjobb barátnője már nem.

Folytattam a krimi szálat Sally Hepwort "A férjem anyja" c. könyvvel, ami ugyanúgy egy közepecske történet volt. Hirtelen felindulásból elkövetett olvasás volt. Nem is hallottam a könyvről addig a percig, amíg a kezembe nem akadt, különösebben lázba se hozott, de azért beleolvastam és ha már így alakult, akkor végig is olvastam.  Nem volt rossz, de eléggé hiányérzetem maradt a végére és egyáltalán nem kerek a történet. Jobban árnyalni kellett volna a szereplők személyiségét, jobban belemenni a múltba, jobban felépíteni, megismerni őket, mert igazán nem értem, miért olyanok voltak a szereplők amilyenek és hogy juthatott el a tettes odáig, amit tett? Valaminek lennie kellett volna még a falak mögött, nem tudom elképzelni, hogy csak úgy megteszi a történteket.

Adva van Lucy, aki beházasodik egy "jó" családba, de az anyósával nagyon vegyes a kapcsolata. Na meg amúgy is elég fura a nő, mert miközben a gyerekeit spártai módon nevelte és viselkedik velük, szívügye a menekültek segítése. Szóval elég kettős a nő személyisége. Aztán váratlanul valaki elteszi láb alól és megindul a gyanúsítgatás, hogy ki lehetett az. Az elején nagyon úgy néz ki, hogy Lucynak volt a legtöbb oka erre. Vajon tényleg ő a tettes? 

Két krimi után egy kis romantikára vágytam, így került a kezeim közé a rég óta tervezett J.L.Perry "Tizenkilenc levél" c. könyve. Hogy én miért nem olvastam ezt korábban?! Annyira szép, romantikus, szívet facsaró lett a történet, hogy kedvenc született vele. Imádtam minden oldalát! Egy fiatal feleség a nászútról visszatérve autóbalesetet szenved. A kórházban magához térve nem emlékszik semmire. Hogy ki ő, kik a szülei, hogy férjnél van, stb. Gondolhatjátok, hogy ez micsoda tragédia a férjének, aki tényleg odáig van a nőért, fülig szerelmes belé, stb. A csaj jobb híján hazaköltözik az anyukájához, mert a férjéhez nem akar, hisz nem ismeri - mondjuk a szüleit se ismeri fel, de valahová mennie kell- és elkezd a férfitól eltávolodni, aki viszont ezt nem hagyja. Leveleket ír neki, melyben elmeséli a megismerkedésük történetét. Jem pedig azon kapja magát, hogy várja ezeket a leveleket és másképp kezd nézni Braxtonra is. Persze egymásra találnak majd, meg röpködnek majd a szívecskék, de azért keserves út vezet eddig. Olvassátok el, tényleg nagyon szép!

Újra itt

Fura újra itt ülni a billentyűzet előtt és "kopogtatni" a klaviatúrát. 😅Nagyon rég jelentkeztem utoljára a blogon, 2020. októberében. Fura belegondolni, hogy milyen rég is volt és mennyi minden történt azóta velem illetve a Világban is. Szinte kifordult minden magából és ez hatással volt az életemre is. Enyhén szólva káoszosnak éltem meg az elmúlt éveket. A Kicsivel itthon töltött GYED-es időszakom után - ami maga volt a langyos lábvíz -, hirtelen minden felborult.

Kezdhetném azzal, hogy 2020. januárjában folytattam tanulmányaimat és újra beültem egy egyetemi padba. Gondoltam, hogy nem lesz piskóta újra Egyetemre járni, immár két gyermekes édesanyaként, főállás mellett, de nagyot álmodtam, bevállaltam. Hát, azóta félévről félévre a túlélésért küzdök. 😂 Nem egyszerű. Nagyon sok mélypontom is volt emiatt az elmúlt időszakban és szerintem lesz is, mert a neheze még hátra van. Ugyanakkor, ha minden jól alakul, már csak 3 félév és vége. 💓 Csak addig kell kitartanom.

Aztán folytathatnám azzal, hogy a Kicsi megkezdte 2020. februárjában az ovit, ami vegyes érzésekkel töltött el. Egyrészt szívem mélyén éreztem, hogy jó lesz, szüksége van a gyerektársaságra, nekem pedig vissza kell mennem dolgozni, de azért fájt a szívem rendesen, hisz olyan kis pöttöm volt és addig 0-24-ben együtt voltunk.

2020. márciusában visszamentem dolgozni. Ugyanebben a hónapban a COVID itthon is beköszöntött és minden kizökkent itthon, a Világon is a helyéről. Bezárt egy időre az ovi, iskola, épp, hogy visszamentem dolgozni, meg kellett oldanunk a gyerekek felügyeletét, mert nálam a Home Office nem jöhetett szóba. Nagyon stresszes volt minden ebben az időszakban.

Aztán 2020. szeptemberében a Nagy iskolát váltott, emiatt is nagy volt az izgalom. Beilleszkedés, nagyobb elvárások, de szerencsére jól vette az akadályokat.

Reménykedtünk abban, hogy a 2021-es év könnyebb lesz, nem jött össze. Maradt az Egyetemen a távoktatás, ami egyfelől jobb és könnyebb, ugyanakkor nem egyszerű megoldani, hogy a gyerekek csendben maradjanak órákig, amíg anya ül a laptop előtt és hallgatja az előadásokat vagy épp gyakorlati órán vesz részt.

Miről is szólt az elmúlt időszakom? Egyrészt próbálom összeegyeztetni a "3 személyiségemet" 😅, a két gyermekes édesanyát, a főállású munkavállalóval és az egyetemistával. Bár még ott van a 4. személyiség is, "anya, aki otthon mos, főz, takarít, mindent elintéz és rendben tart, soha nem felejt el semmit más helyett sem". Eredendően van bennem egy elég magas fokú maximalizmus, aminek bőven iszom a levét. Próbálok mindenhol 100%-ot adni magamból, de egyszerűen nem megy és ez néha kikészít, lelkifurdalásom van tőle. Így néha rendesen a mélybe zuhanok és idő, amíg onnan kimászok. Mindezeknek a levét itta meg a blog és maga az olvasás is. Sem időm, sem kedvem nem volt olvasni. Ha olvastam is, egyszerűen nem ment róla az írás (lehet most se fog amúgy). Sőt, különösebben gondolkodni se akartam az olvasmányaimon, egyszerűen csak azt szerettem volna, ha kikapcsol egy picit, elmenekülhetek.

Múlt héten mégis publikáltam az addig piszkozatban heverő bejegyzéseket. Volt egy pár, hisz anno 2020 előtt, mivel tudtam, hogy visszamegyek dolgozni és számítottam arra, hogy az elején nem lesz időm olvasni, amíg visszarázódok a több emberes szerepbe, előre olvastam, előre piszkozatoltam, hogy addig se maradjatok majd bejegyzések nélkül. Nos, ezek a bejegyzések aztán szépen elfelejtődtek. Ezeket publikáltam most.

És milyen terveim vannak a blogot illetően a jövőre nézve? Szeretnék visszatérni. Olyan rendszeresen, mint régen, biztos nem fogok tudni időhiány miatt, de úgy tervezem, hogy minden hónapban közzéteszek majd egy összegző bejegyzést, hogy abban a hónapban miket olvastam, mik tetszettek. Mert olvasni azért olvasok. Ha nem is olyan sokat, mint régen, de azért mégis. 😊

Jennifer Probst: Eltervezett ​házasság

Eredeti címe: The Marriage Merger

Kiadta: Libri (2014.)

Oldalszám: 384

Forrás: kölcsön kapott

Értékelésem:

Amint befejeztem az Elhibázott házasságot, neki is kezdtem a 4. kötetnek. No nem azért, mert annyira odáig lettem volna a 3.-ért, hanem egész egyszerűen csak azért, mert tudni akartam, hogy az első két részhez képest csak a harmadik sikerült gyengébbre vagy tényleg leszállóágba ereszkedett a sorozat. És hát azt kell mondanom, hogy elkezdett süllyedni a mélyedbe és ezt nagyon sajnálom.

Egészen jól kezdődött a történet, szimpatikus volt mind a két főszereplő.
Ebben a részben a legidősebb lánytestvér, a munkamániás Julietta lett a főszereplő. A nő vezeti az olaszországi céget, csak a munkájának él. A férfi főszereplőnk az előző részben már megismert Sawyer, a nagymenő vállalkozó. A sors úgy hozza, hogy egy munka összeköti őket, de az első perctől kezdve szikrázik köztük a levegő.

Persze a fiatal nő is elvégezte a szerelmi varázslatot a testvérei unszolására. Juliettanak ugyanakkor nincs túl sok jó élménye a férfiakkal kapcsolatban, így vonakodik kapcsolatba kerülni Sawyerrel, de persze a sorsát nem kerülheti el. Sőt, mint ahogy a címből is sejteni lehet, még össze is fognak házasodni. A kérdés csak az, hogy ennek jó lesz-e a vége.

Mint ahogy említettem, jól indult a történet.

Szimpatikus volt Julietta, sajnáltam a félresikerült kapcsolatai miatt és megértettem, hogy a munkába menekült. Ugyanakkor átéreztem a nyomást is a vállán, hogy nő létére sokkal többet kellett teljesítenie az elismerésért, mint a férfiaknak.

Szimpatikus volt Sawyer is, az elejétől kezdve érezni lehetett, hogy valamikor a múltban nagyon megsérült és kíváncsivá tett, hogy mi történt vele.

"1. Olyan férfi kell, aki ki tud elégíteni.
2. Aki tisztel, és segít a munkámban.
3. Aki elég erős ahhoz, hogy megharcoljon értem.
4. Aki a legtitkosabb gondolataimat is megérti.
5. Aki magától vitte valamire az életben.
6. Aki adni tud magából."

Szóval jól indult minden, de aztán nagyon elment az egésztől a kedvem.

Az első problémám az volt, amikor kicsit Szürkésre akarta venni a figurát az írónő és ez nem állt jól neki.

A másik problémám pedig a nyavajgás. Rájöttem, hogy egyszerűen nem bírom! És itt volt bőven belőle, ettől pedig a falra másztam. Komolyan nem értem, hogyha két ember vonzódik egymáshoz, miért szúrnak ki saját magukkal és tartják a távolságot? Direkt kínozzák önmagukat, hihetetlen!

Egy szó, mint száz, nem lettem meggyőzve a negyedik kötettel sem. Pedig jól indult a sorozat. ... Vagy végülis tudja a fene. ... Évek teltek el, mire olvasni kezdtem a harmadik részt, lehet, ha most olvasnám az első két kötetet is, ugyanennyire negatívan nyilatkoznék azokról is.  

Doris Rübel: Otthon

Kiadta: Scolar (2013.)

Oldalszám: 16

Forrás: könyvtár

Szeretem a Scolar mini sorozatot és szerencsére a Kicsi is nagyon szereti.

Kellőképpen informál a legkisebbek részére, aranyos az illusztrációja, sok kihajtható fülecske van benne, amit nagyon szeretnek.

Az Otthon kötetecske természetesen a családi otthonról szól. A gyerekszobáról, a fürdőszobáról, konyháról, nappaliról, a hálószobáról, a kertről. Mi micsoda, mi mire való, mi hol van, stb. Nagyon szuper kötet, nagyon sok mindenről lehet beszélgetni az oldalaknak köszönhetően.

Én havonta 1 ilyen kötetecskét kölcsönzök ki a könyvtárból és abban a hónapban tanulmányozzuk napi szinten. Múlt hónapban az évszakok voltak a terítéken, most pedig az otthon. 😀

Tudom a sorozatot a figyelmetekbe ajánlani és ezt a részt is, ha 2 éves vagy épp annál idősebb gyerkőcötök van! A kialakítása is ennek a korosztálynak megfelelő. Vastag lapok, nehezen szakad, gyűrűs oldalak, könnyű lapozni.

Mautner Zsófia: Főzőiskola ​– Felsőfok

Kiadta: Libri (2014.)

Oldalszám: 96

Forrás: könyvtár

Értékelésem: 

Ritkán szoktam szakácskönyvet kölcsönözni a könyvtárból, mert egyrészt vannak saját, bevált receptjeim, másrészt ha böngészni akarok, ott az internet. Most mégis a speciális sor felé vettem az irányt és nem sokat gondolkodtam azon, hogy kivegyem-e ezt a könyvet. 

Nem vagyok csalódott, de nem sok receptet találtam benne, ami felkeltette volna az érdeklődésemet. A lazac, a bélszín, a libamáj, a garnéla, a kagyló ... nos, ezek nem az én világom. 

De a bejgli, a citromkrém, a sós karamellöntet, a csokoládélikőr felkeltette az érdeklődésemet. Sőt, a bejglire azt írta, hogy mindig hibátlanul működik. Nos, nekem totál szétszakadt.

Nem rossz kötet, van benne 1-2 jónak tűnő recept, de többnyire nem az én ízvilágom és stílusom. És ez a Felsőfok. Többet vártam tőle, semmi extra ilyen téren.

A kivitelezése szép, letisztult. Szeretem az ételfotókat és szeretem, ha egy-egy teljes oldalt elfoglalnak, nem pedig miniatűrben illesztik oda, ez piros pont volt a kötetnek. 

Lynda Balslev: A ​Fika kicsiny könyve

Kiadta: Jaffa (2018.)

Oldalszám: 156

Forrás: könyvtár
Értékelésem:

Biztos nem én vagyok az egyetlen, aki a címet olvasva érdeklődően felhúzta a szemöldökét. Legalábbis remélem. 😂

A Lagom olvasása után rájöttem, hogy kezdek odáig lenni a svéd életstílusért, így amikor megláttam a könyvtár polcán ezt a kis könyvecskét, azonnal kivettem annak ellenére is, hogy nálam a kávézás egy gyenge tejeskávét jelent délután. 

Mi is a fika? Lényegében kávét jelent, kávézási stílust. És meg kell hagyni, a svédek megadják a módját a kávézásnak. 

A svédek jelenleg a Világ 3. legnagyobb kávéfogyasztó nemzete, fejenként évente 8 kg kávét fogyasztanak (erre gyorsan ki is számoltam, hogy a férjem éves szinten mennyit, ugyanis szerintem brutál mennyiséget iszik, de így is csak egy évre 3-6 kg között mozog). 

Na de mire is gondoltam, hogy megadják a módját? Először is szinte elvárják, hogy mindenki szakítson időt a kávéja elfogyasztására. És nem csak gyorsan felhörpinteni munkába indulás előtt, hanem leülni, elfogyasztani mellé egy kis kekszet (vagy fahéjas csigát), beszélgetni másokkal abban a pár percben. Állítólag hatékonyabban is dolgoznak azok, akik a munkatársaikkal közösen leülnek kávézni 10-15 percre. 

Ez a rövid könyvecske lényegébe erről szól, sok idézettel megspékelve, a végén pedig pár recepttel.

Aranyos könyvecske volt, olyan, aminek az olvasása után kimondottan megkívánsz egy pohár kávét. Ami viszont az árát illeti (3.150 Ft), nos ... egy nagyon pici könyvecskéről van szó, többnyire idézetek vannak benne és egy-egy idézet egy-egy teljes oldalt foglal el. Szóval nem regényről van szó és bár aranyos, hangulatos, de azért az árát eléggé felháborítónak tartom.

Ha nagy kávérajongók vagytok vagy csak érdekel titeket a fika, ajánlom a könyvet a figyelmetekbe!

Jennifer Probst: Elhibázott ​házasság

Eredeti címe: The Marriage Mistake (2012.)

Kiadta: Libri (2014.)

Oldalszám: 348

Forrás: kölcsön kapott

Értékelésem:

Milliárdosfeleségek #3

Nem épp most olvastam a sorozat második részét, de ennek ellenére élénken emlékszem arra, mennyire örültem annak, hogy ebben a részben Carina és Max fog majd főszerepet kapni. Ugyanis az előző részben feltűntek és nagyon szimpatikusnak találtam őket.

Nos, eltelt 5 év azóta, hogy olvastam az előző részt és most nagyon elégedetlen vagyok. Az egész sztori elcsépelt volt, inkább erotikus, mint romantikus és nagyon erőltetett.

Adva van Carina, aki gyerekkora óta szerelmes a bátyja legjobb barátjába, Maxba, aki szinte úgy nőtt fel, mint a testvérük. 

Carina a jelenben 25 éves, Max 9 évvel idősebb.

Max segít a cégvezetésben a nő bátyjának, Carina pedig most diplomázott és gyakornokként a bátyja, Max mellé osztja be.

Carina elhatározta, hogy többé nem fog Max után futni, megjátssza kezdetben, hogy hidegen hagyja a férfi, majd próbálja rávenni arra, hogy töltsenek együtt egy éjszakát, ami nagyon sül el.

Max próbál úgy tekinteni a nőre, mint tiltott tárgya, de azonnal feltűnik neki, hogy a kislányból dögös nővé serdült. Lopott csókok, majd jaj, nem szabad felkiáltások, kéreti magát, majd persze beadja a derekát. Ja és nem, most nem Carinaról volt szó, hanem Maxról!

A bejegyzésben SPOILER található!

Szóval összejön az a bizonyos éjszaka, majd megjelenik Carina édesanyja, aki hogy jóvátegye a lánya becsületén ejtett foltot, követeli, hogy Max vegye el feleségül. Mármint Carinat. A lagzi gyorsan meg is lesz, csak időközben a nő bedurcázik és elkezd lépéstávolságot tartani a férjétől. Aztán persze minden happy lesz a végén.

Mi is volt a bajom? Egy nagyon romantikus egymásra találásra számítottam, hisz szegény Carina kislány kora óta ezért a pasiért sóvárog. Erre megkaptam ezt az izét.

Az eleje még nem is volt rossz, na de amikor Max elkezdte kéretni magát! Most komolyan, milyen világban élünk! Aztán végre eljut az olvasó az ágyjelenig, erre betoppan a kedves mama? Most komolyan! Na meg össze kell házasodni, mert jaj mi lesz! Nem a XV. században élünk már! Aztán még az is röhejes, hogy ezek bele is mennek, nem lázadnak! Persze most lehet azt mondani, hogy szívük mélyén ezt szerették volna, de még ha így is van, azért nem lehet senkit erre kényszeríteni! Utána meg a csajszi durcázása, miközben mindig erre vágyott. Minek kellett? Majd az elköltözése, hogy meg kell találnia önmagát! Mi a franc van?

"– Az Isten szerelmére, térj végre észre! A bátyámnak semmi köze hozzá, kivel fekszem le, kivel nem. Úgy viselkedsz, mintha a középkorban élnénk, amikor még párbajoztak a nők becsületéért. Szegény nők, vélhetőleg sosem volt orgazmusuk ennyi lovagias balfék között!"

Túl sokszor vontam fel a szemöldökömet a könyv olvasása során. Teljesen másképp képzeltem el a történetüket és ezért csalódott vagyok. 😤

5 könyvről röviden (1.)

Az utóbbi hónapokban nagyon lemaradtam az olvasott könyveimről való írással. Semmi kedvem nem volt blogolni, írni, egyszerűen csak olvastam és ennyi. Az idei év kész katasztrófa, mint mindannyiónknak. Túl lennék már az egészen, túl lennék az egész COVID-on, szeretném visszakapni azt az életemet, amikor ez a vírus nem indult még el világhódító útjára. A sírógörcs kerülget amikor visszagondolok januárra, amikor már szivárogtak hírek Kínából, hogy van ez a vírus, de különösebben nem hatott meg, biztos voltam abban, hogy nem lesz világjárvány belőle, nem fog idáig eljutni, mert lehetetlen. Biztos voltam abban, hogy időben megállítják, feltalálnak, kitalálnak valamit a megállítására. ... Hát nem így lett. ... És szörnyű belegondolni, hogy azt se tudjuk mikor lesz vége.

Szóval az utóbbi hónapokban nem írtam az olvasott könyveimről. Ha a blogon közzé is tettem bejegyzéseket, ezek még a 2019-ben olvasott könyveimről szóltak, hisz mielőtt visszamentem idén GYED-ről dolgozni, felhalmoztam a piszkozatokat. Aztán maga alá temetett munka, a gyerekek, a vírushelyzet, a piszkozatok meg piszkozatok maradtak. Most meg, amikor úgy döntöttem, hogy elkezdem összeszedni, hogy miket olvastam, úgy érzem, hogy felgöngyölíthetetlen az egész. Már csak azért is, mert több könyvre egyszerűen nem is emlékszem. Mintha csak kábultan olvastam volna, hogy el tudjak szakadni a világtól, hogy kiszakadjak és igazán fel se fogtam épp mi van a kezemben. Így több olvasmányomra nem is emlékszem már vissza. De úgy döntöttem, hogy ötösével elkezdem összeszedni nektek, hogy mégis miket olvastam az elmúlt hónapokban.

Stephen King: Emelkedés

Mikor nekiálltam a könyv olvasásának, a szokásos King  történetre vágytam. Egy kis zizire, egy kis félelemre, amikor legszívesebben behunynám a szememet olvasás közben, csak ne lássam, pl. ahogy előugrik a ROSSZ a bokor mögül. Vágytam a vérfagyasztó hangulatra. Ehhez képest ez a történet olyan, mintha nem is King írta volna. Nem is értem, hogy mi a franc volt ez? 

Hangulatban kicsit emlékeztetett a fia A szív alakú dobozára, de ez a történet, hangulatváltás nem az előnyére szól. Ez a történet egy semmiség volt. Főszereplő pasi egy megmagyarázhatatlan dolog miatt egyre kevesebbet mutat a mérlegen, de látszólag közben nem fogy (amúgy mi a magyarázat erre az egészre? Betegség? Átok? Mi a franc az oka?). Telnek a napok, egyre közelebb a perc, amikor teljesen elfogy, aztán felemelkedik egy tűzijátékkal a levegőbe, bumm és ennyi. Mi történt? Egyszerűen nem értem az egészet.

Az viszont tuti, hogyha valaki nem olvasott még Kingtől semmit, akkor ne ezzel kezdje, mert csalódás lesz a vége!

Martha Hall Kelly: Orgonalányok 

Olvasmányos, izgalmas, sokkoló történet volt az Orgonalányok. Három szálon futnak a szálak és így három nő életére kapunk rápillantást. Időben mind a hármójuknál a II.vgh. alatt vagyunk. Caroline Amerikában él, aki az ottani francia konzulátuson dolgozik és francia árvákon segít. Pénzt gyűjt és csomagokat küld nekik, amikkel próbálja az életüket megkönnyíteni. Egy napon megismerkedik egy francia származású színésszel, akibe szerelmes lesz, de a férfinak vissza kell térnie Franciaországba a háború kitörésekor, így Caroline élete a feje tetejére áll az aggodalomtól. 

Kasia egy kamaszlány Lengyelországban, aki az ellenállás tagja, elkapják a nővérével és az édesanyjával együtt és emiatt kerül az egyik koncentrációs táborba.

Herta becsvágyó német orvosnő, aki lehetőséget kap arra, hogy az egyik táborban dolgozhasson, kísérletezhessen az ottani fogvatartott nőkön. 

Nagyon nem kell bemutatnom miről szólhat a történet, szerintem ezek alapján is kialakult egy kép már bennetek. Olvasmányos történet, tudom a figyelmetekbe ajánlani!

Kimberley Freeman: Vadvirágok ​lányai

Ez az egyik olyan könyv, amit fentebb említettem már, egyszerűen nem emlékszem arra, hogy miről szólt. A befejezte után leértékeltem a molyon 4 csillagra, szóval nem lehetett rossz, de nem emlékszem rá. Persze újra elolvasva a fülszöveget rémlik, hogy Emma balettkarrierje derékba tört, a nagymamája ráhagyott egy örökséget és emiatt elrepült Tanzániába, ahol elkezdte felgöngyölíteni a nagymamája múltját, ami nem volt épp hétköznapi. A semmiből felvirágoztatott egy udvarházat, sikeres vállalkozó lett, de közben elveszített valaki nagyon fontosat az életéből.

És innentől kezdve képszakadás.

Rachel Caine: Nincs ​menekvés

Hű, ez nagyon klassz történet volt, izgatottan várom a folytatását!

Gina férjéről egy véletlen balesetből kifolyólag kiderül, hogy sorozatgyilkos. Miután lezajlanak a tárgyalások és a férje börtönbe kerül, a nő menekülni kényszerül a két gyermekével. Ugyanis egyes csoportok keresik őket, szeretnének a nyomukra bukkanni és esetlegesen ártani is nekik. Így szinte folyamatosan menekülnek. Letelepszenek valahol álnéven X helyen, de amint ez a csoport kezd a nyomukra bukkanni, tovább kell állniuk és új néven, új életet kezdeniük.

Most Stillhouse Lake-ben kezdenek új életét és úgy tűnik, hogy hosszabb időre letelepedhetnek itt, de aztán egy nő holtteste bukkan fel a közeli tóból, akinek a halála nagyon emlékeztet azoknak a nőknek a halálára, akiket Gina férje ölt meg. És így a csoport újra Ginaék nyomára bukkan. A kérdés csak az, hogy újra menekülni kezdnek vagy maradnak.

Nagyon izgalmas volt a történet, tudom a figyelmetekbe ajánlani!

Szécsi Noémi: Lányok ​és asszonyok aranykönyve

Annak ellenére, hogy elég lassan haladtam ennek a könyvnek az olvasásával, mégis tudom a figyelmetekbe ajánlani! Nagyon szépen végigveszi, hogyan éltek itthon a nők, a 19. század végén, 20. század elején. Mit tudtak a saját testükről, hogyan élték meg a terhességet, hogyan szültek, milyen volt a cselédség élete, hogyan kezelték a "hisztériát", milyen volt a házasélet, hogyan kezelték a nőgyógyászati problémákat, stb. Mindezt az írónő korabeli forrásokból építette fel. Naplók, újságcikkek, fényképek, stb. Tényleg nagyon klassz könyv! Nagyon sok olyan dolgot megtudtam az akkori nők életéről, amikről eddig még nem is hallottam. Valamint sokkal közelebb került hozzám a dédnagymamám gyerekkora, lánykora. Olvassátok el!

Kristin Harmel: A ​felejtés édes íze

Számomra mindig kecsegtetőek azok a történetek, melyeknek a fülszövegében meglebegtetik, hogy titok van a családban és ennek a titoknak köze van a holokauszthoz. Egyszerűen vonzanak az ilyen történetek és pont az ilyen fülszöveg miatt lettem kíváncsi erre a könyvre. ... Sajnos a vége csalódás lett. Pedig volt benne lehetőség, fantázia, csak valahogy nem jött össze.

Hope egyedül neveli a kislányát, miután elvált a férjétől. Az édesanyja elhunyt, az édesapját sose ismerte, már csak a nagymamája maradt neki a kislányán kívül, de sajnos a nagymamája nem egészséges, egyre inkább elhatalmasodik rajta az Alzheimer-kórja. A lányával egyre több a konfliktusa és a családi kis cukrászda, aminek a vezetését átvette a nagymamájától egyre veszteségesebb. 

A fordulat ott következik be, amikor a nagymama egy olyan napján, amikor teljesen magánál van, elárulja, hogy zsidó származású, a neve sem az, aminek mások hiszik és Európából származik. Egy listát ad át a nőnek és megkéri őt, hogy utazzon el Európába és derítse ki, hogy mi történt a listán levő emberekkel.

Hope először nem akar utazni, aztán persze elmegy és hipergyorsan felgöngyölíti a múltat. Kiderül, hogy ki kicsoda, mi történt a nagymamájával és hogyan került Amerikába és mi is az igazi nagy titka. ... Nos, meglepetés nem ért, egy bizonyos oldalszám után teljesen kiszámítható a történet. És valahol idegesítő is.

"Más szóval a tagadás fázisában vagyok. Így szoktam elintézni a kritikus helyzeteket. Homokba dugom a fejem és várom, hogy elüljön a vihar. Néha bejön ez a taktika, de legtöbbször csak jól telemegy a szemem homokkal."

Elképzelhetetlennek tartom, hogy Hope ilyen gyorsan, lényegében pár nap alatt felgöngyölíti a családja történetét, amikor mások évtizedek során se jutnak semmire. Nem, neki szinte azonnal sikerül minden. Elég elképzelhetetlen volt. Meg úgy összességében, valahogy nekem az egész nem volt kerek. Mármint a szálak összefüggnek, logikus az egész, de valahogy még sem. Vagy csak arról van szó, hogy igazából egyik szereplőt se tudtam megkedvelni és a sorsuk nem került hozzám közel. Lehet, hogy emiatt érzek csalódást, befejezve a könyvet.  

 

Tracy Brogan: The ​Best Medicine – A legjobb orvosság

Eredeti címe: The Best Medicine (2014.)

Kiadta: Könyvmolyképző (2018.)

Oldalszám: 376

Forrás: könyvtár

Értékelésem:

A sorozat első kötetét még 2015-ben olvastam, ami kedvencé is vált. Így érthető módon még ha nem is szándékosan, de elég nagy elvárásokkal kezdtem neki ennek a történetre. Sok-sok humorra és egy aranyos szerelmi történetre számítottam. Nos, ehhez képest A legjobb orvosság egy langyos lábvíz lett.

Evelyn új lakó Bell Harborban és plasztikai sebészként dolgozik ott. Egyedülálló fiatal nő, aki sikeres karriert futott be, de esténként egyedül hajtja álomba a fejét. Persze a kisváros egyes lakói kitalálják, hogy férjet kellene fogni neki és ezzel elindul a lavina.

Tyler élete egyáltalán nem olyan szépen megtervezett és nyugodt, mint Evelyné. A srác családja enyhén zűrös, karrier tekintetében sem ott tart, mint a nő, na meg fiatalabb is tőle pár évvel, de ennek ellenére vonzódni kezdenek egymáshoz.

Különösebben sem Evelyn, sem Tyler nem lopta be magát a szívembe.

Megértettem a nőt, amiért zavarta, hogy a srác fiatalabb nála, én is ugyanígy éreztem volna hasonló szituációban.

Aranyos volt, ahogy Tyler próbálta összefogni a családját, megmenteni őket a bajtól, de ugyanakkor úgy éreztem, hogy eszetlenül feláldozza a saját életét értük, amit viszont nem tudtam megérteni. Ugyanis van egy határ, ami után azt kell mondani, hogy figyi, eddig segítettem, de most már ennyi volt, ne cseszd el és szépen elsétálni.

Nagyon hiányoltam a történetből a humort. Az első rész annyira kellemes volt ilyen téren, de most az írónő korántsem tudta ugyanezt nyújtani. Persze nem azt mondom, hogy nem volt egy-két humoros próbálkozása, de ezek akkor sem voltak olyan igaziak.

Ami pedig magát a szerelmi szálat illeti, mint ahogy fentebb is említettem, langyos lábvíz volt. Az olvasó csak olvassa, hogy aha a csaj orvos, a srác fiatalabb, ejnye-bejnye, mi lesz ebből! De jó, húzzák az időt, ... hűha, ezek bizony végre lefeküdtek! ... Te jó ég, min kapta fel ezen a vizet, de sebaj, tuti a végére kibékülnek! És el is meséltem az egész sztorit.

"Súlyos vaginális pókhálósodásban szenvedtem. Olyan lehetett ott lent, mint egy elhagyatott föld alatti alagútban."

Nagyon egyszer olvashatós, nagyon közepes és bár nagyon csalódott nem vagyok, de azért csalódtam. Ennek ellenére kíváncsi leszek a 3. kötetre. Hátha Tracy Brogan visszatér.